2009.09.30. Közélet

Leszünk-e a három millió koldus országából a tíz millió rabszolga földje? Nem leszünk, szerintem, mert lassan felébredünk. De lehetünk, ha túl lassú az ébredés.

Csicska, hallom gyakran mostanában. Csicskatartó. Nem értem. Gyerekkori fogalmaim szerint a csicska egy tárgy. A csajka rokona, s a csicskás az, aki viszi, illetve odaadja a csicskát a főnökének. Mivelhogy a csicskás valójában tisztiszolga. Apámnak is volt, rövid idejű zászlósi pályafutása alatt, András bácsinak hívtam.

Gyerekkori emlékeim azonban nem feltétlenül hitelesek. A csicska szó alighanem V alakú paszományt jelent a tisztiszolga zubbonyujjának elején. Csicskás az, akinek csicska van a zubbonyán. Ezt a tudást a Google kutatta fel nekem. Lelke rajta.

Mert nem a szó értelmezése a kérdés. Ha Magyarországon rabszolgaként tartanak embereket, akkor baj van. Még akkor is, ha e rabszolgák között több Tamás bátya is van. (Ez a kifejezés is torzulás. Tamás bátya sokunk kedves regényalakjából a felszabadulásért, az egyenjogúságért harcoló feketék számára a megalkuvás szimbóluma lett.)

De a baj még nagyobb. Olyan időket élünk, amelyben hamarost a többség is csicskás sorsra juthat. Hazánkat ugyanis, mint minden országot épp a válság sújtja. Ezt még csak ki lehetne bírni. De minket még a válságkezelés is sújt. Furcsamód, mondhatni, jól kezelt a válság, de mélyül is. Jól kezelt a válsága a multiknak és a hozzájuk kapcsolt offshore-os hazai komprádoroknak. Utóbbi csoportba sorolható szinte a teljes kormány. Súlyosbodik a válsága többieknek. Boros Imre szerint: „Végleg bebizonyosodott, hogy a rendszerváltás eredményeként létrejött demokrácia két Magyarországot teremtett. Az egyik köszöni, jól van. Az ő válságát kikezelték. Ezt a Magyarországot néhány tízezer polgára kedveli. A másik Magyarországnak az a feladata, hogy ennek az árát megfizesse, csökkenő bérekkel és nyugdíjakkal, növekvő munkanélküliséggel, romló egészségüggyel, lezüllő oktatással és rendvédelemmel, megszüntetett honvédelemmel, rövidülő élettartammal, korai betegségekkel, csökkenő születésszámmal, növekvő halálozási számmal, elnyomorított vidékkel és élhetetlenné tett fővárossal. A határon túli magyarokról való lemondással. Ebben az országban él közel tízmillió ember.” Azaz mi mindannyian. Vannak közöttünk, akik nem hiszik el, hogy tartóik belőlük élnek. Még reménykednek. Az nem lehet, hogy ilyen gonoszok lennének, biztatják magukat. Ez csak az ellenség hangja. S a hang után már az ellenség keze is betette a lábát sorainkba. Azért sem hisszük el a rágalmaikat. A MSZP-SZDSZ-MDF hazugsággyárát.

Tamás bátyók, ideje felébredni nektek is.

(mkdsz.hu alapján szerk.)