2011. január 25. Közélet

A liberális felfogással szemben a gazdaságban is erősödik az állam szerepe, ami élénkíti a belső piacot, mérsékli az államháztartás és a lakosság eladósodottságát – állítja Lentner Csaba közgazdász

Felértékelődő állami szerep

A 2007-ben kezdődött válsággal együtt nyilvánvalóvá vált, hogy a liberalizmus társadalmi és gazdasági szinten is befuccsolt. A gazdaságpolitikai váltás hozadéka lehet, hogy erősödik az állami felügyeleti rendszer, a szabályozás, illetve a tulajdonosi szerep.

A lakosság eladósodottságának mai szintjéhez az is hozzájárult, hogy a szocialista-liberális kormányok alatt szinte ellenőrizetlenül lehetett hitelhez jutni.

A közelmúlt liberális politikájával szemben felerősödik az állam gazdaságirányító szerepe, ami egyben lehetőséget nyújt arra, hogy megélénküljön a belső piac, mérséklődjön az államháztartás, valamint a lakosság eladósodottsági szintje, és csökkenhet a nemzetközi nagyvállalatokkal szembeni függőségünk is. E tekintetben kedvezően alakul a nemzetközi környezet is, mivel a nyugat-európai és észak-amerikai pénzügyi válságkezelés idején felértékelődik az állami szerepvállalás – nyilatkozta lapunknak Lentner Csaba közgazdász, a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tudományos rektorhelyettese. Az aktívabb gazdasági részvétel elsősorban abban nyilvánul meg, hogy megerősödik a szabályozói, vagyis a felügyeleti rendszer, állami befolyás alá kerülnek vállalatok, különadókat vetnek ki különböző szektorokra. Emellett a termelőszférának célzottan juttat forrásokat az állam, de legalábbis az eddigiekhez képest jobban beleszólhat, hogy ilyen esetben mire lehet elkölteni az adófizetők pénzét.

A piaci fundamentumra épülő liberális gazdaságpolitika, amely a rendszerváltástól, de leginkább a 2002-es szocialista-liberális hatalomátvételtől teljesedett ki hazánkban, nem magyar jelenség. Lentner Csaba szerint nemzetközi szinten elsősorban Észak-Amerikában és Nyugat-Európában a hetvenes években bontakozott ki az a liberális gazdasági irányzat, amelynek alapján a pénzügyi szektor rátelepedett a reálgazdasági szférára. Ekkortól volt megfigyelhető az állami tulajdonosi szerep háttérbe szorulása, kezdett felhígulni az állami szabályozó rendszer, gyengült a piaci szereplők felügyelete, teret kapott viszont a pénzügyi spekuláció, a pénzmozgások mögött nem volt reális teljesítmény, illetve szolgáltatás. Magyarország átvette a rendszerváltás után azokat a szabályokat, amelyek a fejlett Nyugatot jellemezték. Ez számunkra azért is kedvezőtlen volt, mivel a külföldi hitelektől függtünk, és függünk jelenleg is. Ezzel együtt a 2007-es pénzügyi válság úgy ért minket, hogy mind az államháztartás, mind pedig a lakosság el volt adósodva.

A nemzetközi piacokat 1973-tól 2007-ig négy nagyobb gazdasági, illetve pénzügyi válság rengette meg. Figyelemre méltó az is, hogy 1929 és 1973 között nem volt globális szintű gazdasági válság, mert aktív állami befolyás érvényesült a gazdaságban. A hetvenes években 1973–74-ben volt az olajválság, 1987 októberében a világ vezető tőzsdéje, a Dow Jones az 1929-es válságot meghaladóan 23 százalékot zuhant, 1997–1998-ban pedig az ázsiai krízis rendezte át a világpiacot. A 2007-es válság pedig arra mutatott rá, hogy mind társadalmi, mind pedig gazdasági értelemben befuccsolt a liberalizmus.

Nálunk 2002–2008 között gazdaságélénkítés helyett a szocialista-liberális kormányok megszorításokkal akarták az államháztartási hiányt csökkenteni a 2006-os 10,3 százalékról 2010-re három százalékra. Új munkahelyek alig létesültek ebben az időszakban az országban, viszont az életszínvonal fenntartása és a társadalmi elégedetlenség megfékezése céljából szinte ellenőrizetlenül jutott hitelekhez a lakosság. Hazánkban 2004 és 2008 között évente húsz százalékkal emelkedett a kihelyezett hitelek aránya, miközben a szabályozó rendszer lehetővé tette, hogy a hitel képtelenek is kölcsönhöz jussanak.

A gazdasági függőség a demográfiai helyzetre is hatással volt, 1990 és 2009 között például 638 ezer fővel csökkent a 14 éven aluli lakosok száma az országban. Most ebben is változást hozhat az a gazdaságpolitika, amely nem az eladósításra, hanem az élénkítésre épít.(Magyar Hirlap online)

Kommentál

Az országokat tönkre tevő spekulációs tőke meg lesz adóztatva. Bankokra is adót vetnek ki. Így a spekulációs magán haszon beszerzésére " a fogaskerekek közzé homok kerül".

JOBBOLDALI GONDOLAT