SZABAD HÍREK

SZABAD HÍREK hírei

Tíz kevésbé közismert tény az első világháborúról

10 éve | Herter Laszlo | 0 hozzászólás

SZERZŐ: BTG

DÁTUM: AUG 26, 2013

CÍMKÉK: I. VILÁGHÁBORÚ

HONVÉDELEM

Jövőre lesz száz éve, hogy kitört a Nagy Háborúként is ismert első világháború. Összeállításunkban a világégéssel kapcsolatos kevésbé közismert tények közül válogattunk ki tízet – szokásunkhoz híven, szigorúan szubjektív szempontok szerint.

Gránátok, fegyverek olvadnak ki az Alpokban

Nehéz elhinni, hogy száz évvel az első világháború kitörése után még vannak olyan egykori csataterek, ahol csaknem eredeti állapotban maradtak meg az otthagyott katonai felszerelési tárgyak, robbanószerkezetek és fegyverek. Márpedig ilyen hely az Alpok, ahol az elmúlt évek szokatlanul meleg tavaszi és nyári hónapjai miatt a korábbinál jobban visszahúzódnak a gleccserek, így egyre több, az első világháborúból visszamaradt lelet kerül elő. Az olaszországi Dolomitokban például az elmúlt években számtalan rozsdás – és kifejezetten veszélyes – robbanószerkezetre bukkantak a turisták és a kutatók. Kétszáz gránátot például egy gleccserbe vájt raktárhelyiségben tároltak, amelyre egy rutinellenőrzés során találtak rá a hegyimentők. A robbanószerkezetek mellett néhány felszerelési tárgy és fegyverdarab is előkerült.

Búvóhelyeket kutatnak a Dardanelláknál

Néhány évvel ezelőtt kezdődött az a kutatás, amelynek célja, hogy feltérképezzék a Dardanellák ostroma során létesített első világháborús búvóhelyeket. Ezek léte és feltételezett helye török, ausztrál és új-zélandi levéltári dokumentumok áttanulmányozása során vált ismertté. A Gallipoli-félszigeten (Gelibolu) található Történeti Nemzeti Park területén lezajlott expedícióban török, ausztrál és új-zélandi kutatók vettek és vesznek részt. A kutatók geofizikai módszereket is használnak a feltárás során, ennek köszönhetően került elő – egyebek mellett – Tevfik bej ezredparancsnok sírja is. A tervek szerint a terepmunkálatokat egészen a csata centenáriumi évfordulójáig, azaz 2015-ig folytatják.

A doberdói fa – az elesett katonák szimbóluma

Az első világháború olaszországi frontján elesett magyar katonák szimbóluma a doberdói fa. Az olasz fronton harcolt a szegedi 46. gyalogezred, az Osztrák−Magyar Monarchia hadseregének egyetlen olyan alakulata, amely mind a tizenkét isonzói csatában részt vett. A csaták óriási emberáldozattal jártak, a tüzérségi tűzben és a rohamok következtében az 1915 májusában 2730 fővel az frontra érkezett magyar alakulat létszáma két hónappal később már csak 439 katona volt. A sziklás, köves terepen, megfelelő fedezék hiányában a szétlőtt sziklák szilánkjai is sok katona halálát, sebesülését okozták. A környéken szinte csak egyetlen védelmet nyújtó menedék volt a részükre: a templomdombon álló terebélyes szederfa. Ám a lövedékek a fát sem kímélték, a robbanások és a repeszek ágait, koronáját letörték, törzsét szétszaggatták. Zeiss Oszkár alezredes, az alakulat parancsnoka kivágatta a fa maradványát és hazaküldte Szegedre, hogy így állítson emléket katonái helytállásának és hősiességének. Az ezred katonai tiszteletadással búcsúzott el a tábori pap által felszentelt törzstől, Szeged városa pedig vállalta, hogy múzeumban helyezi el, „ahol nem érheti halált okozó golyó”. Szegedre – természetesen megfelelően konzerválva – 1916. július 16-án, szekéren érkezett a doberdói fa, amit először a kultúrpalota kupolacsarnokában helyeztek el, innen került a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményébe, ahol a második világháború végéig volt látható, majd a ‘90-es években átszállították a Fekete-házba.

