2010. október 8. Közélet

Lantos Kiváló Emberi Jogi Harcos díjjal tünteti ki Musharaff-ot

Az emberi jogokért harcoló Tomcsi a világ zsidóságának nevében Kiváló Emberi Jogi Harcos díjjal tünteti ki Pervez Musharaff véres katonai puccsal hatalomra jutott pakisztáni diktátort.

Musharaff katonái 1999 októberében a szabályos választásokkal hatalomra került Nawaz Sharif miniszterelnök polgári kormányát döntötték meg.

No de ki is ez a „szarzsák”?

Thomas Lantos amerikai Demokrata Párti képviselőnek '82-es kampánya idején – főként pénzgyűjtő előadásai alatt – az egyik fő jelszava az volt, hogy "Izraelnek hangra van szüksége a washingtoni Kongresszusban", s e hang vitelére saját magát jelölte ki.

A magyarországi sajtó szerkesztői nem tudván a szenátor és képviselő közti különbséget, lassan mégis rájöttek, hogy Tom Lantos sohasem volt "amerikai szenátor", csak kongresszusi képviselő. A hazai tollforgatóknak most már csak az előszeretettel ismételgetett "magyar származású Tom Lantos" szavakat kell kigyomlálniuk retorikájukból.

A származást ugyanis komolyan kell venni – úgy, mint Izraelben teszik – és nem lehet valakire könnyelműen ráfogni, hogy magyar, csak azért, mert Magyarországon született vagy magyarul is beszél. Az pedig gyenge magyarázat, hogy "magyar az, aki annak vallja magát". Hiszen ma ennek, holnap annak, holnapután amannak vallhatja magát bárki, pillanatnyi érdeke szerint.

Lantos életrajzában az Interneten az áll, hogy 16 éves korában, Magyarország német megszállása idején részt vett a földalatti náciellenes (partizán) harcokban. Ez tőle nem meglepő. Ugyanakkor később meg kommunistaellenes mozgalomban vett részt! Azért annyira nem volt kommunistaellenes, hogy 1947-ben Rákosiéktól ne fogadott volna el tanulmányi ösztöndíjat, amivel az USA-ba távozott, ahol a tanulmányait elvégezte.

Mialatt évtizedekig Moszkvából kaptuk az utasításokat, ma már Nyugatról, a New York-i World Jewish Congress, az izraeli Moszad és a B’nai B’rith avatkozik be a magyar belügyekbe, a legnagyobb magyargyűlölő, Tom Lantos kongresszusi képviselő vezetésével.

Lantos úr, ez a kétszínű politikus, 2002-ben az áprilisi választásokra, Magyarországra utazott, hogy szüntelen figyelmeztesse, mocskolja azt az országot, amelyet "szülőhazájának" mer nevezni. Kirekesztőnek, antiszemitának, jobboldalinak nevezi Magyarország népét. Pár évvel ezelőtt ezt mondta: "A világ rajtunk tartja a szemét, mert azt nem engedik meg, hogy az új évezredbe ezeréves árnyékokat vigyünk és kirekesszük a kisebbségeket, amelyeknek ugyanolyan joguk van élni itt, a Duna–Tisza közén, mint a magyaroknak." (Ugyanezt miért nem mondta el, amikor Bukarestben járt Ceausescuéknál!?)

Lantos úr jól tudja azt, hogy a világ egyik legkirekesztettebb népe a magyar. Megfosztottak bennünket ősi hitünktől, meggyilkolták Árpád-házi királyainkat, hogy idegeneket ültessenek a magyar trónra, Trianonban felszabdalták hazánkat, 1945-től a mai napig kirekesztették a magyarságot saját sorsának intézéséből: rádióból, televízióból, sajtóból, könyvkiadásból, a valós történelem megírásából, a saját kultúrájából. Több mint ötmillió magzatot erőszakkal rekesztettek ki a magyar anyák méhéből, nemzeti vagyonuktól megfosztott magyarok millióitól rabolják el az életlehetőséget, s kivándorlásra kényszerítik, mert "a magyarok által kirekesztett kisebbség" igényt tart a magyar földre. A magyar nép tudja, kik az igazi kirekesztők!

David Funderburk, aki a nyolcvanas években amerikai nagykövet volt Romániában, 1987-ben könyvet írt "Pinstripes and Reds" címmel. (A könyv itthon még nem kapható, de már tudnak róla, idéznek belőle, és csak idők kérdése, hogy magyarul is megjelenjen.)

A könyvben olvashatunk a Ceausescu-házaspár és Lantosék szívélyes és baráti viszonyáról, többszöri vendégeskedéséről.

Íme részletek a könyvből:

"1981 vége és 1985 nyara között a két legfontosabb kongresszusi küldöttséget Tom Lantos és Sam Gibbons képviselők vezették. A "Politika Amerikában" című kiadvány szerint a kaliforniai demokrata párti Tom Lantos, aki Budapesten, Magyarországon született zsidó szülők gyermekeként, kemény antikommunista hírében állt.

1983 januári, Romániában tett látogatását követően elgondolkoztam azonban, hogy mi lehet az alapja antikommunista hírnevének. A Lantos-delegációban Don Bonker és William Frenzel képviselők is részt vettek feleségeik kíséretében és velük utazott Powell Moore, a kongresszusi kapcsolatokért felelős államtitkár. 1983. január 19-ei naplóbejegyzésem szerint a küldöttség gyalázatos teljesítményt nyújtott, ami aláásta azt az amerikai erőfeszítést, hogy a kétoldalú kapcsolatokban a kölcsönösség elve uralkodjon.

