2010. augusztus 11. Közélet

Magyarország kormánya egyelőre nyerésre áll a nemzetközi szereplőkkel való szembenállás során – állapítja meg a The Guardianban megjelent cikkében Mark Weisbrot. A szerző szerint az IMF által követelt politika fékezte a gazdaság talpra állását, és egy ponton valakinek ki kell mondania, hogy ami elég, az elég.

Magyarország kormánya az utóbbi hónapokban sok befolyásos érdekkel szállt szembe, és egyelőre nyerésre áll – jegyzi meg a cikk elején a szerző. Rámutat: a Financial Times júliusban, amikor a magyar kormány „csomagolni küldte” a Nemzetközi Valutaalapot (IMF), azt harsogta, hogy az IMF nem engedhet a költségvetési fegyelem lazulásával flörtölő kormányoknak. Magyarország ellenszegülése vélhetően az IMF és az európai hatóságok által szorongatott más kormányokra is átterjedhet – vélekedik a Guardian cikkírója.

Emlékeztet: a kormány július elején először is bankadót vezetett be, majd elutasította, hogy eleget tegyen az IMF a költségvetési hiány további csökkentésére vonatkozó követeléseinek. Magyarország – írja a szerző – már közel négyéves megszorításon van túl, a deficit a bruttó hazai termék (GDP) 9 százalékáról 3,8-ra csökkent. Ami még fontosabb, a folyó fizetési mérleg hiánya erre az évre kevesebb mint 1 százalék. A cikkíró ugyanakkor hozzáteszi: a munkanélküliség a 2007-es 7 százalékról mára 12 százalékra emelkedett, a gazdaság alig nő.

„Bárcsak mi is megtehetnénk!”

Orbán Viktor kormánya most az ország jegybankját vette célba, és azzal vádolja, hogy a kamatszint magasan tartásával késlelteti a gazdaság talpra állását – olvasható a cikkben. A kormány 75 százalékkal csökkentette Simor András bankelnök fizetését – írja a szerző, hozzáfűzve, hogy „bárcsak mi is megtehetnénk ugyanezt például Alan Greenspannel vagy Ben Bernanke-kel, akik felelősek a nagy világválság óta legsúlyosabb recesszióért”. A szerző, Mark Weisbrot emlékeztet arra, hogy Magyarországon Európa-szerte az egyik legmagasabb az alapkamat, 5,25 százalék. Mindezekben a döntésekben, amelyeket az Orbán-kormány hozott, van némi gazdasági logika – vélekedik a cikkíró.

A bankadó a GDP 0,5 százaléka, ami jelentős egy olyan kormány számára, amely csökkenteni próbálja a hiányt. A bankok – amelyek felelőtlen hitelezési tevékenységük révén az Egyesült Államokban és másutt is jelentős részben okolhatók éppen azokért a gondokért, amelyekkel Magyarország küszködik – a gazdasági stagnálás közepette is nyereségesek, ez alkalmas terület adószedésre. Az IMF által követelt prociklikus politika – a költségvetési lefaragások és az adóemelések – fékezte a gazdaság talpra állását, és egy ponton valakinek ki kell mondania, hogy ami elég, az elég – írja a szerző.

Magyarország küzdelme egy nagyszabásúbb harc képét vetíti előre

Szerinte ugyanez igaz a jegybank kamatszintjére, amely a gazdasági válság alatt túl magas, 8 és 11,5 százalék közötti volt 2008-ban, amikor a gazdaság leszálló ágban volt. Tavaly, amikor a magyar GDP 6,3 százalékkal csökkent, a kamatszint még mindig 6,25 és 9,5 százalék között állt – emlékeztet. A cikkíró úgy véli, a kormány lépései éles rendre utasítást váltottak ki. A bevett ortodoxia, miszerint a központi bankoknak „függetlennek” kell lenniük a kormánytól, gyakran azt jelenti, hogy a bankárok érdekei és nem a köznép érdekei felett őrködnek.

A szerző emlékeztet: azok a hitelminősítő intézetek, amelyek a jelzálogpiaci válságban is szerepet játszottak, leminősítést valószínűsítő felülvizsgálat alá vették Magyarországot, mert nem jutott egyezségre az IMF-fel. A Guardian a The New York Times múlt heti írására emlékeztet, amely szerint Magyarország küzdelme egy nagyszabásúbb harc képét vetíti előre, amely a jövő évben zajlik majd, és arról szól, hogy az európai politikusok költségvetési fegyelmet próbálnak ráerőltetni a mind engedetlenebb polgárokra.

A cikk szerint sajátos, hogy egy jobbközép magyar kormány viszi a prímet, de ha Spanyolország és Görögország szocialista kormányai szembeszegülnek a Nemzetközi Valutaalappal és az európai hatóságokkal, ők is megnyerhetik maguknak a közvélemény támogatását. Akkor pedig – zárul a cikk – új játéktér alakul ki Európában, amely a gazdasági válságból való gyorsabb kilábalást tesz majd lehetővé, és véget vethet még a többség életszínvonalát jelenleg sújtó ostromnak is.

Kommentál

Emlékeznek arra, hogy az előző külföldi cikkekben írtam, hogy az IMF a magasabb magán tulajdonosi bevétel érdekében megtámadja a „nemzeti jóléti alapot”. Amivel le kívánja nyúlni újabb hitel ki helyezéssel ezen állami költségvetés részét. Azaz nem látja annak lehetőségét, hogy közvetlenül üzletben áru vagy szolgáltatást finanszírozzon. Mert ebből van lehetősége gyorsan nagy profithoz jutnia. Amíg a gazdaság egyéb támogatása hosszabb távú bevételt biztosítana számára. (KAT. A CÍMRE)

: »EU bankrendszer az összeomlás szélén avagy veszteség leírása nemzet államok adójából

Az IMF felügyelete mellett egyetlen országnak sem sikerült a talpra állás
(MTI MNO alapján JOBBIK GONDOLAT)