2011. augusztus 8. Közélet

Kovács József a megállóban állt és várta a villamost. Az utasváróba nem tudott behúzódni az eső elől, mert ott egy hajléktalan aludt a padon, ami alatt emberi vizelet és valami főzelék féle kiborult maradékának keveréke bűzölgött. A megállóban többen is várakoztak és jobb híján cigarettáztak, pedig az tilos volt.

Kovács a megállót jelző tábla alá szerelt ütésálló LCD monitorra pillantott. A kijelző szerint az ALSTOM- HAGYOmány gyártmányú járműnek 3 perc 15 másodperc múlva kellett befutnia. Ebben minden várakozó biztos lehetett, hiszen a villamosok GPS kapcsolatban álltak egy műholddal, amely szuper mikrohullámú jeleket küldött a kijelzőre és másodpercre pontosan tájékoztatott a villamos helyzetéről, illetve érkezési idejéről. Az alvó hajléktalan ekkor fingott egyet.

A műhold azonban nem csak szimpla tájékoztatásra volt képes, hanem érzékelte a menetrendben magadott érkezési idő és a villamos tényleges helyzetéből adódó valóságos érkezés közötti különbséget is. Az eltérés azonban nem volt megengedett, ezért időkülönbség esetén a műhold impulzusokat küldött a jármű központi számítógépének, amely szükség szerint automatikusan gyorsította, vagy lassította. azt. Lehetőség volt továbbá arra, hogy a műhold szükség szerint késleltesse az útkereszteződések jelzőlámpáinak átváltását, ezzel biztosítva a menetrend betartását.

Az emberek tehát álltak a megállóban, amikor a sarkon befordult három cigánygyerek. Egyikük egy pillangókést forgatott. Kovács sajnos nem először találkozott velük, de remélte, hogy békén fogják őt hagyni. Amióta egyszer kirabolták, amúgy is egy félméteres kábeldarabot hordott a kabátjában. Rendőrt sem most, sem akkor nem volt érdemes hívni, mert az ország és a város vezetői már-már hisztérikusan azt hajtogatták, hogy megszűnt a bűnözés, ezért az állomány tagjait kizárólag a különböző külföldi delegációk körüli parádézásra használták. Bár az önvédelmet még nem tiltották be, arra külön engedéllyel kellett rendelkezni. Vagyis, ha valaki védekezett, azt be kellett jelentenie a 107-es segélykérő számon. Erre azért volt szükség, hogy ha a támadók feljelentést akartak tenni a megtámadott brutális védekezése miatt, könnyen beazonosítható legyen a vétkes.

A cigányok most megálltak a peronon, rágyújtottak és szotyolahéjat kezdtek szanaszét köpködni. Megérkezett az ALSTOM-HAGYOmány villamos. Az egész jármű krómmal volt bevonva, ami az amúgy is borsos árát az ötszörösére emelte. A városnak viszont nem volt más választása, azokat a tömegközlekedési eszközöket kellett megvennie, amelyeket a cég el akart adni neki. Mindez azért volt lehetséges, mert bár az 51%-ban tulajdonos Hagyó Miklóst még előzetes letartóztatásba is helyezték a város és a tömegközlekedési vállalat vagyonának ellopása miatt, sikerült neki egy száz évig felbonthatatlan szerződést kötnie a kormánnyal. Ráadásul végül el sem ítélték és még egy felnőtteknek kiírt rajzpályázatot is megnyert az „Én fővárosom” kategóriában. Ennek fődíjaként Hagyó egy három évig tartó világkörüli utat nyert az adófizetők pénzén.

A villamos hatalmas por-újságpapír-nejlonszatyor görgeteg közepette állt meg. A városrészben éppen lomtalanítást tartottak,a sokak által csak buckalakóknak nevezett lomtúrók azonban mindent fölforgattak és szétdobáltak. Természetesen a városvezetők mindig igéretet tettek arra, hogy a lomtúrók ténykedését viszaszorítják, de ez láthatóan évről-évre nem sikerült nekik. Voltak olyan, jórészt fehérek lakta kerületek, ahol már egyenesen a lomtalanítások beszüntetését követelték. Azon túl ugyanis, hogy csak még nagyobb lett a kosz és szemét, valamint mégtöbb lecsúszott alak jelent meg a környéken, az egész dolognak túl sok értelme nem volt. Jobb helyeken ilyenkor a gyerekeket nem engedték az utcára és a család kutyáját a férfiak sétáltatták.

A szerelvény fotocellás ajtajai kinyíltak. Kovács belépett és az orrát nyomban megcsapta a semmivel sem összetéveszthető hajléktalanszag. A torzonborz és koszos ember három óriási zsák között bóbiskolt egy ülésen, kezében, pillepalackban, kannás bor lögybölődött. A három cigány szintén felszállt és tovább szórta a szotyolahéjat a padlóra. Láthatóan nem zsebelésre készültek.

A vezető nélküli villamos szenzorai érzékelték a le- és felszállás befejeződését, az ajtók lassan becsukódtak. Az elektronikus jeggyel és bérlettel rendelkező utasok bankszámlájáról a számítógép leemelte az első forintokat. Az utasteret biztonsági kamerák pásztázták. A városban mindenki tudta, hogy a felvételeit nem nézi senki, és hogy akinek nincsen jegye, az ingyen közlekedik. Ennek az volt az oka, hogy az Európai Uniós pályázatokon csak a beruházásokra lehetett támogatást kapni, az eszközök és rendszerek üzemeltetésére nem.

A közrend és közbiztonság fenntartása egyszerűen nem volt kifizetődő, ezért különösebben nem is törődtek vele. Voltak kampányok, amikor közterület-felügyelők és rendőrök jelentek meg a buszokon, villamosokon, amikor megtisztítottak egy-egy teret, vagy parkot az emberroncsoktól, de erre a többség csupán legyintett. Eltelt pár hét és minden ugyanúgy folytatódott tovább.

Kovács József sem vette ezt komolyan, de ennél is sokkal jobban zavarta, hogy a havi bruttó fizetése körülbelül hatvan százalékát az államadósságra, segélyezésre és elképesztő összegű közbeszerzési eljárások finanszírozására vonják le tőle. Csak túl akarta élni Budapestet és hitt a szebb jövőben.                                    (Barikad.hu)

Szabad Hírek