2011. december 14. Közélet

Írásomat ajánlom Drábik Jánosnak, Czakó Istvánnak, akiket a különböző fórumokon a Hozzászólók sokszor trágár módon kitámadtak, lehazaárulóztak. Megérdemlik?

Mély álomból való rázós ébresztésre, figyelemfelhívására szükség van, mert a magyarság állapota sajnos olyan rossz, minthogy ezt Czakó István napokban megjelent írásában (Néhány gondolat a zsidógyűlölőkről és egyéb pitiánerekről!)  meg Drábik János Kiválasztottak c. könyvének bemutatóján készült film: (http://kuruc.info/r/2/88952/) leírja.

Azonban 2 megjegyzést kell a könyvbemutatóhoz és Czakó István írásához hozzáfűznöm.

1. Drábik könyvének megjelenése kapcsán nagy viták alakultak ki a különböző nemzeti radikális fórumokon, ahol Drábikot -csalódottságukban- sokan leárulózták. Drábik ugyanazt teszi, mint Czakó: feldicséri a zsidóságot és felhívja a figyelmünket, hogy illene tanulnunk tőlük. Drábik még tovább megy: kijelenti, hogy rokonok vagyunk, a zsidó-magyar együttélés sikeres, és ez az, amire építenünk kell!

Kérdem én: Mit kellene erre építenünk? A közös magyar-zsidó országot, amire sor kerül, amennyiben a közeljövőben Izrael összeomlik és a titkos szerződések szerint, és a meglévő, de agyonhallgatott, hatalmas, de üres lakótelepek szerint is, idemenekül – állítólag csak- 500ezer zsidó? Úgy  Drábik, mint  Czakó István írása is, ezt a gondolatot gerjeszti bennünk, magyarokban…

A zsidóktól azért nem akar a magyar feltétlenül tanulni, mert a zsidók túlélési mechanizmusai nem illenek a magyar erkölcsi rendszerbe, de inkább így mondanám, annyira távol állnak tőle, hogy azokat a magyar undorral nézi, vizsgálja és végeredményben visszataszítónak tartva elutasítja ezeket.

2. Alapvetően a kulturáltabb nép mindig is képes tanulni a kultúrájában alacsonyabb szintet bíró népektől is. A zsidó mindenhova a saját fajtáját űlteti és ezt kellene mi is cselekedjük! -javasolja Czakó István, meg én is. Csak magyar név és anyanyelv birtokában és súlyosan protestálva, ha nem magyarnak, hanem zsidónak mondjuk őket, mi mégiscsak nem magyarokat, hanem zsidókat ültetünk pozíciókba. Zsidónak lenni nem genetikai meghatározás kérdése csak. Zsidóként viselkedhet olyan ember is, aki teljesen azonosul a zsidósággal és magyarként őket szolgálja, lelkiekben teljesen zsidóvá válva. Ilyeneket saját tapasztalatom is ismer. Pl. az egyik ilyen így szokott bemutatkozni, “En vagyok az utolsó bukaresti református pap fia!”. Miközben zsidó módjára viselkedik! Ismerek nyugatra kiküldött szekus tisztet is, aki lelkiekben teljesen azonosult a zsidósággal, pedig székely felesége van és ö maga meg partiumi magyar!
Tehát az “ültessünk minden felelős pozícióba magyart” sokkal komplexebb lett, mióta a “haza bölcse” (Deák Ferenc) a kiegyezéssel a nyakunkra „szabadított“, rövid idő alatt, több mint 1 millió zsidót. (Az „életteret“ elfoglalva párhuzamosan kivándorolt 1 millió magyar Amerikába!)

-Kérem fent említett szerzőket, egy külön írásban valahogy határozzák meg, miképpen választanák ki az igazi magyart, hogy csak azok kerülhessenek döntéshordozó pozíciókba. (A sikeres módszert az alkotmányban is rögzíteni kellene!)

-Kérem –ha már a fenti kérésemnek sikeresen eleget tettek- őket arra is, hogy határozzák meg hány magyar és hány zsidó van jelenleg a magyar országgyűlésben. Kellene tudnunk ugyanis, hogy ez az ország még a magyarok országa-e vagy inkább félúton lopakodnak -Magyar Bőrbe Bujt Ellenségeink (M.Böbe)- Izrael európai megalapításának célja felé?

Kiegészíteném Czakó István itteni cikkét és hozzászólásait, Drábik János könyvbemutatóját, a következő információval. 1995-ben még a MVSz-ben tevékenykedett Marácz László és exbarátja Sebestyén István (Marácz akkor az Amsterdami Egyetem docense és Sebestyén a Zürichi Műegyetem (ETH) docense volt). Megalapították a Stratégiai Bizottságot. Az alapításhoz természetesen szolgáltattak programot is, melynek „Magyar nemzettudat és nemzetstratégia” volt a címe. A választmányi ülésen egyhangú megbízást kaptak, hogy a Magyarok III. Világtalálkozójának legyen végre témája is, ne csak a kirándulások, néptánc nézések és egyéb show-k élvezésében merüljön ki a találkozó. Így lett a III. Világtalálkozó témája a “Magyar Nemzetstratégia”. Vitaindító előadás megtartásával Sebestyént bízták meg. A Választmány egyhangúan elfogadta még (közvetlenül a III. Világtalálkozó előtt) a vitaindító előadás szövegét is, melynek címe (emlékezetből idézem) “Magyar dualista kormányszerkezet”. Ebben a rövid, 1 oldalas szövegben ismertette Sebestyén, az 50-es években a nemtudomhányadik cionista kongresszus, határozatát /1/, mely szerint a zsidóság -mivel nagy a határokon túl élők aránya- kormányzását megosztják:

-Izrael határain belül a mindenkori izraeli kormány

Izrael határain túl pedig a Zsidó Világszövetség felelős a zsidóság sorsáért.

