2010. február 16. Közélet

Ezek a katolikus püspökök nem bírnak a vérükkel még ma sem. Állandóan beleszólnak mindenféle politikai kérdésekbe, mintha a felvilágosodás és az abból származó nagy népboldogító eszmei áramlatok (liberalizmus, kommunizmus, gyurcsányizmus, cionista nácizmus stb.) messze elkerülték volna őket, s még mindig boldogan tespednének a középkori butaság fertőjében.

Nem pusztán a választási harc részeként, hanem tudományosan alátámasztott elvi okokból is utasította vissza az MSZP Kiss-Rigó László szeged–csanádi megyés püspök Hódmezővásárhelyen elmondott beszédét, amelyben – akinek füle van a hallásra, az hallja – a Fidesz mellett, illetve az MSZP ellen kampányolt. Nem véletlen, hogy maga Nyakó István, a párt szóvivője, ráadásul az MSZP hívő tagozatának oszlopos tagja (vajh’, melyik felekezet tekinti Nyakó jelenlétét hitbéli magánügynek?) emelt kifogást Kiss-Rigó minősíthetetlen megszólalása ellen, kiokosítván az istentagadó és istenhívő ateistákat egyaránt, miszerint vannak baloldali hívek is, akik hisznek Jézus Krisztusban, de nem hisznek Orbán Viktorban. Nyakó azt is hozzátette, hogy senki ne merje politikai hátsó szándékkal lelki zsarolásnak kitenni azokat a baloldali szavazókat, akik nem a Fideszre szavaznak!

Lehet, az MTI felejtette ki, de az is megeshet, hogy Nyakó mulasztotta el megjegyezni, hogy a hívő baloldaliakra gondol, egy politikai hátsó szándék kitettjeiként, de ez a hiányosság az ügy valódi súlyát figyelembe véve szinte jelentéktelen. Ugyanis itt igazából arról van szó, hogy a magyar püspöki kar, ám legyen plébános vagy káplán, netán szerzetes, azaz a katolikus egyház valamilyen szinten felszentelt képviselője beleszólni merészel a napi politikába, holott az efféle bohóságot már a nagy francia forradalom innen-onnan szalajtott, ám ebben a kérdésben egyetértő ideológusai megtiltották neki és a hozzá hasonlóknak.

Kiss-Rigó püspök Hódmezővásárhelyt (bár ahogy őt ismerjük, más településen is) arra ragadtatta magát, hogy hiányolni merészelte egy tisztességes baloldali és egy tisztességes liberális párt jelenlétét a magyar közéletből, sőt odáig merészkedett, hogy az alapvető keresztény értékek vállalója és hordozójaként utalt egy pártra, amelyet nem nevezett meg, de megfelelően érzékenyeknek egyértelmű volt, nem az MSZP. Nálunk nem kell a pártok nevét kimondani, mindenki fél szavakból érti a humanisták elleni merényeket. Mindszenty József esztergomi érsek 1945 őszén azt adta ki pásztorlevelében, hogy hívő katolikus nem szavazhat vallásellenes, istentagadó, egyházüldöző pártra. Ezt a pásztorlevelet azóta is úgy emlegetik, mint durva egyházi beavatkozást az éppen születőben lévő demokráciába.

Hatvanöt esztendő kevés volt ahhoz, hogy az úgynevezett demokrácia észhez térjen. Az egyházakat azóta is rendszeresen megvádolják azzal a primitív (Nyakó-színvonalú) borzalommal, hogy a pártok propagálásából veszik ki részüket, függetlenül attól, hogy a legelemibb keresztény értékrendből fakadó, konkrét és egyértelmű következményeket fogalmazzák meg.

Sajnos pillanatnyilag még nincs olyan egyház, vallási közösség, amelyik azt hirdetné, hogy hívei minden körülmények között istentagadó egyházüldözőkre szavazzanak. Addig is, amíg ezt az egyházat létrehozzák, az MSZP rettentő vallási diszkriminációnak van kitéve.

  ( mno.hu alapján szerk.)