2009. november 12. Külföld (Irán)

Recep Tayyip Erdogan és Máhmúd Áhmádinezsád teheráni találkozóját október 25-én az iráni fővárosban megelőzte a török és a perzsa légierő, illetve a két ország titkosszolgálatai magas beosztásű tisztjeinek előkészítő tárgyalása. 

A török-perzsa katonai közeledést leginkább gyanakvással és aggodalommal kísérő Izraelben az ellenzéki és kormánykörök részéről az elmúlt hetekben többször is figyelmeztettek arra, hogy Barack Obama elnök közeledik Iránhoz, vagy legalábbis szeretné enyhíteni a Washington és Teherán közti több évtizedes feszültséget és kölcsönös gyanakvást. Ezért látogatják az izraeli politikai és katonai vezetők mostanában a nyugat-európai fővárosokat, illetve Moszkvát és Washingtont. (Mert Izrael félti a Közel-Keleti hegemóniáját. Amit ez idáig Amerika biztosított neki. Amit nem a békére, hanem a káoszra használt fel "demokratikusan".szerk.)

Barack Obama békülési szándéka nagyon is elképzelhető, hiszen már az Egyesült Államokban is szinte mindenki előtt világos, hogy a Nyugat, s azon belül Amerika afganisztáni katonai agressziója egyre inkább közeledik a csúfos végkifejlet felé. Az elsősorban izraeli érdekeket szolgáló, hazugságon alapuló Irak elleni katonai kaland kudarca pedig már korábban bebizonyosodott. Ilyen körülmények között a gazdasági válsággal küzdő Amerika még a washingtoni cionista lobbi ösztökélésére sem engedheti meg magának az újabb katonai beavatkozást, ezúttal az iszlám világ egyik legerősebb bástyája, Irán ellen. 

Obama és tanácsadói is tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy Irán nem Irak. Szaddám Huszein családi és törzsi kormányzása ugyanis eléggé gyűlöletes volt még a szunnita irakiak szemében is, nem beszélve a magukat jogosan elnyomottnak érző, s ezért az amerikai megszállókat egy ideig szinte fölszabadítóként fogadó északi kurdokról és a déli síitákról. Szaddám Irakja megosztott volt, s ez is előidézte a megszálló amerikaiak és szövetségeseik kezdeti gyors, szinte ellenállás nélküli katonai előrenyomulását. Persze Iránban is vannak vallási és nemzetiségi ellentétek, de nem olyan mértékűek, mint Irakban. Magyarán: jelenleg Amerikának nem hiányzik a perzsák elleni háború (Arról nem is szólva, hogy a 70 millió lakosú Irán hadserege is sokkal erősebb, felszereltebb az egykori Irakénál, s utóbbi népessége 20 milliós sincs - a szerk.). 

Az október végi Áhmádinezsád-Erdogan találkozónak, pontosabban az ott született katonai szövetségnek előzményeként Barack Obama titkos üzenetet intézett a teheráni és az ankarai vezetőkhöz, amelyben az iráni atomprogram körül keletkezett nemzetközi bonyodalom lecsillapítására azt javasolta, hogy Teherán szállítson 400 kilogramm, már dúsított uránt a szomszédos Törökországba, ahol majd a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség munkatársai felügyelnek rá. Az amerikai elnök ezen elképzelését Teherán elvileg nem vetette el, de egyértelműen el sem fogadta. 

Amennyiben a török-iráni katonai és titkosszolgálati együttműködés tényleg gyakorlati fázisba lép, véget ér a több évtizedes izraeli-török katonai együttműködés, és ezzel együtt komolyan megerősödik az Izrael-ellenes észak-nyugati front (Libanon, Szíria, Irán és Törökország). Mint várható, vissza szorul Izrael oszd meg és uralkodj elve. Annál is inkább mert Barack Obama azért más külpolitikát folytat mint elődje.

(Kuruc.info alapján szerk.)