Nem patkányokon éltek a brit katonák

Sok helyen leírták, ezért gyakorlatilag be is került a köztudatba: a nyugati fronton annyira rossz volt a brit katonák ellátása, hogy a lövészárkokban megfogott – az elesettek testén kövérre hízott – patkányokon éltek. A közelmúltban azonban kiderült, mindez nem felel meg a valóságnak, a királyi hadsereg egyenruhásai szinte „fejedelmi” ellátást kaptak a harcok szünetében. Marhahús, tea, krumplis pite, fügével készült puding – általában ez volt a menü, s az ételekből bőséges készletek álltak rendelkezésre a nyugati fronton. A Royal Logistic Corps Museum kurátora levéltári anyagokat és a katonák visszaemlékezéseit átfésülve bukkant ezekre az adatokra, s a dokumentumok között több, mára már szinte teljesen elfeledett ételleírást is talált. A kurátor szerint a katonák élelmezésével megbízott szervezet hatalmas feladatot vitt véghez – volt úgy, hogy ötmilliónál is több brit katona harcolt egyszerre a fronton –, és a hadsereg tagjai jóval jobb ellátást kaptak, mint a hátországban maradottak. Ugyancsak a fennmaradt dokumentumokból lehet tudni, hogy egy átlagos háromfős család másfél kilogramm birkahúst, alig 10 kilogramm kenyeret és alig több mint 12 kilogramm krumplit fogyasztott hetente. Összehasonlításként: egy közkatona fejadagja 4 kilogramm kenyér, fél kilogramm angolszalonna és másfél kilogramm zöldség volt – ez napi 4600 kalóriát jelent, szemben az otthoni 3400-zal.

Nők a fronton

Ugyancsak kevésbé ismert világháborús tény: a férfiak mellett a nők is kivették a maguk részét a borzalmakból. Igaz, a gyengébbik nem tagjai nem a lövészárkokban, hanem elsősorban a kórházakban vitézkedtek, ápolóként tevékenykedtek. Az Osztrák−Magyar Monarchia hadseregében is számos ápolónő szolgált, akik a munkájukért illetményben részesültek. A szolgálatuk ideje alatt ingyenesen szállásolták el őket, sőt legalább hatheti szolgálat után tizennégy napi munkabért kaptak végkielégítésként. Érdemes megjegyezni, hogy a Nagy Háború volt az első, amelynek ideje alatt egész Nyugat-Európában tömegméretekben alkalmaztak nőket a sebesült katonák ápolására. Munkájuk elismerése fontos lépés volt a női nem emancipációjában.

Az elmaradt budapesti olimpia

Az eléggé közismert, hogy az 1916-ra, Berlinbe tervezett VI. nyári olimpiai játékok a háború miatt elmaradtak, azt viszont már csak kevesen tudják, hogy az 1920-as, antwerpeni olimpia eredeti helyszíne Budapest lett volna, a magyar főváros rendezési jogát azonban a háborús vereség miatt elvették. Valamint a 1919-es "patkányok forradalma" (tanácsköztársaság) negatív hatása miatt. Magyarország – pontosabban az Osztrák−Magyar Monarchia – 1914 júniusában nagy eséllyel pályázhatott az 1920-as olimpia megrendezésére. A magyar pályázatot 21-en támogatták, míg Antwerpen összesen csak 7 szavazatot kapott. Aztán sajnos eldördült a végzetes lövés Szarajevóban… A háború ideje alatt a Magyar Olimpiai Bizottság éveken keresztül bízott abban, hogy a budapesti nyári játékokat meg lehet szervezni, a történelem azonban másként alakult: a háborút vesztesként záró Magyarországtól politikai döntés vette el a rendezés jogát, ami a másik pályázóra, Antwerpenre szállt. „Mellékbüntetésként” még azt is megtiltották, hogy a magyarok sportolókkal vegyenek részt az olimpiai játékokon – hasonlóan a háború többi vesztes országához.

A háború és a divat

Kevesen gondolnánk, de az első világháború jelentősen rányomta bélyegét a divatra is. A nélkülözés éveiben még a tehetősebbek is igyekeztek kevésbé fényűzően élni, törekedtek arra, hogy ruháik alapanyaga könnyen beszerezhető legyen. Az úrinők még ekkor is gyakran mutatkoztak pazar, drága ruhakölteményekben, ám a férfiak már visszafogottabbá váltak. A háborúig az alkalmi viseletek kiegészítőjének tartott fehér selyemsál új szerepkört kapott. Az addig előkelő eseményeken, kivételes alkalmakon frakkhoz hordott „tartozékot” a háború alatt gyakorta készítették gyapjúból, és praktikus, mindennapi alkalmakkor hordható kiegészítővé vált. Továbbra is fenntartotta magát a keménygallér-viselet. Igaz, ezt kizárólag a tehetősebbek engedhették meg maguknak, hiszen a gallér tisztán tartása nemcsak nehéz, hanem igen drága is volt. A szegényebbek kénytelenek voltak a jóval egyszerűbb, és gazdaságosabb megoldást, a kaucsukgallért választani a vászon helyett. A háború első éveiben még gyakrabban lehetett látni fényűzően öltözött urakat, ám 1916 és 1918 között már jóval visszafogottabban ruházkodtak a tehetősek is. Majd a szegénység növekedett a 1919-es "patkányok forradalma" miatt, hiszen kifosztották az országunkat.

