"Tanácsköztársaság"
2012. december 7. Közélet

A közelmúltban nyilvánosságra került, 2006 és 2010 közötti tanácsadói szerződések döbbenetesen magas, 17 milliárd forintos költsége végső soron Szetey Gábort igazolja.

Ki hitte volna, hogy ennyi kárt okozhat, hogy annak idején nem hallgattak elegen Szetey Gáborra, a Gyurcsány-kabinet személyügyi államtitkárára, aki végül nem azért vált híressé, mert be akarta vezetni a köztisztviselők teljesítményalapú bérezését. Már az új szervezetfelépítési rendszer kidolgozásával is az államtitkár volt cégét akarták megbízni, innentől vált nevetségessé az egész átalakítási kísérlet, ami hamar kudarcba is fulladt.

A közelmúltban nyilvánosságra került, 2006 és 2010 közötti tanácsadói szerződésekdöbbenetesen magas, 17 milliárd forintos költsége azonban végső soron Szetey Gábort igazolja, mert kiderült, hogy – hiába bízták meg az államtitkárt a nemes feladattal – valójában senkinek sem állt érdekében az államapparátus hatékony működtetése, sokkal inkább megérte kiszervezni a minisztériumi tevékenységeket a külsős, baráti cégekhez. Szetey mehetett vissza a multivilágba, ahonnan jött, a minisztériumokat pedig elözönlötték a haveri tanácsadók.

Az, hogy négy év leforgása alatt tömérdek tanácsadói szerződés köttetett, azt feltételezi, hogy a Gyurcsány–Bajnai-kabinetek alatt az állami apparátus valójában félanalfabéta emberekből állhatott, akik legfeljebb kávézni jártak be a minisztériumba, már ha egyáltalán betaláltak a munkahelyükre. Tevékenységük minden bizonnyal egy fabatkát sem érhetett, ezért is kellett külsős cégekre támaszkodni. Így eshetett meg, hogy a dokumentumrendezéstől az iratmegsemmisítésig „bizalmi alapon” kiválasztott vállalatoknak fizetett az állam ugyanazért, amit a köztisztviselők munkaidőben könnyűszerrel elvégeztek volna. A személyzeti osztályok helyett így dolgozhattak aranyáron Kóka János kedvenc HR-cégei, a jogi osztályok helyett külsős ügyvédi irodák, a kommunikációs osztályok helyett pedig PR-ügynökségek. Lehet, hogy egy idő után senki sem vette volna észre, ha egy-egy minisztériumba be sem járnak a kollégák, olyan olajozottan működött a rendszer.
A tanácsrendszer.

A Miniszterelnöki Hivatal (MeH) beszállítói listáján például a Sugallat Bt.-től kezdve a tulajdonos kisasszonyról elnevezett Lillus Kft.-n át egészen a Belső Erő vállalatig szerepeltek azok, akik ilyen vagy olyan területen tanácsokat osztogattak. Szakértői támogatás, jövőkép-kidolgozás, életviteli tanácsadás, lojalitáserősítés, humánerőforrás-diagnosztika, bármi, amit még elbírt a papír. Sokszor a nyolcmillió forintos pályáztatási értékhatár alatt számláztak ötezer forinttal, vagy 7 999 990 forintos részletekre bontották a nagyobb értékű megbízásokat. A MeH listájából kiderül, hogy hasraütés-szerűen alakultak az árak: így például 6 666 666 forint értékben is írtak alá szerződéseket, de ugyanezt eljátszották az ötös számmal is.

A tanácsadók listája viszont igen szűk körű volt, a kiosztott pénzek harmadát is mindössze tíz cég kapta. Közöttük szerepel a Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején a MeH-nek tanácsokat adó Karácsony Gergely jelenlegi LMP-s politikus korábbi munkaadója, a Medián közvélemény-kutató, csakúgy mint Oszkó Péter volt pénzügyminiszter és Simor András jegybankár egykori vállalata, a Deloitte, illetve a Draskovits Tibornak vezetői státust adó PriceWaterhouseCoopers. De szép összeggel szerepel a sorban az MSZP másik pénzügyminiszterét, László Csabát, valamint a jobbikos Gyöngyösi Mártont foglalkoztató KPMG tanácsadó cég is, amely a lista szerint értékes stratégiai tanulmányokat készített.

Kedvencünk az utolsó napjait rúgó MDF-et támogató Political Capital, amely vagyonokért osztogatott kommunikációs tanácsokat, és a híres Amway-ügynök, Vértes András cége, a hasonlóan független Gazdaságkutató Intézet.

Összeért tehát az a Fidesz-ellenes koalíció, amit az LMP nem is olyan rég megálmodott. Csak rá kell nézni a tanácsadói listára.    (mno.hu)

Szabad Hirek