2010. szeptember 30. Közélet

Csak sajnálni lehet azokat a pszichiátereket, akiknek valamilyen szocialista politikust kell most kezelniük. Ugyan mit tudnak kezdeni szegény beteggel? Köztudott, hogy a pszichiáter sem képes megváltoztatni a valóságot, ő csak a beteg valósághoz való viszonyán próbál változtatni. No de hát éppen ez a baj mostanság a szocialista elit köreiben. A valóság! Vagyis az elveszített választások valósága és az ebből következő mély, szinte gyógyíthatatlan sértettség.

Tény, hogy nem is olyan könnyű szembenézni ezzel a valósággal. Nem hülyék a szocialista elit tagjai, tudják, hogy amit helyi és országos szintű kormányzás címén tettek, az bizony túl gyakran hasított át a törvényesség határain. A morál határairól nem is beszélve. Így volt ez az élet minden területén, de különösen a források elosztásánál, s egyáltalán: minden szóba jöhető pénzes ügynél. Ha volt is valamiféle félelem esetleg ezekben az emberekben, egy új, sokmilliós autó, egy fiatal, formás női test, egy modern vonalú zöldövezeti villa képes volt elnyomni bennük az aggodalmat. Merthogy nem Picassót vagy Vasarelyt vettek az „ügyesen” szerzett forintokon, ebben biztos lehet mindenki. Egy probléma adódott csak, ahhoz, hogy mindebből ne legyen baj a szó jogi és törvényi értelmében, meg kellett volna tartani a hatalmat. Mindegy, hogy hogyan, mivel. Médiával, gumibottal vagy a felheccelt roma bűnözőkkel, de megtartani!

Nem ment. És ez feldolgozhatatlan frusztrációja lett a szocialista elitnek. A frusztrált ember pedig elveszíti a valóságérzékét. Egymás után sorakoznak az erre vonatkozó példák. A legújabb a XI. kerületi polgármester, Molnár Gyula esete. Sokszor írtunk már a Lágymányosi-öböl körül keletkezett visszásságokról. Egyelőre nem emiatt, hanem egy másik ingatlanpanama okán idézte be a minap Molnár Gyulát a Központi Nyomozó Főügyészség. Amint az a Magyar Hírlapból kiderült, Molnár nem vette át az idézést, s így természetesen nem jelent meg a kihallgatáson. Ez pszichológiai értelemben a valósággal való feleselés kategóriája, jogi értelemben törvénysértés, emberi értelemben pedig buta gőg, a „nagy ember mindent megtehet” érzése.

Molnár Gyula mentségére legyen mondva, nem ő az első a sorban. Azt, hogy egy pártpolitikus mindent felülíró hatalommal rendelkezik, már Horn Gyula is igyekezett megmutatni a parlamenti demokráciának. Zergevadászat néven csúfolják azt a titkos, tátrai találkozót, amelyet Meciar és Horn ejtett meg még annak idején, amikor mindketten kormányfők voltak. A legfőbb államhatalmi szerv, az Országgyűlés, illetve annak külügyi bizottsága maga elé idézte Horn Gyulát, hogy ha már önmagától nem volt hajlandó beszámolni a tátrai megbeszélésről, akkor tegye ezt meg az Országgyűlés felszólítására. Horn egyszerűen nem jelent meg az ügyben illetékes külügyi bizottság előtt. Aztán ott van Medgyessy Péter esete. Ő megjelent ugyan az ügynöki múltját vizsgáló bizottság idézésére, de figyelmeztette a kérdezőket, hogy csak negyedórányi ideje van számukra. Csoda, ha Gyurcsány Ferenc is úgy gondolta, mit neki az Alkotmány, pontosabban a 2006-os rendőri jogsértéseket vizsgáló bizottság idézése, fittyet hányt rá. Szilvásy György pedig kétszer hányt fittyet rá. Mindebben nemcsak a feldolgozhatatlan trauma, a csatavesztés felett érzett sértettség van benne, de a választók, azaz a magyar társadalom mélységes lebecsülése is. Elvégre az Országgyűlés és annak bizottságai a szavazókat képviselik, a szavazók tömegének és akaratának esszenciái.

Persze hogy zavarban van most az egyszerű ember. Hirtelen felismeri azt a kasztot, amely jog és törvény felettinek érzi magát, de nem érti, miért késik erre a kőkemény jogi és rendészeti válasz. Azon ugyan nem csodálkozik majd az egyszerű ember, ha nemzetközi szervezetek és sóhivatalok tiltakoznak a megbukott elit tagjainak elszámoltatása, adott esetben lefogása ellen. Ahogy tiltakoztak Simor András fizetéscsökkentése miatt is. De az már meglepi, hogy miért gondolják az elvtársak, hogy különb csibészek, mint a közönséges biciklitolvajok. Elvégre nem csak az Úr, a törvény előtt is mindannyian egyenlők vagyunk.

(Forrás: Magyar Hirlap online)

JOBBIK GONDOLAT