2012. november 26. Közélet

A magyar gyűlölő Klubrádió ünnepi interjúja azzal indult a 80 esztendős Torgyán Józseffel, hogy rossz címre küldték ki érte a taxit, ráadásul Torbágy névre. Az ünnepelt a tévelygő taxi kapcsán természetesen azonnal emlékeztette kérdezőjét a taxisblokádra – a riporter a jelenleg Bajnai Gordon csapatában játszó, jó öreg ex-SZDSZ-vezér, Kuncze Gábor volt. A könyvet író Torgyán beszélt arról is, kik voltak egykor ráállítva, politizálna-e újra, no meg hogy mennyire bosszantják a színvonaltalan ellenzéki formációk, élükön „a sírós hangú Bajnaival”, és jobb-e a téliszalámi, mint 22 éve.

A Klubrádió szorgalmas hallgatói bizony hegyezhették a fülüket csütörtök délelőtt 10-kor arra az ígéretre, hogy a „ballenzéki” adó félórás interjúval köszönti a 80 esztendős Torgyán Józsefet. A kisgazda exminiszter és közkedvelt szónok azonban a rádió ügyetlenkedése miatt csak jókora késéssel kerülhetett adásba, ezt pedig ezekkel a szavakkal nyugtázta: „Amíg volt a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt, addig ilyen anomáliák elképzelhetetlenek voltak”. A politika frontvonalából már jó pár éve hátrébb lépett, nyugdíjas politikus a taxi tekervényes útjáról rögtön kapcsolt is a taxisblokádra, amelynek a hátterében az aktívan közreműködő SZDSZ állt, a riporteri székben ülő Kuncze Gábor egykori pártja.

Kuncze a témáról gyorsan lekanyarodva inkább az iránt érdeklődött, mit szólt Torgyán Orbán Viktor köszöntő leveléhez. „Ezúton meg is köszönöm, mert valóban ezt egy gesztusnak tartom. Azonban nem kaptam meg a levelet. Igaz, hogy én postafiókon keresztül kapok minden küldeményt, amióta megpróbáltak két helyen is felrobbantani” – reagált csak rá jellemző stílusában a kisgazda szónok. A műsorvezető aztán hiába próbálta egy internetes hozzászóló kezébe adni a megjegyzést, miszerint Orbán voltaképp Torgyán hóhérja volt egykor, a jelenlegi kormányfőt korábban „a XX. század legnagyobb politikusának” nevező volt agrárminiszter a legnagyobb sajnálatára éppen így válaszolt: „Én úgy gondolom, hogy Orbán Viktorral nekem a személyes kapcsolatom mindig rendkívül tisztelettudó volt, ő engem Józsi bátyámnak hívott, a feleségét kifejezetten tiszteltem, szerettem, hiszen az ő szülei kisgazdák voltak. (…) Különösen az édesapja volt nagyon nagy kisgazda.” Egy összetett mondatban hangot adott felháborodásának a Népszabadság szerdai Tamás Ervin-cikke miatt, aki „gátlástalanul hazudott” soha nem létezett liftjéről.

Torgyán: Ők voltak rám állítva

Érezve, hogy ezen a napon az ünnepelt nem lesz udvarias vendég, Kuncze provokálni kezdte egykori frontvonalbeli ellenfelét, miszerint ő szabadította az országra Orbánt '98-ban a 82 kisgazda jelölt visszaléptetésével. „Aztán az én lefejezésemben, hogy úgy mondjam, nem csak a Fidesznek volt szerepe. Tájékoztatást kaptam, hogy Bauer Tamás volt az SZDSZ részéről a megbízott, akinek az volt a feladata, hogy engem eltávolítsanak a politikai palettáról. Az MSZP-ben Keller László volt ezzel megbízva, tehát én azt tudom mondani, hogy az egész hatalmi elit közreműködött abban, hogy a legtisztességesebb, legbecsületesebb magyar pártot eltávolították a politikai palettáról. Visszatérvén még arra, hogy én miről tehetek és miről nem: a kisgazdapárt politikáját, aminek én voltam a szócsöve, ha megvalósították volna, nem lehetett volna szétlopni a nemzeti vagyon közel 94 százalékát, nem lehetett volna ilyen iszonyatos államadósságba dönteni az országot” – oldotta meg a helyzetet egy retorikai dodzsembe ülve Torgyán.

