2010-06-10 Közélet
Június 5-én megnyitotta kapuit hazánk első egész évben működő nemzeti szórakozóhelye Budapest szívében, az Oktogon és a Nyugati pályaudvar között a körúton. Az egyelőre hétvégeken nyitva tartó Klub64-ben délutánonként számos program, előadás várja az érdeklődőket, este pedig felhőtlen szórakozás.

Pénteken nemzeti rock, míg szombaton este a modern könnyűzene más műfajai lesznek hallhatóak, s minden este lesznek élő koncertek is. A megnyitó utáni első hétköznapon kérdeztük Toroczkai Lászlót, a hely programszervezőjét a tapasztalatokról.

Hogy sikerült a nyitóbuli?

Nagyon jól, telt ház volt, ami esetünkben legkevesebb 5-600 főt jelentett. Rendkívül jó hangulat volt, hajnali négy óráig tartott a buli. A Radical Hungary koncertje volt a hab a tortán, ezúton is köszönjük nekik a fergeteges fellépést. Most szombaton, június 12-én lesz az első nem rockzenés napunk, a modern könnyűzene (a „nemzeti reptől” a népi motívumokkal operáló diszkózenéig) éjszakája, FankaDeli lesz a Klub64 vendége, kíváncsian várom, milyen lesz az a nap. Pénteken ismét nemzeti rock buli lesz, élő koncerttel (a Szebb Napok lép fel), illetve péntek délután féltucatnyi nagyképernyős tévékészüléken, s igény esetén a tánctéren kivetítőn nézzük a labdarúgó világbajnokság meccseit. Lesz közben beszélgetés a szurkolók között ismert országgyűlési képviselővel, Szilágyi Györggyel és a Fradi keménymagját képviselő Cucuval, de más sportemberek is tiszteletüket teszik a Klub64-ben. Szombaton a buli előtt pedig a meccsnézés mellett Sajtóklub is lesz a sporthoz ugyancsak értő Pörzse Sándor és mások részvételével.

Milyen kritikákat kaptatok eddig?

Mint a programokért felelős főszervező, én a programokra összpontosítottam, és ebből a szempontból teljes a siker. A legtöbb kritika az italárakat érte. Nyilván Budapest belvárosában egy ekkora hely fenntartási költségei nagyon húzósak, ráadásul mi nem kocsmát terveztünk, hanem igényes szórakozóhelyet, de természetesen nemcsak odafigyelünk a kritikákra, hanem igyekszünk megfelelni is az elvárásoknak, hiszen – mivel korábban ilyen nem volt – ezt a belvárosi klubot a közönséggel együtt fogjuk alakítani. Ezért sikerült elérnem, hogy az italárakat jelentősen csökkentsék, tehát már a pénteki nyitáskor is a belvárosi szórakozóhelyek áraihoz képest a Klub64-ben kifejezetten olcsóság lesz. Persze, ezt az árszínvonalat csak akkor tudjuk tartani, ha mindig sokan lesznek. Kérés volt az is, hogy legyen valami ennivaló is, úgyhogy megállapodtunk a Nomádétellel, így magyaros ételeket is lehet mostantól a Klub64-ben kapni. A balliberális média össztüzével nem törődök, ahogy azzal sem, hogy az elmúlt húsz esztendőben milyen bérlők, milyen szórakozóhelyeket működtettek ebben az objektumban, hiszen ennyi erővel a villamoson vagy a parlamentben se üljünk le a székre, mert ki tudja ki ült ott előttünk. Inkább örüljünk, hogy kiszorítottuk a liberálisokat erről a belvárosi helyről is és visszafoglaltuk azt. Egyébként azt még a nyitóbuliról álruhában, titokban, engedély nélkül tudósító balliberális újságíró is elismerte, hogy Budapest belvárosában ennyire békés, testvéries, jó hangulatú helyen még nem járt.

