2010/08/01 Közélet
A hazánkhoz hasonlóan a versailles-i békediktátum igazságtalan döntéseit elszenvedő Törökország a szemünk láttára válik a világ egyik legbefolyásosabb országává. Mára visszafizették korábbi nemzetközi hiteleiket, a gazdaság prosperál, külpolitikailag pedig egyre inkább vezető szerepre törekszik világpolitikai szinten is. Korábbi szövetségesükkel, a népirtó Izrael állammal minden együttműködésüket felmondták.

A török kultúra igen színes és sokrétű, köszönhetően az oszmán múltnak, a kultúrák keveredésének és az iszlám tradícióknak. Az atatürki reformoknak köszönhetően Törökország a huszadik század nagy részében a nyugat-európai mintákat követte nem csak a politika, de a művészetek terén is. Próbálták megőrizni a régi kulturális értékeket is.

Ennek a a kettős folyamatnak köszönhetően a török kultúra ma a „kelet" és a „nyugat" egy igen érdekes és bonyolult keveréke. A versailles-i döntések kegyetlenségéből Törökország nem könnyes felejtésbe menekült, hanem Gazi Mustafa Kemal Paşa "Kemal Atatürk" (a gazi szó jelentése: hős) török katona és államférfi, a török függetlenségi háború hősének a vezetésével előbb megvívták a maguk függetlenségi háborúját, majd Atatürk, a törökök atyja felszámolta a lázadásokat, eltörölte a szultánságot, és 1923. október 29-én kikiáltották a köztársaságot.

Ennek létrejötte után gazdasági, kulturális és szociális reformokat vezetett be. 1948 és 1950 között a Marshall-terv keretében Törökország 200 millió dollárnyi segélyt kapott és tagja lett az OECD-nek. Amerika stratégiai fontosságúnak tartotta a Törökországgal való jó viszonyt, Törökország pedig úgy vélte, csak akkor lelhet igazi szövetségesre az USA személyében, ha az amerikaiak által oly'''' fontosnak tartott valódi demokráciát is magáévá teszi.

Katonai puccsok után 1965-ben újra szabad választásokat rendeztek Törökországban, melyet Süleyman Demirel Igazságpártja nyert meg. A sajtó és az egyetemek nagyobb szabadságot kaptak, a gazdaságban pedig bevezették az ötéves terveket (nem szovjet, hanem nyugati mintára). A 80-as években ismét katonai puccs és soha nem látott erőszakhullám következett, már nem csak az egyetemisták, de középiskolások is fegyvert ragadtak. Azért is gyilkoltak, ha valaki rossz újságot olvasott...

A kilencvenes évek zavarosságában fogant meg az úgynevezett „mély állam" fogalma, amely a kormány és a rendfenntartó szervek maffiával való kapcsolatára utalt. Óriási botrány robbant ki egy autóbaleset miatt: kamionnak ütközött luxus-Mercedesben szörnyet halt az ismert bérgyilkos, Abdullah Çatlı, aki mellett az isztambuli rendőrfőnök-helyettes ült. A jármű arról az üdülőhelyről tartott hazafelé, ahol a belügyminiszter is tartózkodott.

A kétezres évek első felét a gazdasági összeomlás és a nemzetközi hitelek nyakló nélküli felvétele jellemezte a szekularizált és egyre jobban elszegényedő Törökországban. Mígnem 2002-ben elsöprő győzelmet aratott a fiatal, iszlámbarát Igazság és Fejlődés Pártja (AKP), élén Recep Tayyip Erdoğannal. A párt az 550 fős parlamentben 362 széket foglalhatott el. Erdogan és pártja öt évvel később is kormányt alakíthatott. Elkezdődött Törökország újkori történelmének aranykora.

A korábbi 50 %-os infláció ma körülbelül 7 %-os. A gazdasági növekedés ma 5-6 %-os. A régebben nyakló nélkül felvett IMF- és Világbanki hitelek az utolsó líráig vissza lettek fizetve. Ma valamennyi általános iskolában és gimnáziumban -beleértve a legkisebb vidéki falvakat is- ingyen jutnak a tankönyvekhez a diákok , az iskolák mindenütt internettel vannak felszerelve, a tanulók a legmagasabb szintű képzést kapják. 1923-tól 2002-ig 7000 kilométer út és autópálya épült, 2002-től máig több, mint tizenhétezer kilométer. A korrupciót gyakorlatilag felszámolták. Szíriával az állandó háborúskodás és még a ''''90-es évek vége felé is a háború fenyegető veszélye volt a jellemző, ma gyakorlatilag nincs határ Törökország és Szíria között, van viszont vízummentesség.