A válság közepette a csoport látogatásának a lényege az volt, hogy megerősítse a román kormányt abban, ne aggódjon, amiért a Jackson-Vanick törvénymódosítást, a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét és a helsinki vállalásokat a legsúlyosabb módon megsérti.

Hihetetlen, de Lantos felesége, Anette azt mondta, hogy az előbbiek megsértését törvénybe iktató bukaresti kormányrendelet szerinte törvényes és jogos. Azt is elmondta, hogy Románia és Bukarest gyönyörű – a kocsiablakból látta – és feltétlenül újra felkeresi majd az országot, amely egyik kedvenc helye.

Lantos képviselő azt mondta, ha felajánlanák, hogy válasszon nagyköveti állást Brüsszel vagy Bukarest között, akkor Bukarestet választaná.

Nem kellett azonban Romániában élniük és látniuk, hogy milyen mértékben szenved a lakosság. Ceausescu különösen értett ahhoz, hogy saját magukat nagyon fontosaknak képzelő embereket manipuláljon. Márpedig az amerikai légierő repülőgépének személyzete szerint Lantosnál magát fontosabbnak képzelő ember még nem lépett gépük fedélzetére."

Funderburk ezután így idézi fel a Lantos és a sztálinista Ceausescu közti találkozót:

"Lantos hangsúlyozta Ceausescunak a nemzetközi területen mutatott nagy bölcsességét és vezetőképességét, főként a leszerelést és a békét illetően. Dicsérte Románia úgynevezett független külpolitikáját. Lantos volt az összes Romániába látogató küldöttségtagok közül gyakorlatilag az egyetlen, aki kifejezte reményét, hogy Románia több évre megkapja a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét, és hogy az évente esedékes felülvizsgálat terhe alól mentesíteni fogják.

Lantos hangsúlyozta, hogy a magyarokkal nem bánnak rosszabbul a románoknál, és hogy a magyarok kulturális népirtást emlegető panasza alaptalan.

Lantosék csodálkozásukat fejezték ki, hogy magyar származásukkal kapcsolatban semmiféle rosszallást sem hallottak. Mindehhez Lantos még hozzátette: ha 1984-ben demokrata párti elnököt választanak, rábírja majd arra, hogy a következő évben látogassa meg Romániát.

A találkozók idején Lantos soha egyetlen szót nem szólt az emberi jogokról. Holott ezek a találkozók jelentették azt az alkalmat, amikor segíteni tudta volna azon ezreket, akiket bebörtönöztek, üldöztek, és nem engedtek kivándorolni."

Lantos, az emberi jogok nagy bajnoka a 80-as években, Washingtonban azért lobbizott, hogy a 20. század egyik legnagyobb zsarnoka megkaphassa Amerikától a vámkedvezményt (Most Favored Nation Status).

A könyvből megtudjuk, hogy Funderburk diplomáciai kinevezéséről Lantos miatt mondott le, mert nem bírta elviselni a kétszínűségét.

S amikor az amerikai magyarok azzal érveltek, hogy Bukarest nem érdemli meg a vámkedvezményt, mert a Kárpátok Géniusza nemcsak lábbal tapossa az erdélyi magyarok emberi jogait, de egyértelműen népirtást folytat, Lantos kijelentette, hogy "a magyarok panasza alaptalan".

De akkor miért ordította 1985-ben a washingtoni Capitolium lépcsőjén a mikrofonba, mintegy kétezernyi tüntető magyar előtt, hogy "Igazságot Erdélynek, igazságot Magyarországnak!"?

Lantos úr! Mi nem kérünk az ön kétszínűségéből! Maradjon csak továbbra is Izrael hangja, ne beszéljen a magyar nép nevében sem hollywoodi filmeken, sem Budapesten, sem pedig a Capitolium lépcsőjén!

Tóth Judit
2002 április 2.

Tekintettel arra, hogy az állítólagos földalatti náciellenes tevékenységét és üldöztetését a mai napig is csak és kizárólag a Lantostól hallott történetekből ismeri a világ, a történelmi hűség kedvéért érdemes lenne Budapesten egy felhívást közzétenni arról, hogy ki emlékszik még a kis Lantos Tomcsira Magyarországon.

Ki tudja megerősíteni vagy megcáfolni az állandóan hangoztatott földalatti német- és nyilasellenes tevékenységét és a holokauszt alatti szenvedéseit? Ha létezik ilyen ember a világon, akkor kérem, hogy a Lantos-féle történeteket megerősítő/cáfoló nyilatkozataikat a Fidesz címére küldjék el: Fidesz Központi Hivatal, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 18. telefon: 36-1-555-2000.(Jack Corn alapján)

Kommentál

Temetésén egy „nagyszerű” dologról emlékezett meg a Rabbi, mint egyéniség. Nyolcvan éves korában nesztelen képpel reklámozta magát, imázsát. Gondolom mint „Magyarország arca” ezért nem jött össze és nem hozta be a befektetett milliókat. Ezért volt nyugaton ez a kampány „közröhej” tárgya.

Magyarország megítélésében sok kárt okozott.

JOBBIK GONDOLAT