Ezt a példát a magyarok számára követendőnek tartom most is, mivel a magyarságnak is hasonló a megoszlása. Tehát ezt el kell tanulnunk a zsidóktól. Lássuk engedték-e!?

A Pufajkás Alkoholista volt akkor éppen kormányon, így szinte érthető és várható volt, hogy mindent meg fognak tenni, annak érdekében, hogy ne lehessen a vitaindító előadást megtartani. A Nemzetstratégia részleget Pozsgay Imre elnökölte, alelnök Hódi Sándor volt. Pozsgay tartott egy rövid beszédet minekután Hódi észrevette, hogy Sebestyén nincs feltéve a listára. Rövid megbeszélés, suttogás, futkosás kezdődött és meg lett szervezve, hogy a felszólalók listáján az elsők adják át az idejüket Sebestyénnek, aki ezt meg is köszönte, ahogy szóhoz jutott! Ilyen körülmények között lehetett csak a rövid előadást megtartani. Az előadás nagy hangzavarral, felállással, kiabálással végződött. A meglepett Hódi Sándor mondta nekem, hogy közfelkiáltással elfogadták a javaslatot, vagyis:

  “A határon túli magyarság sorsáért kormányszintű hatalommal felruházva, a MVSz felelős!”

Ez azt jelentené, akárcsak a Zsidó Világszövetség esetében, akik megosztották a hatalmat az Izraeli kormánnyal, hogy a Moszadnak, és egyéb erőszakszervezeteknek is ugyanúgy urai, mint Izrael kormánya, vagyis a MVSz ugyanúgy –egyeztetve a mindenkori magyar kormánnyal, parancsokat adhat ki a magyar erőszakszervezeteknek (Gewaltorganisationen a német nyelvterületen a közös fogalom a rendőrségre, hadseregre, titkosszolgálatokra).

Szavazati jogot is meg lehet szabni, akárcsak a zsidók, a határon túl és belül élők számarányának függvényében, amennyiben a kormány és a Szövetség elnöksége bizonyos dologban nem tud döntésre-megegyezésre jutni. Így már érthető az a folyamatos tendencia, hogy minél több egyénre a világon rákenjék/bizonyítsák a zsidó származást. Ilyen módon a Zsidó Világszövetség elnökségének döntése szinte mindig kötelező a Moszad és minden más zsidó erőszakszervezet számára, hisz ők birtokolják a szavazatok 2/3-át. (Íme itt is, mint követendő stratégia, a kétharmadozás tetten érhető!

Ezt a módszert a zsidók a magyaroktól vették át és ennek a hibáit kiküszöbölve fejlesztett állapotban fogadták el. A példájuk a MVSz első világháború utáni működése volt, melynek elnökei között megtaláljuk Teleki Pál-t is.

A Pufajkás kormányának működésére jellemző módon a közfelkiáltással elfogadott nemzetstratégia fontosságú, kormány átalakítási javaslatot nem vették be a Világtalálkozó zárónyilatkozatába és szinte azonnal elkezdődött Sebestyén izolálása, sőt a kizárása, amiben Patrubány Miklós segédkezett és teljesített! A Stratégiai Bizottság elnökeként nem kapott meghívást a bizottság üléseire. Igazi balkáni módszer! A finálé még érdekesebb és még sokkal jobban rávilágít arra, hogy mi magyarok nem vagyunk már Magyarországon a saját uraink! Ez a finálé külön, dokumentumokkal megspékelt, cikket érdemelne.

A fenti példa azt mutatja be, hogy a magyarságnak nincs szüksége külön felhívásra, hogy tanuljon a zsidóktól (vagy bárkitől), mert azt rögtön megteszi, amint követendő példára lel és ez az erkölcsi rendszerét nem sérti. Egy velejéig antiszemita magyarság nem lett volna képes közfelkiáltással elfogadni egy olyan kormányzás átalakítási nemzetstratégiai javaslatot, amit egyértelműen a zsidóság megvalósításának példájaként vezettek fel! És egyébként is a környező országokban, vagy nyugatabbra, találunk a sokkal erősebb összetartásra rengeteg példát, még sincsenek előbbre. Ez viszont nem azt jelenti, hogy nem kellene törekednünk a nemzettudat fejlesztésére és ezen keresztül az összetartás, mint életfenntartó alapösztön, erősítésére!

( – Apád – )

/1/ Információt egy a Berlini Egyetemen irt disszertációból vettem, melynek magyarra fordítva a címe: “A cionista propaganda a kezdetektől és kihatása Közelkeleten a hatnapos háborúig”. Szerzője egy palesztin dramaturg.

(/1/Die Ausgangspositionen der zionistischen Propaganda und ihre Auswirkung auf die Öffentlichkeit im Nahen Osten bis zum Sechs-Tage-Krieg 1967: Moh’d Hashem Salous; 1979; 168 oldal; Dissertation, Freie Universitaet Berlin, Németország) (Nemzeti InternetFigyelő)

Szabad Hirek