Kuncze a kortesbeszédnek titulált eszmefuttatás után azonnal rákérdezett, hogy akar-e még politizálni a volt politikus. „Én úgy gondolom – fogott a válaszba a korábban gyakran hallott fordulatba a kisgazda interjúalany – , hogy Adenauer tábornoknak 80 éves korában indult be a politikai karrierje, hát én most töltöttem be. Ezt kizárni nem lehet, ugyanakkor olyan primitívnek, mocskosnak tartom a mai politikai világot, hogy semmilyen szervem nem kívánja azt, hogy én politizáljak. Elképedve nézem az Országgyűlés üléseit, és hogy milyen politikai formációk jönnek létre. Ma már én nem tudok a nyugdíjamból 10 deka téliszalámit venni, és megdöbbentem, hogy ehetetlen az a szalámi, amiből anno két rúddal vásároltam, amikor nyaralni mentem. Az, hogy ki felelős ezért, úgy gondolom, meg kell vizsgálni.”

Torgyán József

Torgyán Józsefet ma is gyakran állítják meg az utcán, állítása szerint miniszteri kinevezésekor nem kapott annyi gratulációt, mint most, a születésnapján. A közelmúltban volt viszont életének egy másik jeles évfordulója is, mégpedig az aranylakodalom Cseh Máriával. „Ha a Klubrádió részt vett volna az én ötvenedik házassági évfordulóm megünneplésén, akkor láthatta volna, hogy a kisgazdák mennyire kitartanak mellettem. Lovas bandériumos felvonulás is volt, de most is, nem bírok a lakásomban megmaradni nyolc napja, mert állandóan csöng a telefon. Olyan nagy szeretet vesz engem körül, mint amekkora gyűlölettel próbáltak kiiktatni, sajnos a Klubrádió részéről is.”

Orosz József 300 ezerrel tartozik

És nem is állt meg itt: „Hadd tegyek egy kritikai megjegyzést: amikor én az Orosz Józseffel és Gráf József volt agrárminiszterrel szemben pert nyertem, akkor a Klubrádió sem közölte le, Orosz Józseftől meg nem tudtam behajtani a 300 ezer forintot azért a hazugságért, hogy én Chiléből cseresznyét akartam volna behozni.”

Torgyán '97-ben a Best of Communism válogatásalbum közrádiós műsorra tűzése miatt tiltakozik.

A népnek munkát-kenyeret követelő Torgyán ma már békésebb dolgokkal múlatja az időt: fiatalok közé jár egyetemi meghívásoknak eleget téve, de falunapokra és főzőversenyekre is el-ellátogat. Folyamatosan dolgozik viszont sokat ígérő című könyvén (X-Akták), amelyben „olyan döbbenetes tényeket” fog a nyilvánosság elé tárni a rendszerváltozás óta eltelt időszak történelméből, amiért azt majd érdemes lesz elolvasni – de már csak 2014 után vehetjük majd kézbe, a szerző ugyanis nem akarja befolyásolni a következő választások kimenetelét.

Ehhez kapcsolva megint kapott egyet a Népszabadság, amelynek főmunkatársa a bíróságon volt kénytelen bevallani, hogy úgy írt kritikát 800 oldalas valláskönyvéről, hogy azt nem is olvasta el. „Próbálj valami olyat is mesélni, ami nem bírósági tárgyalással végződött” – ösztökélte Kuncze Gábor a jogtudóst. Így került terítékre a választójogi törvény, amellyel kapcsolatban leszögezte, „nem ördögtől való, ha egy hatalom igyekszik bizonyos fokig a saját elképzelései szerint megalkotni a választójogi törvényt”. A következő – vívónyelven szólva – védés-visszavágás azonnal jött is. Az 1989-es ellenzéki kerekasztal idején az MSZP először emlékezete szerint egyéni listát szeretett volna, aztán ahogy jöttek az időközi választási kudarcok (Tamás Gáspár Miklós, majd a gödöllői Roszik Gábor győzelme), akkor hirtelen váltottak.

