2012. április 17. Közélet

Megkongatták a vészharangot az elemzők Londonból, tegnap már azt harsogták, hogy nem lesz megállapodás Magyarország és a nemzetközi szervezetek között. Ha rajtuk múlna, Budapest búcsút is inthetne az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap pénzügyi védőhálójának, és elindulhatna a lefolyón Görögország útján. Minél gyorsabban, annál jobb nekik, annál biztosabb, hogy a forint ellen megtett fogadásaik busás haszonnal járnak.

A jelek szerint azonban a befektetők zöme nem hisz a rémhírterjesztőknek. Az állampapírokra viszonylag stabil a kereslet, ha meg is nehezítik a vészjósló fórumok a finanszírozást, eddig még nem voltak képesek ellehetetleníteni. Vannak tehát még elegen a piacon, akiket a tények érdekelnek: az, hogy hazánk tartja a három százalék alatti hiányt, elkötelezett az adósságcsökkentés mellett, és fizetési mérlege sokat javult. Nem véletlen, hogy az egyik nagy befektetési alap vezére tegnap optimistán nyilatkozott a magyar érdekeltségeiről, azt állítva: a gazdaság fundamentumai jók, miközben a róla terjedő hírek rosszak. Ők pedig épp ezt szeretik.

Csakhogy a piacokon a realitásoknak csak addig van jelentőségük, amíg el nem uralkodik a pánik. S a mostani kiélezett helyzetben, amikor a spanyol gazdaság is inog már, nem kell sok ehhez. Magyarország magas adósságszintje miatt rendkívül sérülékeny, ha a befektetők tömege eladói kosárba önti állampapírjait, azzal a csőd szélére taszíthat minket. Ilyen esetben védőháló nélkül minden erőfeszítés kárba veszhet, ami egy élhetőbb ország érdekében történik. Hiábavalóvá válik az is, hogy a hosszas leszakadás után újra megelőztük tavaly szomszédainkat versenyképességben, hogy végre komoly intézkedések történnek a hazai vállalkozók helyzetbe hozása érdekében.

(Emlékszünk rá: Gyurcsány és szakértőknek csúfolt bagázsa, Millió dollárt hitelt vett fell a külföldi magán bankoknak a váltság stabilizációja miatt. Most nekünk magyaroknak kell fizetni. Amihez hozzájárult a EU Bizottság agyament döntése, olajembargó Irán ellen. Aminek eredménye a benzin spekulációs magas ára. Mindezt Izraelért. szerk.)

A hiány és a lejáró adósságok fedezésére összesen 2000 milliárd forint bevonására van idén szükségünk. Ennyi pénzt lehetetlen idevonzani, ha a piacon a megállapodás hiánya miatt kételyek uralják a hangulatot. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy sokáig nem tartható fenn az az állapot, hogy hét százalék feletti hozamokat fizetünk a finanszírozásért. Nincs olyan gazdaság, amely képes ennyi forrást kitermelni adósságfizetésre. Olcsóbban finanszírozni a befektetők pedig az IMF és az EU áldása nélkül nem hajlandók. Kulcskérdés tehát, hogy megállapodjunk a nemzetközi szervekkel. S ha valaki épp a megegyezés szempontjából fordulópontot hozható találkozó, a jegybanktörvényről szóló ötoldalú tárgyalás hajnalán már temeti az alkut, az több mint gyanús. Az spekulál, az nyomást gyakorol.

A magyar fél minden nyilatkozata arról szól, hogy kész megegyezni. Tárgyalópartnereitől mindössze azt várja el, hogy a védőháló nyújtásának gazdasági feltételei legyenek, ne pedig politikai természetűek. Bíznunk kell abban, hogy az unió nem él vissza helyzetével, és – az IMF-fel együtt – felkarol egy olyan országot, amelyet gazdaságilag leromboltak, és amely példátlan erőfeszítéssel igyekszik talpra állni. Ha az EU, amelyet amúgy is szorít az adósságválság, nem hajlik a korrekt megállapodásra, nagy csalódást okozna. Mert ma Magyarország még egy olyan hely, ahol bár vannak kételyek, széles az elköteleződés a közösséghez való tartozás mellett. Holnap azonban már nem biztos, hogy így lenne. Egy ilyen forgatókönyv pedig nem lehet Brüsszel érdeke. Még akkor sem, ha most – a korábbi évek mulasztásai miatt – minden igyekezetével bizonyítania kell, hogy megváltozott, és mára már éber szemmel őrködik a tagállamok felett. Ez az unió utolsó utáni esélye, hogy befejezze az erődemonstrációt, és továbbra is vonzó maradjon régiónk számára. (mno.hu)

Szabad Hirek