Dóri mosolya a 64-ben

Vasárnap kora este Toroczkai László Dúró Dórát fogadta egy kötetlen beszélgetésre a nemrég megnyílt Klub64 pincéjében. Sajnálhatják – kevesen voltunk –, akik nem látták civilben ezt az elragadó tündért, aki nemcsak csinos, természetes, közvetlen, hanem okos, és minden hírközeg-sugalmazás ellenére, kemény hölgy; mellesleg elbűvölő humora is van. Mintha hazánk még legalább négy évig kitörölhetetlenül sipítozó banyája ellenében teremtették-varázsolták volna a Házba, nem is oly messzire tőle, hogy csupán légies látványával ellensúlyozza ezt az Ilja Ehrenburg-reinkarnációt: Öljetek! Dicső szovjet harcosok, öljetek! kiáltozásaival. Mint Dóra mesélte, e tipegő, vasorrú boszit az Országház folyosóján messzire elkerüli minden jóérzésű képviselő, csak Gaudi-Nagy köszön neki folyton-folyvást és következetesen: kezét-csókolom-cenzor-asszony-elvtárnő! – még nem kapott viszonozást. Lefestette valóra vált rémálmát is: a markotányosnő a folyosó egyik rejtett zugában gubbasztott magányában – épp nem volt mit árulni –, és hirtelen szembesült vele. Ketten voltak e Szörnyellával, kutyák meg sehol. Szili Katalin ült ily magányosan június 4-én. Még néhány év, és ez a látvány marad belőlük. Gaudi-Nagy csak jobbra tekint, és nem szól semmit. Ezekre már nincs szó. Menekülnek, mint Kun Béla a lopott aranyékszerekkel.

A jobbikosok, mint marslakók ülnek a patkó szűk karéjában – a Kárpát-medencében még mi vagyunk a Marsról jöttek –, jobbról az archaikus-, balról a neokommunisták együttes satujában, de e szorítást humorral oldják fel. Dóra, kezeivel aranyosan elmutogatta, hogy mikor Gaudi-Nagy felszólal, az összes könyvét, iratát az ő asztalára kénytelen pakolni, hogy elférjen, majd viszont. Közben tanulmányozza a Budaházy megjegyzéseivel kiegészített Jobbik-programot, melyet a váci börtönből kaptak tőle. Gyuri szelleme szétterül a Házban, egyelőre csak a keze írásában – a karikás ostor még a sutban.

Torótól, a bikaölőtől tudhattuk meg, hogy a 210 cm-es, vagabund-boxoló Gyuri-Gyula a parlamentből telefonon állandóan őt szidja, hogy miért neki kell ebben a kalodában ülnie, mert fizikailag nem fér el. Ha ez az örök-kamasz föláll a leghátsó sorban, a Fidesz kétharmada tíz százalékra zsugorodik. Telefonjait sorra elhagyja, ezért néha fideszesek telefonjait kéri kölcsön, megbolondítva-dekonspirálva az NBH-t – talán már ÁVH-t: miért hívja Torót egy fideszes? Már ők is? Hol van itt a Bilderberg-összetartás? A hírhedté vált „a folyosón megbeszéljük” megjegyzésének kiváltó okáról mindenki hallgat: az országmentők egyik képviselője, aki később személyesen letagadta neki, hogy ő volt a beszóló, folyamatosan „ülj már le, „hülyegyerek” bekiabálásokkal zaklatta. Ezért lefejelés járt volna, nem folyosózás, de legalábbis kardpárbaj. Egy „bokszoló” a tudásával-erejével nem élhet vissza a civil életben. Ezért eltiltás jár. Maradjon csak az ártatlan folyosó-megbeszélés.

Dúró Dóra azt is elpanaszolta, hogy az Országgyűlésben (egyszer Nemzetgyűlés is lesz) nincs szemetes kosár – 1945-től miért lenne, önmagukat csak nem dobják ki? –, ezért a jobbikosok kénytelenek hazavinni a már elhasznált papírjaikat. Nem úgy ám a kommunista csőcselék: a napi több kiló törvényjavaslat-papírkötegeiket meg büfé-szemetüket egyszerűen a földre söprik-hányják: térdig gázolva saját fekáliájukban. Ott, ahol mementóként gróf Tisza István merénylőjének golyónyomai még a lambériában látszanak.

A Jobbik a Fidesz lelkiismerete. Remélem, a jobbikosok mindig ilyen kamaszok maradnak. A humortalan ember veszélyes. Csak Dórától tudom: egyik napon, az ülés vége előtt egy órával, az LMP-s nagyasszony hazament. Egy jobbikos halkan beszólt neki: No, mi van? Szokni kell a munkát?

A Fideszt mindig azzal vádolták, hogy a Horthy-rendszert akarja restaurálni. Nem. Ők a Kádár-rendszert restaurálták.
Részletes program és információ .   http://www.klub64.com/
(nemzeti.hang alapján szerk.)