A napokban közzétett hír, hogy húsz év után megszűnt az SZDSZ kaposvári szervezete, s miután a Somogy megyei szervezet több tucat meghatározó tagja, köztük több helyi szervezet vezetője nyilvánította ki együttes kilépését, ezzel az SZDSZ Somogy megyei választmánya is elveszítette működőképességét.

Mielőtt könnyeimet elmorzsolva nekifognék egy nekrológnak, vegyük számba, mit „köszönhetünk” a magukat liberálisként aposztrofáló politikusoknak és holdudvarának. A rendszerváltásnak nevezett vagyon- és hatalomátmentés sikere mindenképpen az érdemeik közé tartozik, de legaljasabb bűnük a kort illetően, hogy elhitették a magyar néppel, miszerint ők (mi) indítottuk el a folyamatot. Ez még nem lett volna olyan nagy baj, azonban amint ennek ellenkezője kiderült, az addig magát aktívnak tartó (főleg értelmiségi) réteg szembesült azzal, hogy átverték, magyarul hülyére vették. Ez az élmény a későbbiekben inaktívvá tette ezt a tehetséges társadalmi csoportot, amit csak a 2006-os megmozdulások tudtak kibillenteni a holtpontról.

Szintén a szabaddemokratákhoz köthető, hogy a magyar társadalom túlnyomó részét olyan erkölcsi szakadékba taszította, melyből igen nehéz lesz kikecmeregni. A média alantas üzenetei, a közbeszéd elsilányusulása és az ún. értelmiség attitűdjei mélyen beleivódtak a hétköznapokba. Ennek nyomai még évtizedek múlva is jelen lesznek még akkor is, ha most ennek a szellemiségnek az írmagja is eltűnik hazánkból.

A kommunista hatalomváltás után a nemzeti vagyon szinte teljes kijátszása szintúgy hozzájuk köthető, aminek a következményei a totális kiszolgáltatottság, a munkanélküliség, az ország egészségromlása és általában a depresszió és közöny mind magánemberek, mind a becsületes vállalkozók között.
Látványos feloszlásuk – nevezzük önbuktatásnak – persze csak látszat, az egyes meghatározó személyek ugyan most nem látszanak, de az elv itt maradt. Az SZDSZ, mint olyan nem létezik, de a lényege nem is a nevesítése volt, hanem a rejtett megnyilvánulásai: a profitéhség, a fennhéjázó kioktatás és (bármilyen furcsán is hangzik) a tolerancia teljes deficitje. Ha kellő figyelemmel vizslatjuk a körülöttünk zajló eseményeket, tetten érhetjük jelenlétét. A médiában még mindenképpen ott van, de mivel természeténél fogva türelmetlen, bejutott a törvényhozásba is. Ha még vártak volna néhány évet, senkinek sem tűnt volna fel jelenlétük, akár egy ökopolitikai színben feltüntetett pártban, de nem vártak.
Pusztító tevékenységük ott lappang a mindennapjainkban, beleivódott a lélegzetvételünkbe, a magánéletünkbe, a beszélgetéseinkbe és a hallgatásainkba. Vasárnap is ott lesznek. A liberalizmus ellen  csak az őszinteség és a becsület az, ami megállíthatja, és persze a felelős döntés. Tegyük meg! Menjünk el sokan szavazni. Minden szavazat számit. Mert akár egy plusz szavazattal is lehet győztes.
(Polgár Info alapján szerk.)