2010. szeptember 1. Külföld

Az úgynevezett „liberális jogvédők” zavarban vannak: egyesek közülük szidalmazzák a francia kormányt a bűnöző cigányok elleni hatékony fellépés miatt, mások viszont mélyen hallgatnak. (Kiváltképpen kínos helyzetben vannak azok a „liberálisok”, akik egykor a Franciaországba „emigráló” „zámolyi romák” alá adták a lovat.) A hírekben viszont elsikkadt, hogy Párizs olyasmit cselekedett nem is oly rég, ami igencsak tetszett bizonyos „liberális jogvédőknek”: a belga hatóságok közreműködésével ugyanis sikerült rács mögé juttatni egy revizionista történészt, aki jelenleg kiadatására vár.

A 41 esztendős, nyolcgyerekes családapa, Vincent Reynouard (eredeti foglalkozását tekintve kémikus mérnök) július 9. óta sínylődik a „szabad” és „demokratikus” Belgium börtönében, kiadatására várva. A magát tradicionalista katolikusnak és ultrakonzervatívnak nevező Reynouard bűne az, hogy a második világháború számos eseményével kapcsolatban önálló véleményeket hangoztat. Számos írásában fejtegette ugyanis a holokauszt-dogmatika éppen érvényes tételeit kétségbe vonó eretnek nézeteit.

Vincent Reynouard a normandiai Caenben végezte el az egyetemet. Később középiskolákban is tanított, azonban 1997-ben eltávolították állásából, mivel megtalálták iskolai számítógépén néhány revizionista írását. Reynouard 1991 óta házas, és nyolc gyermek édesapja. Számos esszét és tanulmányt szentelt a második világháború történetének, és egy könyvet is írt az Oradour-sur-Glane-ban történt állítólagos mészárlásról. A kis francia faluban 1944 júniusában összecsaptak a német megszálló erők és a francia partizánok. A harcok során 640 polgári személy is életét vesztette. (Akiknek a halála a hivatalos történészek szerint természetesen mind egy szálig a németek lelkiismeretét terheli.) Reynouard Sans Concession címen egy revizionista történelmi folyóiratot is megjelentetett, és az interneten is igyekezett közzétenni a saját írásai mellett más neves revizionisták tanulmányait. (Erről jut eszembe: nem volna-e itt az ideje egy magyar revizionista történelmi folyóirat indításának? Nagy sikere lehetne!)

Legelőször 1992. október 8-án állították bíróság elé Caenben, amikor is egy hónap letöltendő felfüggesztett szabadságvesztésre, valamint 5000 frank pénzbüntetésre ítélték. A vád ellene az volt, hogy névtelenül egy olyan írást küldött szét különböző középiskolák részére, melyben „tagadta” a gázkamrák létét a német koncentrációs táborokban a második világháború idején. Ezzel pedig megsértette az 1990-ben született úgynevezett Gayssot-törvényt, melynek értelmében a „szabad” Franciaországban tilos „kétségbe vonni” vagy „vitatni” azokat a cselekményeket, amelyeket a nürnbergi törvényszék 1945. augusztus 8-i chartájában „emberiségellenes bűnöknek” nyilvánított. (Nem szükséges hangsúlyozni, hogy Nürnbergben koncepciós perek zajlottak, a győztesek ítélkeztek a legyőzöttek felett, és így az előbbiek gaztetteit nem vizsgálták, az utóbbiaknak pedig nem biztosítottak lehetőséget a tisztességes védekezésre.)

2004 júniusában Reynouardot azért ítélték két év börtönbüntetésre, mert egy videokazettát készített, melyben elmondta véleményét az Oradour-sur-Glane-ban 1944 júniusában történt tragédiáról és annak okairól. Később azonban egy felsőbb bíróság hatálytalanította a kirívóan törvénytelen, mindenfajta jogállami és demokratikus elvvel szöges ellentétben álló ítéletet. 2005-ben Reynouard egy hallatlan tettre ragadtatta magát: egy általa írt 16 oldalas brosúrát juttatott el több múzeumnak, tudományos intézménynek, állami és önkormányzati hivatalnak. Az írás a Holokauszt? Íme, amit titkolnak előlünk címet viselte, ami már önmagában elegendő ok lehetett arra, hogy lesújtson az inkvizíció a „bűnösre”. 2007-ben egy saverne-i bíróság egy év börtönbüntetésre, valamint 10,000 euró pénzbírságra ítélte, továbbá 3,000 eurót a „LICRA” elnevezésű, magát antirasszistának nevező cionista szervezetnek is fizetnie kellett. 2008 júniusában egy fellebbviteli bíróság megerősítette az elsőfokú ítéletet, sőt, összességében 60 ezer eurós büntetést szabott ki az Reynouardra.

Időközben azonban Reynouard a szomszédos Belgiumba menekült, ezért aztán a francia hatóságok európai elfogatóparancsot adtak ki ellene, és kiadatását kérték Brüsszeltől. Ez év július 9-én az inkvizíció parancsára a belga rendőrség végül le is tartóztatta Reynouardot, aki őrizetbe vételekor a következő felháborító, náci és rasszista kijelentést tette az érdeklődő újságírók előtt: „Amikor nem tudnak egy embert másképpen elhallgattatni, csak úgy, ha börtönbe vetik őt, annak az oka az, hogy képtelenek érvekkel megcáfolni az állításait.”

A sok képmutató „jogvédő” pedig hallgat, mint szar a fűben, vagy pedig egyenesen örvendezik – a liberalizmus legnagyobb dicsőségére. És hallgatnak a történészek is, holott kötelességük lenne felemelni a szavukat minden olyan esetben, amikor bárhol a világon letartóztatnak valakit pusztán azért, mert az illető valamely történelmi kérdésben szabadon kifejti a véleményét. Az európai szabadságeszményekről pedig szó se essék többé. Hála Istennek vannak azonban néhányan, akik komolyan veszik a hirdetett elveiket. Paul-Éric Blanrue francia történész augusztus 7-én felhívást tett közzé a világhálón, melyben tiltakozik Vincent Reynouard letartóztatása és a szabadságjogok súlyos korlátozása ellen. Felhívásához az alábbi címeken lehet csatlakozni:

eugenie.blanrue@laposte.net

http://abrogeonslaloigayssot.blogspot.com

Kommentál

Napóleon híres mondása: „ A történelmet mindig a győztesek írják újra...”

Azért kell a „holokauszt vizsgálata elleni tilalmi törvény” mert ki derülne a elhallgatott tényállás?

(JOBBIK GONDOLAT)