2010. február 25. Közélet

Ellenséges parancsot, téves információt kaptam/
Önállóan működöm, most már én vagyok a program
(Bikini: Program)

Aki látta a himnuszt bömbölő Ivan Zamorano arcát, az rájött, hogy a chilei válogatott vesztes csapatként indult csatába a brazil válogatott ellen. Mezey György szavai ezek, az 1998-as franciaországi világbajnokság nyolcaddöntőjének félidejében hangzottak el. Ronaldóék három góllal mentek már akkor, amit a magyar szakkommentátor a „keskeny ország” tizenegyének defetista hozzáállásával magyarázott. A végeredmény 4-1 lett.

Hasonló juthat eszünkbe, ha megnézzük Mesterházy Attilát, amint pártja miniszterelnök-jelöltjeként ugrál, csápol, bólogat, csókot dob, transzparenst ír alá, énekel, ölel. És mindezt egyszerre. Ezt akár fogadhatnánk kaján kárörvendő vigyorral is, ahogy szánakozhatnánk azon is, hogy a 36 éves Mesterházy Attila 90 százalékban nyugdíjasokból álló közönségének azt tudta odarikkantani: utánam srácok! Az új világképpel érkező új jelölt szlogenjét nyilván sokszor fogják még idézni, nyilván ez lesz az új csatakiáltás, a második, tiszavirág-életű „Húzzunk bele!”

Pedig volt Mesterházy beszédének egy olyan része, amit tényleg érdemes felírni kéménybe korommal és majd alkalomadtán előkapdosni. Az idézet így szól: „Felelős gazdálkodás mellett, mintegy 2000 milliárd forinttal bővül a gazdaság, és az a kérdés, hogy mire fordítjuk ezt a többletet. A mi válaszunk egyszerű: azt mondjuk, hogy nem osztogatni kell, hanem befektetni, hogy közeledjünk a rendszerváltás álmának beteljesüléséhez.”

Új világkép, mi? Hát lósz.rt mama és papa és igen tisztelt választópolgárok. Ez a felütés Gyurcsány Ferenc 2006-os víziójának („Ma erős a gazdaság, stabil, és nagy a jólét”) recirkulálása. A program maga pedig Medgyessy Péter 2002-es ígérethalmazának és Gy. Ferenc 2006-os hazugsággyűjteményének összegyúrása. Az elkúrás és a böszmeség szerelemgyereke. Mielőtt nekiesnénk, javaslom, szögezzük le, ha már egyszer úgyis kalapács van a kezünkben: Mesterházy szerint az MSZP programja konkrét, reális, megvalósítható. Kezdjük az előzményekkel. Attila ugye Bajnai Gordon utóda szeretne lenni. Bajnai pedig tudjuk mit tett: azt ígérte fájni fog, fájt is. I. Gordon intelmeiben azt írja: „Az elmúlt egy év tiszteletre méltó és köszönetet érdemlő áldozatvállalása utat nyitott ehhez. Az úton azonban végig is kell menni. Még akkor is, ha azon nem kényelmes a járás. Nem az, mert a szorítóan szűk mozgástér fegyelmezettséget, takarékosságot és felelősséget követel. A közelgő választás fordulópont: vállalják-e a felelősség kényelmetlenségét azok, akik arra felhatalmazást kapnak.” Hasonlóan – igaz kevésbé választékosan, és kevésbé nyilvánosan megfogalmazta ezt Gyurcsány Ferenc hazafi és üzletember is: „Istenemre mondom, nagyon kicsi mozgástere lesz a következő kormánynak.”