Iránnal élénk kereskedelmi kapcsolat a jellemző, ahogyan azzal a Kínával is, akik a koreaiakkal közösen egy nagyszabású vasútépítési munkára kaptak megbízást. A grúzokkal is immár kitűnő a viszony, míg Oroszországgal rekord export-import mérleget zárt a török gazdaság. A görögökkel való viszony rendezésének egyik kulcsa a ciprusi helyzet. A rendezésre irányuló ENSZ-tervet a török lakosság elfogadta, a görög nem. A török külügy egyébként a világpolitikában is bizonyított: Ahmet Davotoğlu külügyminiszter tárcája folyamatosan részt vevő a közvetítési tárgyalások során a Közel-Keleten és Bosznia-Hercegovinában is.

Történelmi fordulatot hozott a nemrég megkötött brazil-iráni-török atomegyezmény: az egész világot meglepetésként érte, amikor a nemzetközi sajtóban megjelentek a brazil elnök, a török miniszterelnök és az iráni államfő diadalittas hármas kézfogásáról készült felvételek. Lula da Silva és Recep Tayyip Erdogan Teheránban bejelentette, sikerült megállapodni Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnökkel arról, hogy nemzetközi felügyelet alá helyezik a muzulmán köztársaság neokonzervatív cionisták által vitatott atomprogramját.

Így az Izraellel is szembekerülő Törökország a zseniális Ahmet Davotoğlu külügyminiszter vezetésével kifogta a szelet a nemzetközi cionisták vitorlájából. Törökország szakítani fog a „híd-szereppel", vagyis az önmagát Ázsia és Európa között feszülő hídként definiáló léttel. A törökök a saját gyökereikhez térnek vissza a mesterséges szekularizáció közel száz évének távlatából.

A fantasztikus gazdasági teljesítmény, az oszmán hagyományok és az iszlám reneszánsza a jellemző. Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök bejelentette: a közeljövőben hajóra száll és személyesen kívánja megtörni a Gázai övezetet sújtó izraeli blokádot, miután a török zászló alatt is Gázába tartó izraeli segélyhajókat az izraeli hadsereg megtámadta, több embert lelőttek. A hajón izraeli képviselők és holokauszt-túlélők is voltak, a békeaktivisták pedig fegyvertelenül közelítették meg az izraeli partokat: induláskor tételes vámvizsgálat történt.

Erdogan kijelentette: „A Hamász nem terrorszervezet, hanem a palesztin nép által demokratikus választásokon megszavazott szervezet, amely védi népe földjét". Az incidensre válaszul Törökország visszahívta nagykövetét, és a katonai-kereskedelmi kapcsolatok teljes beszüntetését helyezte kilátásba, amennyiben Izrael nem kér hivatalosan bocsánatot. Ankara mindemellett az incidens nemzetközi kivizsgáláshoz, és az áldozatok kompenzálásához is ragaszkodik. A Mavi Marmara török segélyhajó utasai között véghezvitt izraeli tömeggyilkosságra reagálva a török kormányfő figyelmeztette Izraelt, hogy hagyjon föl a további vérontással. „Ha önök nem értenek törökül, elmondom hát héberül is: "Lo tircáh!, Ne ölj!" - idézte a Tízparancsolatot Erdogan. Június 26.-án pedig Törökország lezárta légterét Izrael előtt. Az apartheid államocskával bátran és példamutatóan szembeszálló miniszterelnök Kanadában úgy fogalmazott helyi riporterek előtt: a május 31-i gázai segélyflottilla elleni izraeli támadás miatt akadályozzák a légtér használatát Tel-Aviv számára. Mint ismeretes: március 17-én Magyarországon "gyakorlatoztak" izraeli kémrepülők, amelyek a török légteret is igénybe vették...
(Bar!kád alapján JOBBIK GONDOLAT)