Avagy a kosz nem tolarencia...
2011. április 13. Közélet

Ifj. Tompó László

Nincs egyedül „a sz@rból jött mélymagyarok”-ról író Spiró György és a népünket „gyilkos”-nak, országunkat „sz@r”-nak nevező Regős Péter, a magyart „a savó leöntése és Trianon után túró”-ként használhatónak tekintő Esterházy Péter: L. Simon László Fideszes képviselő, az Országgyűlés Kulturális- és Sajtóbizottságának elnöke, ráadásul a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó oktatója, a Magyar Írószövetség titkára és íróiskolájának tanára sem marad el tőlük szennyköltészetével.

L. Simon Lászlóról a Magyar Írószövetség íróiskolája honlapján az alábbiak olvashatók:

»1972-ben született Székesfehérváron. Az ELTE magyar-történelem szakán diplomázott, majd PhD-ösztöndíjas volt. Kulturális menedzser és szőlész-borász mérnök szakos végzettséggel is rendelkezik. Író, szerkesztő, kulturális szakérő. 1998-2004 között a Fiatal Írók Szövetsége elnökeként tevékenykedett, 2004-től a Magyar Írószövetség titkáraként dolgozik. 2004-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjat kapott. A Magyar Műhely, a Kortárs, a Kommentár című folyóiratok szerkesztője, 2007-ig a Szépirodalmi Figyelő című folyóirat főszerkesztője, jelenleg főmunkatársa. Ezek mellett a Ráció Kiadó szerkesztőjeként, valamint a Magyar Műhely Galéria kurátoraként is tevékenykedik. Rendszeresen publikál kritikákat, esszéket, tanulmányokat és szépirodalmi írásokat folyóiratokban, heti- és napilapokban. Két tudományos könyvsorozatnak a sorozatszerkesztője. Fotózik; vizuális költeményeivel, elektrografikáival számos csoportos és egyéni kiállításon szerepelt. Vizuális munkásságának részeként könyveket és könyvborítókat tervez. 2005-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó oktatója. 2007-ben József Attila-díjat kapott.«

És akkor most kis ízelítő „munkásságából”. 2003-ban Nem lokalizálható címmel a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megjelent „verseskötetében” szóról szóra ez olvasható:

marékszámra dobáltam magamba szpídet
s évekig inasként dolgoztam egy keleti bazárban

(...)

a hazai művészettörténet elfelejtkezett rólam
miközben én már párizsban báboztam
iskolát alapítottam
és egy röhögő törpét követtem
akivel szétbaszott zsidó kurvák seggéről készítettünk
gipszlenyomatokat

stílust és technikát váltottam
ősi szőtteseim
indiai tudományos kutatásaim emlékét dolgozták fel
ráadásul szerda esténként
nő voltam
és a vasárnapi matinék idejére
lombszoknyát húztam

díjakat nyertem
jellemem tisztasága
politikusi alkatom és kompromisszumkészségem
korunk legnagyobbjai közé emelt

(...)

intoleráns és antiszemita félvér istenekkel
találkoztam
ültek a hegytetőn
szotyiztak
egyszer az egyikük engem is leköpött
az utcán
mert nem hittem a megváltás erejében
sem az örök boldogságban
sem a szeretet erejében

(...)

a szexualitás kreatív kifejezési módjait kerestem
a gumi- és latexfetisizmus
bennem is vágyat ébresztett
minden esőkabáttól és műanyag kvarcórától lázba jöttem

(...)

tanítványaim később a szememre vetették
hogy életem e nehéz szakaszában
azt mondtam
épeszű ember nem lesz sem politikus
sem hadvezér

(...)

nevelési kudarcaim miatt pályát és nemet váltottam
újságíró lettem
vagy újságírónő

Mindehhez csak annyit: ha a bemutatott szennyköltő nem is, de a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja és a (mellesleg „Az elsodort falu” írója, Szabó Dezső alapította) Magyar Írószövetség elnöke sem nem szégyelli magát, ha kilép az utcára?

(Hunhir.info)