SZABAD HÍREK

Úgy jön, mintha menne

április 03, 2013 Közélet

A fasizmus növekedésére hivatkozással nagy felhajtás közepette külföldre távozó zsidó tótumfaktumok tábora Kertész Imrétől kezdve Kertész Ákoson ás Dániel Péterig most újabb figurával bővül, Gerendás Péter énekes jelentette be, hogy elköltözik Magyarországról. Persze ez még nem jelent garanciát arra, hogy tényleg így lesz, hiszen a ketyere Dániel is úgy jön, mintha menne, miközben sajnos még mindig itt van. Persze ilyenkor nem maga az elmenés a lényeg - senkinek sem hiányoznak -, hanem a felhajtás. Az pedig megvan, folyik is lelkesen az ajvékolás. Többek szerint mindössze ez volt a cél, semmi több. Majd meglátjuk.

Gerendáshoz közel áll az elhúzás gondolata. Legnevezetesebb – pontosabban egyetlen aránylag ismert – dala is erről szól, a Százéves pályaudvar.

Ismeri mindenki? Több változatban megtalálható a youtube-on, még a szintén zsidó Koncz Zsuzsa és Kulka János előadásában is. Igaz, a Kulka-féle klipet levették – talán pénzügyi, jogdíji okokból, náluk az ilyesmi nem lenne meglepő. Itt most azt idézzük fel, amelyben Grünwalsky Ferenc filmrendező vizuálisan is egy kis drámát épített belőle. Egyébként ez az a Grünwalsky (nyilván Grünwald, csak megművésziesítve), akivel kapcsolatosan a filmgyártásból kiszorított sok pályatársa egybehangzóan panaszkodik, hogy módszeresen csakis saját magának és világosan körülhatárolt haveri körének privilegizálta a filmkészítési lehetőségeket.

Külön a szöveg is a komplexebb élmény kedvéért:

Százéves pályaudvar

1.
Vannak idők, mikor menni kell,
Mikor feltűnik a ház falán a jel.
Nem volt már egészen fiatal,
És úgy érezte, majdnem belehal.
Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.

R.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.

2.
Az utcákon a gyűlölet vonult,
S a láthatáron felizzott a múlt,
Érezte, hogy most már menni kell,
Mert mindig ugyanúgy kezdődik el.
S csak ott állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.

R.

3.
Nagy volt a zaj a pályaudvaron,
S mintha már ott állt volna rég,
Egy régi film, egy furcsa film,
S oly ismerősnek tűnt a kép.

R., 1., R.

Kétségtelenül ügyes sűrítmény, remekül magában foglalja azokat az elemeket és azt a képet, amit a zsidók közvetíteni kívánnak magukról és minden bizonnyal saját maguk számára is. Áldozati szerep, mártírrá nemesültség, második világháború (anélkül nincs zsidó), nem érdemeljük meg őket, gonosz fasizmus, pesti kőrengeteg, nyilas házmester parabellummal, bunkó magyarok, bezzeg a nagyvilág, angolszász megmentők.

Hiszik is?

Szerintem igen.

De attól még hazugság.

A dalszövegben a hazugság ebben a mondatban érhető tetten: „Mert mindig ugyanúgy kezdődik el”.
Pontosan abban hazudnak nekünk is, bizonyára saját maguknak is, hogy hogyan kezdődik el mindig. Nem egyszerűen csak feltűnik a ház falán a jel, mint valami kifürkészhetetlen természeti jelenség... Okai, előzményei vannak. Erről nem szól a nóta. Úgy állítja be, mintha lenne valahol egy rejtélyes, titokzatos Láda, amit odatett és néha kinyit egy ismeretlen sátáni kéz, és előgomolyog belőle a Gonoszság, a Fasizmus. Csak úgy valahogyan. És elkezd vonulni az utcán a Gyűlölet. Ok nélkül persze. Szerintük.

Andalodás és megsajnálás közben jusson eszünkbe az is, hogy például itt a Radical Puzzle-n többször rámutattunk: maguk a zsidók fokozzák a feszültséget szándékosan, tervszerűen, több mint gyanús célokból, és kajakból, az erejükben bízva. (Korniss Mihály zsidó írónak tulajdonítják a mondást: „Tudjátok, az a baj veletek, hogy mi sokkal jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket.”)

Nos, ezért alapvetően hazug ez az egyébként szuggesztív nóta, és vele a gazdája, Gerendás Péter. Aki most elmegy, megfoszt bennünket magától. És talál magának egy másik országot, ahol meg tud élni pusztán abból, hogy zsidó.

Vagy nem.

(Radical Puzzle)

Szabad Hirek

Címkék: közélet