SZABAD HÍREK

2011/01/18 Közélet
Bárki bármit is mond, de szerintem azt bátran kijelenthetjük, hogy az új médiatörvény, mégha akaratlanul is már most elérte az egyik legfontosabb hatását, hisz a szabályozás vitája kapcsán mindenki számára egyértelműen nyilvánvalóvá vált, hogy személy szerint kik azok, akik a legnagyobb hazaárulói ennek az országnak, hogy kik azok a körök, akik semmit sem kímélve mocskolják a magyarságot. Mert ma már nem arról van szó, ma már nem attól hangos a sajtó, hogy a narancsosok rombolják a demokráciát, vagy hogy OV mekkora diktátor. Nem. Ma már mi magyarok vagyunk a célpont, ma már minket, magyarokat en bloc gyaláznak a senkiháziak.

Naponta jelennek meg írások, jönnek le riportok az üggyel kapcsolatban, azonban ha megnézzük, hogy igazából kik vannak a kulisszák mögött, hogy kik állnak a mikrofonok előtt, és hogy kik nyomkodják a billentyűket a klaviatúrákon, akkor legyen szó akár külföldi, akár honi nyilatkozatokról mindig ugyanazt a jól körülhatárolható közel-keleti társaságot találjuk a háttérben.

A múlt héten, Konrád és Haraszti akciója után talán sokan azt gondoltuk, hogy onnantól már tartják a szintet, hogy az ő műsoruk alá már nem nagyon lehet menni. Ma már tudjuk, lehetett. Jött ugyanis ismét Schiff András zongoraművész, aki szombaton a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung folytatta tovább Magyarország lejáratását. A német hetilapnak nyilatkozva sajnálattal állapította meg, hogy a médiatörvény kapcsán "nagyon kevés bátor hang hallatszik ma Magyarországon, ott erős apátia uralkodik. A másik oldal, a szélsőjobb viszont nagyon hangos és agresszív, elsősorban a névtelen internetes blogokon.”

Aztán sértődötten hozzátette azt is, hogy meg van bántódva, mert a magyarok számára nem megfelelően reagálták le a The Washington Postban megjelent korábbi, Magyarország putyinizálódásáról szóló írását, mivel „ezt követően sok magyar engem gyalázó leveleket írt a szerkesztőségnek”. Majd arra az újságírói fölvetésre, hogy úgy gondolja-e, hogy ha többen értenének magyarul a világon, akkor már régen nagy felháborodás tört volna ki a mai magyar sajtó tartalma miatt, Schiff így válaszolt: "Igen. A magyar szinte olyan, mint egy titkos nyelv, nagyon kevesen értik. Ez a szerencséje ennek a csőcseléknek, amely most dirigál."

Nem is oly meglepő mód, a német lap ugyanezen számában megjelent még egy írás a hazai állapotokról, amit szintén egy ”magyar”, Zilahy Péter jegyzett. Neki a következő magvas meglátása támadt a médiatörvényt övező cirkusz kapcsán: „Reméljük, hogy ez a kihívás csak erősíteni fogja a magyar demokráciát, Orbán pedig olyan politikusként vonul be a történelembe, aki Magyarország és Európa érdekeiért szállt síkra - nem pedig egyikeként azoknak a hihetetlen lúzereknek, akiknek az I. világháború óta sikerült kormányozniuk ezt az isten háta mögötti országot."

Mielőtt még valaki azt gondolná, hogy a fenti idézetekkel elértünk mára az aljára, azt ki kell, hogy ábrándítsam. Van lejjebb. Sokkal, de sokkal lejjebb:

„A néhány maradt sereghajtó meg törötten, fogyva Európa felé sóhajt, de a mai chamberlainek Európája ugyanúgy embernek nézi a paranoiás szociopatát, a beteges akarnokot és a hozzá hasonló, nem emberszabású lényekből toborzott csapatát, akár alig több, mint hetven évvel ezelőtt Hitler urat és a nácikat.

A gyalázat ma súlyosabb. 1938-ban az volt a tét, elodázható-e a háború, ma az a tét, elodázható-e egy kis kényelmetlen botrány.

Pontosan lehetett tudni, mit akar Hitler. Ma pontosan lehet tudni, mit akar Orbán. Nem csak a harmadik köztársaság halálát, nem csak az alig húsz éves történelmi léptékkel mérve gyermek-demokrácia és elemi szabadságjogok halálát, de száz évet akar kitörölni a történelemből.

Magyarországon lehet. Mert ez Hunnia úri trágyadombja. Mert büdös úr szag, pénz szag sehol így nem kábít, mert minden változásért és újért kiált itt, de hiába, ez a nép nem tud dönteni, nem bír választani, mert ezer éve magával kötve mint a kéve sunyít vagy parancsot követ. Itt a múlt rothadása bűzlik, itt a csecsemők halva születnek, a forradalmak már születésük pillanatában elvetélnek, és ellenforradalommá torzulnak (…)

A mai magyar kormányerők a trianoni békeszerződés közjogi fölszámolását célozták meg (ahogy Hitler a versaille-i szerződést), hogy soviniszta propagandával tovább butíthassák a már amúgy is kábára hülyített tömeget. Minden külföldön élő magyarnak állampolgárságot, választójogot és választhatósági jogot adnak. Akik hálából bebetonozzák az Orbán maffia hatalmát. Akik hungaro-nacionalisták, hungaro-soviniszták lesznek, hiszen már ma is azok. Akik fölélesztik a revizionizmus, az irredentizmus csótányait és patkányait. Akik a környező országokban fölerősítik az ellen-revansizmust, a neo-antantizmust, akik áldásos tevékenysége nyomán fölizzik a hagyományos magyargyűlölet. És a szlovákok, a románok, a szerbek és a horvátok mindent megtesznek, hogy megvédjék a hazájukat a rabló magyaroktól, akik nemzeti létük akadályai voltak századokon át, akik sohasem tanulnak, akik mindig másra mutogatnak, mindig bűnbakot keresnek, vagy a romát, vagy a románt. Vagy a zsidót.

Vagy Európát. Az IMF-et. A bankokat, a multikat.”

A fenti sorokat Kertész Ákos, holokauszttúlélő vetette néhány nappal ezelőtt papírra a Népszava hasábjain. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. A fenti gondolatok pontos képet rajzolnak a mai magyar balliberális értelmiségről. Ezek ők. Ezek a rettegők, a demokráciaféltők, a minket magyarokat még mindig büntetlenül gyalázók.

És ez az ember Kossuth-díjban részesült 2008-ban...

És ezt az embert még nem köpdösték le az utcán… és a többi hozzá hasonló hazaárulót sem…

Tényleg toleráns nép vagyunk…

(#[ gabeebee ],)

JOBBOLDALI GONDOLAT

Címkék: közélet