Ehhez képest Mesterházy meghirdetett programja, és ugye a citált 2000 milliárdos bőségkosár nem éppen szűk mozgástérről árulkodik. Lehet hogy Attila csak fejelgetni szokott Gordonnal, egyeztetni már nem? Nagyon úgy néz ki. Mert hát az, hogy nemzeti modernizációt az élet minden területére, jól hangzik ugyan, de attól ez még a klasszikus szoclib ködevés másik neve. Aztán hallottunk még szép ígéreteket az elegendő munkahelyekről, ami Katona Tamás korábbi nyilatkozatának mond ellent, hiszen a pénzügyi államtitkár korábban arról beszélt, hogy Magyarországon nincs szükség új munkahelyekre. A 35 év felettiek számára biztosított ingyenes nyelvtanulás és a minden háztartásba eljuttatott internet valamiért a kakaóbiztos számítógépek és a digitális táblák mutyijait juttatja eszünkbe. A szakmunkásoknak osztogatott ösztöndíj pedig a szavazatvásárlást, de a legnagyobb hátast akkor dobjuk, amikor M.A. 2010 szájára veszi a következő szót: adócsökkentés. Látomásom lesz itt is: puhán gördül a kormányzati Audi a budapesti éjszakában, a hátsó ülésen Mesterházy Attila fejti ki nézeteit az adócsökkentésről Szollár Domonkosnak, aki nem petézik le, csak figyelmesen bólogat. Az egészségügyi dolgozóknak szánt ötéves felzárkóztatási programot pedig csak a cinizmus netovábbjaként tudom jellemezni azok után, hogy emberünk ugye beszólt az orvosoknak, majd Székely Tamás kötötte meg az éhbérért dolgozó nővérek kezét egy valóságidegen rendelettel.

Ha pedig belelapozunk a 43 oldalas programba, ott vasútfejlesztés címszó alatt például ezt találjuk: „A vasút versenyképességének javítása érdekében a legfontosabb vonalakon fejlesztjük a vasúthálózatot: elsősorban a vágányhálózat korszerűsítésével és az elektronikai vezérlőrendszerek kialakításával. Támogatjuk a „lassú jelek” felszámolását. Folytatjuk a központi régió egységes közösségi rendszerének megteremtését.” Ennyi. Persze a szárnyvonal-nyesegetések fényében mit is vártunk a szocialistáktól, de ennyi erővel a füzetükbe írhatták volna azt is: az élet minden problémás területére odamobilizáljuk Uri Gellert, aki közli majd: „mukodj!”

Na de szálljunk le a parafenomének varázsszőnyegjéről: vizsgáljuk meg ezt az iratot annak fényében, hogy a jelek szerint a 2010-es országgyűlési választásokat a Fidesz fogja nyerni. A legszebb az, hogy erre a helyzetre a baloldal sem tud dűlőre jutni saját magával, mert vagy azt halljuk, hogy felelőtlen politizálásba kezd majd a jobboldal, vagy azt, hogy hát a sötétség seregének vezénylő tábornoka se tud majd mást tenni, mint mi: megszorítani. Vagyis ha lesz Orbánon sapka, akkor populista lesz, ha nem, akkor meg hazug. Így M.A. 2010 tervezete a poklot emlegető, ellenzékbe készülő Gyurcsányt igazolja: konstruktív gyűlöletkeltésbe kezdenek, és mindent átszámolnak majd lélegeztetőgépre. A beígért 2000 milliárdról meg hallgatnak majd, mint a sír. Ahogy az első polgári kormánytól 2002-ben megörökölt 300 milliárdról, és a valószínűleg felálló második fideszes kabinetre lőcsölt IMF-hitelről is.

De hát én vagyok a hülye. Mert mi mást várható egy olyan jelöltről, aki azt vallotta a bíróság előtt, amikor beidézték tanúnak a Zuschlag-ügyben, hogy nem tudott közbenjárni pályázati pénzekért. Majd előkerül egy videó, ahol kedves anekdotákkal fényezi magát és a komlói lobbistát. És persze kiderül, hogy tudott ő közbenjárni, ha akart. Javaslom azonban, hogy ne viccelődjünk azon, hogy ennek fényében ugye felmerül a hamis tanúzás gyanúja egy olyan párt miniszterelnök-jelöltjével szemben, akiknek neves támogatójuk azt üzente a kampánynyitójukon: „legyetek tiszták, mint egy pohár víz, mert felelősségetek akkora, akár az óceán.” Inkább örüljünk, hogy elkészült az a komlói műfüves grund. Lehet rajta bömbölni, mint Zamorano, vagy ugrálni, csápolni, bólogatni, csókot dobni, dedikálni, énekelni, ölelkezni.

Majd elveszíteni a meccset, mint 12 éve a piros mezesek. Mondjuk 4-1-re.  
Tompos Ádám

(mno.hu alapján szerk.)