Adjon az Isten!   2010. október 11. hétfő, Brigitta napja van. • Az ómagyar naptár szerint Magvető hava, Hohat napja van.

Május óta van szerencsénk az Önök támogatásával testközelből látni, hogyan is működik a magyar Országgyűlés. Nem voltak naiv elképzeléseink, de az ott tapasztalt valóság, még a vártnál is szörnyűbb képet fest.

Tőlünk balra egészen extrém öltözködési stílusukkal figyelmet keltő LMP-sek, a nagyképűségtől alig látó fideszesek és hát a jó öreg szocik, akik maguk sem értik, hogy ha valóban forradalom történt, ahogy azt Orbán Viktor állítja, akkor hogy a fenébe’ vannak ők még mindig szabadlábon. Pláne, az Országgyűlésben. Aztán látjuk azt is, ahogy a képviselők a hétfői szavazások után fogják magukat, és a viták megkezdése előtt egyszerűen hazamennek. Biztosan kezdődik a „Győzike Show”, az Édes négyes vagy focimeccs. Nehogy már ott üljenek a Nemzet Templomában – gondolják felháborodva. Ez egyébként körülbelül olyan, mintha a kedves olvasó bemenne a munkahelyére, aláírná reggel a jelenléti ívet, aztán hazamenne.

Szintén csak ajánlani tudom, ha valaki az Országgyűlésben jár, mindenképpen beszélje na takarítókkal, és kérdezze meg tőlük, ugyan melyik frakció mit hagy maga után, amikor véget ér az ülés. Én az MSZP padsoraira szoktam rálátni, hiszen a sors furcsa fintora, hogy ők ülnek tőlünk jobbra, a jobb szélen. Elképesztőnek tartom, hogy valaki ezen a szent helyen képes szemetet hagyni. Valahol úgy érzem, hogy aki ezt teszi, az - még ha szimbolikusan is, de - azt a magyar emberekkel teszi. Sorolhatnám még a sok-sok kellemetlen tapasztalatot, de azt is el kell, hogy áruljam, a kellemetlen érzés kölcsönös.

Látom, hogy nem csupán számunkra nem nyújtanak szép látványt a többiek, de mi is igencsak bökjük a régi elvtársak szemét. Gondoljunk bele, húsz éven keresztül folyt ott a semmi csépelése, dagonyáztak a langyos lábvízben, egyszer csak jön egy pimasz fiatal párt, és elkezdi kimondani a számukra igencsak kellemetlen igazságot. Szóvá teszi, hogy a politikusok nagy része álláshalmozó, hogy minden, ami jó, a Jobbik programjából veszik át, hogy az összes képviselő nyakig ül a korrupcióban. Elkezdenek beszélni olyan kényes tabukérdésekről, mint a multik megadóztatása, a cigány bűnözés felszámolása vagy – jaj! – az izraeli felvásárlás. Persze, hogy rosszul vannak tőlünk. Húsz év aljas, cinkos és nemzetáruló nyugalmát zavartuk meg. Illetve zavarták meg azok a magyar emberek, akik belénk helyezték a bizalmukat.

Meggyőződésem az is, hogy ha egy pszichológus megvizsgálná a képviselőket, az is kiderülne, hogy azok társadalmi beilleszkedésre teljesen alkalmatlanok. Végzetesen elvadultak az emberektől, eltávolodtak tőlük, és ezért halvány fogalmuk sincs azok problémáiról, gondolatairól, terveiről és életéről. Ezt persze érzik is az emberek.
A minap például egy idős hölgy Berhidán – komoly kisebbségi problémákkal rendelkező Veszprém megyei település – azt kérte tőlem, szóljak már Pintér Sándornak, hogy költözzön le hozzá, a házába egy hétvégére. Csak annyit kér tőle, hogy menjen ki a kertjébe, ahol olyan emberekkel fog találkozni, akik nem laknak nála. Talán belügyminiszterként el tudná magyarázni nekik, hogy nem szokás más kertjébe járni. Persze ő is tudta, én is tudtam, mindenki tudta, hogy erre semmi esély. A magyar politikát nem érdeklik az emberek. Mi több, legjobban akkor éreznék magukat, ha egyáltalán nem is kellene emberekkel találkozniuk.

És amit a leginkább fájlalnak az emberek? Az elszámoltatást. Pontosabban annak elmaradását. Azt, hogy ebben az országban jó ideje nem éltük át a katarzist. Nem bosszúból, hanem igazságból. Azt, hogy a bűnös elnyeri méltó büntetését. Hogy azok, akik az országot tönkretették, nem futhatnak el az igazságszolgáltatás elől. A Fidesz a választások előtt kemény elszámoltatást ígért, amelyből semmi sem lett. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Pedig itt nem lesz addig rend, amíg azoknak, akiknek ezt a helyzetet köszönhetjük, nem kobozzuk el a vagyonát. Akkor majd más világ lesz… (jobbik alapján)

JOBBIK GONDOLAT