„Mi végképp eltöröljük a bolsevista múltat” + ajándék grimaszok Lamperth Mónikától:

„Hadd tegyem hozzá, hogy amint megírtam a Választási trükkök, titkok című könyvemben, rengeteg csalás volt korábban is. Most nem akarlak bántani, de például 1998-ban a Pest megyei – ha jól emlékszem – 2-es számú választókerületben átírták a kisgazda szavazatokat en bloc az SZDSZ javára. Akkor én tiltakoztam. Ja, nem, az SZDSZ ügyeskedése 1994-ben volt. 1998-ban Vásárosnaményban este 6-ig toronymagasan vezetett a kisgazda jelölt, és akkor sorozatosan vitték autóbusszal a kocsmához azokat a szavazókat, akik közül az elsőnek odaadták a 2000 forintot akkor, amikor visszahozta az üres szavazólapját, abba beírták a „megfelelő” helyre az X-et, és a következő azt vitte vissza a választási bizottsághoz” – részletezte Torgyán utóbb a láncszavazás legendás rendszerét.

Bajnai bagázsáról

Kuncze inkább beljebb próbálta emelni a tűt a lemezjátszón:

K. G.: – Te hogy látod a parlament működését ma? Annak idején főszereplője voltál a vitáknak, ellentmondásos is volt a személyiséged megítélése emiatt.
T. J.: – Nem emiatt, hanem azért, mert mindent hazudoztak rólam a neo-ultraliberális vonalról, de sajnos a másik oldalról is.
K. G.: – Beakadt neked ez a neo-ultraliberális... 
T. J.: – Pedig annak idején én mindig ezt a kifejezést használtam...
K. G.: – Mindig be volt akadva, de nem ezt kérdeztem. 
T. J.: – Botrányos. Hát olyan alacsony egyrészt a színvonal; nem azt mondom, 1990 után sem volt túl magas, de messze fölötte állt a mostaninak.

A Klubrádió webkameráján nem látszott pontosan, hogy mennyire csillant fel erre Kuncze amúgy szenvtelen tekintete, de újabb fészkelődési rohamán úrrá kellett lennie, amikor Torgyán József így folytatta: „Meghallgattam október 23-án a készülődő új politikai erő szónokait. Azt kell, hogy mondjam, szégyen és gyalázat Magyarországra nézve, hogy ilyen színvonalon lehessen politikai gyűlést tartani. Kimondom, én egyenes ember vagyok: a Juhász Péter végigdadogott valamit, még olvasni sem tud, még azt sem tudta talán, hogy október 23-a milyen ünnep, még időpontot is tévesztett, huszonharmadikával kapcsolatban is. Ugyanilyen vagy valamivel talán jobb, de gyalázatos volt Kónya Péter is. A Bajnai Gordoné pedig ugye, ne haragudjanak, sírós hangon minden két szó között tartott fél perc szünetet.”

Kuncze Gábor még parlamenti képviselőként (SZDSZ)

Fotó: Europress/AFP

Mint ismert, Kuncze politikai come backjét – a gyakorlatilag teljesen ismeretlen Szabadelvű Polgári Egyesület élén – éppen Bajnai Gordon visszatérése utánjelentette be, nyilván nem fűlött a foga Torgyán egyenességéhez. Együtt még tíz másodpercben összekaptak Bajnaiék október 23-ai turulozásán, majd a következő pengeváltással búcsúztak el egymástól:

K. G.: – Köszönöm szépen, hogy itt voltál, lejárt az időnk, még egyszer boldog születésnapot. Mariska néninek kézcsókom...
T. J.: – Nem Mariska, Marika, és nem néni, mert ha meghallja, hogy néninek szólítod..., ő olyan gyönyörű még most, 75 éves korában is, hogy meglepődnél.
K. G.: – A korát régen sosem mondtad.

(mno.hu)

Szabad Hirek