Karácsonyi fegyverszünet

„Hazatérünk, mire lehullanak a falevelek” – állítólag ezzel a mondattal indultak a frontra 1914 nyarán a magyar katonák. Persze nemcsak ők, hanem a lövészárkokban harcoló több millió sorstársuk is szomorúan vette tudomásul, hogy a legnagyobb ünnepet, a karácsonyt távol kell tölteniük a családtól. 1914 karácsonya azonban hozott néhány meglepetést, amelyekre még az egymással hadban álló országok vezetői sem gondoltak. Az egyszerű közkatonák − a franciák, a németek és az angolok − december 24-én és 25-én együtt cigarettáztak, fociztak és beszélgettek a két lövészárokrendszer között elterülő senki földjén. Bár ezek az esetek a tisztek többségének tetszését nem nyerték el, lövetni nem mertek, mert a saját katonáik annyira szorosan álltak az ellenség mellett, hogy közülük is sokan meghaltak volna egy tüzérségi csapásban. Persze nem ez volt az egyetlen különlegesség, néhányan karácsonyfát is állítottak. Mivel a fegyverek pihentek, december 25-én estére szinte már a teljes frontszakaszon égtek a gyertyák a karácsonyfákon. A fennmaradt visszaemlékezésekből az is kiderül: az első háborús karácsony legfurcsább esete az volt, amikor egy német lelkész-teológus segített eltemetni egy angol katonát. Ráadásul a lelkészt a franciák és az angolok kérték a németektől. A memoárokból megtudhatjuk: a francia és az angol tisztek egy csoportja azzal a kéréssel fordult a németekhez, hogy karácsony napjára tekintettel küldjenek a frontvonal túloldalára egy lelkészt, aki segít eltemetni elhunyt bajtársaikat, mivel az antanthatalmak oldalán már nem volt olyan egyházi képzésben részesült személy, aki elvégezhette volna a szertartást.

Az első világháború áldozatai

Ugyancsak kevésbé ismert tény, hogy mennyien vesztették életüket a több mint négy éven át tartó öldöklésben. A legújabb kutatások szerint az antanthatalmak 5 696 056 katonája halt meg a harcokban. Mellettük 4 655 757 civil vesztette életét, a hadi sebesültek száma pedig 12 809 280 volt. A központi hatalmak részéről is közel hasonló volt a veszteség: 4 024 397 katona halt meg (az Osztrák−Magyar Monarchia megközelítőleg 1,1 millió katonát vesztett), a polgári áldozatok száma 5 391 000 volt (a Monarchia területén 467 ezer civil vesztette életét), míg a háborúval összefüggő sebesültek számát 8 419 533-ra teszik (a Monarchia katonái közül 3,62 millióan sebesültek meg). A civil áldozatok nagy száma – annak ellenére, hogy a hátországokban nem zajlottak nagyobb hadi cselekmények – a háború miatt fellépő éhínség és a spanyolnátha következménye.

A háború és a spanyolnátha

Ha már megemlítettük a spanyolnáthát, térjünk ki rá egy kicsit részletesebben – már csak azért is, mert sok történész úgy gondolja, a háború lezárásához leginkább az vezetett, hogy a világméretű influenzajárvány több áldozatot szedett a lövészárkokban, mint az ellenséges tűz, és a hadi helyzetet már nem lehetett tovább fenntartani. A spanyolnátha 1918–19-ben az influenza „A” vírusának első és egyúttal legpusztítóbb világméretű járványa volt, amely a Föld teljes lakosságának mintegy 20–40 százalékát megbetegítette. Már 1918-ban több áldozatot követelt, mint az egész első világháború; a két év alatt legalább 50 millió ember halt meg a járványban. A betegségről az első hírek Spanyolországból érkeztek – innen ered a neve –, s a fertőzés megállíthatatlanul terjedt tovább a lövészárkokban, valamint a háborútól nem sújtott területeken is.

(Fotó: internet, honvédelem.hu)

Szabad Hirek

Címkék: közélet

Kapcsolódó hírek:

A felsőrendű zsidó, aki nem vallásos, nem tud héberül, és nem Izraelben él, kicsoda, micsoda?

"Társadalmi méretű gazemberség és félrevezetés" - szakjogász a Kúria döntéséről

35 évet kapott egy pedofil brit zenész - Lan Watkins, semmi jel a megbánásra

Balogh István "nem emlékszik", mennyiért vette a házát

Kommentáld!

Hozzászólások

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: