2011. november 7. Közélet

Az útlezáró, forgalomlassító akció akkor is a demokratikus rend elleni erőszakos fellépés, ha valójában olyan „szent" célok motiválják, mint például egyes szakszervezeti funkcionáriusok extra juttatásainak védelme. (Ne feledjük a megszűnt magánnyugdíjpénztáron keresztül is százezreket kerestek. szerk.)

Két évtizednél is többel Gáspár, az örökös szakszervezeti főtitkár elvtárs távozása után talán illene végre már a feje tetejéről a talpára állítani a magyar szakszervezetek dolgát is. Tudniillik, a világ példái is azt mutatják, hogy bár igen erős a csábítás, saját, jól felfogott érdekükben, hitelük védelmében sokkal jobban teszik a különféle érdekvédelmi szervezetek és azok vezetői, ha minél távolabb tartják magukat a politikától.

A politikusok, a pártok - lásd csak a hazai mintából az SZDSZ, MDF esetét - ugyanis jönnek, mennek, égbe emeltetnek, hogy majd a mélybe taszíttassanak, ám mindehhez a munkahelyi érdekvédelemre kitalált szakszervezeteknek nem lehet közük. Az ő feladatuk egy normális világban ugyanis a helyi, esetleg ágazati munkaügyi konfliktusok megoldása volna, e folyamat során pedig tagjaik érdekeinek képviselete, védelme.

Azon érdekeké, amelyek lényegüket tekintve politikától függetlenül, szimplán gazdasági okokból ütköznek másokéval, közelebbről a magán- és közfoglalkoztatókéval, ahol is a két fél, ezt talán nem kell külön elmagyarázni, előnyt csakis egymás rovására szerezhet. Aki ebbe mégis politikát kever, netán annak nyomán valamely ideológiát is, saját jól felfogott érdekei ellen munkál, hiszen a cél szempontjából teljesen mellékes tárgyban osztja meg saját táborát.

E sorok apropója természetesen a minapi ligás akció volna, amely állatorvosi ló mintájára viseli magán a hazai szakszervezeti szféra megannyi baját.

Először is: miért pont november negyedikére, éppen a Harmadik Magyar Köztársaság legitimitásának legfőbb forrását jelentő 1956-os forradalom és szabadságharc elfojtásának nemzeti gyásznapjára kellett az egészet szervezni? Bármi egyébbel is próbálnák választásukat a szervezők magyarázni, a politikai sandaság gyanúját magukról ugyan le nem mossák. Hogy tudniillik ők bizony a napjainkban újra fellángolni látszó forradalom-ellenforradalom vita felkeverte társadalmi zavarosban próbáltak volna halászni bizonyos, ráadásul rendkívül szűk körök előnyei érdekében.

A második pedig a módszer, az eszköz, az útlezárás, amelyet függetlenül a résztvevők nevetséges számától - országosan mindössze 1800 gépkocsiról szól, az is majd' százfelé szórva, a híradás - nyugodtan nevezhetünk embertelennek, a demokratikus rend, a békés polgárok elleni durva erőszaknak.

És itt nem csak az ország több pontján, a Kárpát-medencét fojtogató légszennyezés miatt kihirdetett szmogriadóról van szó, amely hallatán a csupán minimális belátással, embertársai iránti szolidaritással rendelkező szervezőnek is külön felszólítás nélkül, magától kellett volna lefújnia az egészet.

Hanem úgy általában a forgalomlassításról, mint bármely, mégoly komoly gazdasági, de akár politikai cél eléréséhez is, nem tudni mi okból alkotmányosnak nyilvánított, aránytalanul durva eszközről. A példa szerint pár száz, ezer, kicsinyes érdekeiért senkire nem néző, erőszakosan fellépő személy ugyanis, ha kedve éppen úgy hozná, képes lenne még jó időben is a saját füstjébe fojtani a fővárost, de akár az országot is. Itt volna tehát tán az ideje kivenni végre ezt a valóban közveszélyes módszert a demonstrálók eszköztárából, mielőtt a ragadós példa nyomán még más rétegek is rákapnának.

Mondjuk a most éppen kormányzati támadásnak kitett százezer evás, a nem tudom hány ezer játékgépes, vagy akár az internetes szerencsejátékok adósarccal fenyegetett, nagy létszámú, eddigi nyerői.

Hogy a focidrukkerek kemény magjáról ne is szóljunk, elvégre gondoljunk csak bele, mi lenne itt, ha mondjuk ők is forgalomlassítással gondolnának nyomatékot adni hétről-hétre az ő mérhetetlen, csapatuk aktuális vereségében éppen megtestesülő bánatuknak...(hetivalasz.hu)

Szabad Hírek