„Első lépésként nagyapámmal elkezdtük a szőlő kézi művelését egy hetkáron, közben új gyümölcsöst telepítettünk, főleg szilvát, de diót, almát, körtét, barackot is, kezdetnek szintén egyhektárnyi területen” – mondta a Kárpátia lapnak adott interjúban Pacza Tamás egyetemista-gazdálkodó, aki Budapesten kezdte el az egyetemet geográfia szakon, de mivel a főváros élhetetlennek bizonyult a számára, egyre többet járt a nagyszüleihez és kezdett ismerkedni a földdel. Hozzátette: őshonos fáik nem igénylik a permetezést, anyagilag pedig nem megterhelő a folyamatos telepítés, ha a régi bevált fajták adják az új állomány alapját. Vetésforgó rendszerben ekkor már gabonafajtákat is vetettek két hektáron. Folyamatos a berendezkedésük az önellátásra zöldségek tekintetében, majd jöhetnek a csirkék, kecskék, disznók, tehenek, mert a gazdálkodás rendszer, és a rendszer kompatibalis. Ha már többlet adódik, lehet vinni az árut a termelői piacra: ez mindenkinek jó, a vásárló minőségi, friss áruhoz jut, a termelő a pénzből tovább építheti a gazdaságot. Területük még van, de a termelésbe nem tudják bevonni az egész földet, hanem csak részletekben, a lehetőségek szerint – tudatta.

Újságírói felvetésre, miszerint globális élelmiszer-árrobbanás fenyeget, elképesztő szárazságok dúlnak, s hazánk is szélsőséges időjárással küzd, elmondta: Magyarországon kiváló termés adatott ez évben, de a gabona külkereskedelme az unióhoz van kötve, s nem biztos, hogy ezzel minden gazdálkodót jól jár. Ha viszont a munkára és a családra összpontosítunk, akkor az összetartás ereje képes áthidalni minden nehézséget, főleg ha többféle termelési módozat váltja egymást. Ilyen időkben a rendszerben működő, többféle növényt, szőlőt, gabonát termesztő, sokféle állatot tartó gazdaságok fenn- és eltartják magukat, a monokultúrás, egy-egy fajta vegyszeres termelését erőltető nagybirtokok csődbe mehetnek. Ötven évvel ezelőtt szinte elkergették a fiatalokat a városokban, napjainkban viszont egyre több fiatal tér vissza a gazdag magyar földhöz – hangsúlyozta.

Paradicsom Borsodban

A Borsodi-Abaúj-Zemplén megyei Hernádszentandráson mintakertet alakítottak ki, képzéseket szerveznek és elkezdték a biozöldségek termesztését. 2010-ben a település önkormányzata sikeres pályázatnak köszönhetően BioSzentandrás néven Biokert-gazdálkodási programot hirdetett. Ennek elsődleges célja az ott élők jövedelemének kiegészítése és az önellátás segítése. A programba bárki jelentkezhetett, aki vállalta, hogy hétvégenként részt vesz a képzéseken, rendszeresen műveli saját kertjét, tevékenykedik a hernádszentandrási közösségi mintakertben. Ez lett a jövő útja a faluban, a település nyugodt gyöngyszeme lett a térségnek, nem jellemzőek a lopások, bűncselekmények. Ennek kapcsán korábban jobbikos politikusok, köztük Sneider Tamás is a településre látogatott tapasztalatcsere céljából.

A programmal sikerült letenni az alapokat, elindult a termelés, kiépült az infrastruktúra, létrejött egy valódi, egyre inkább beágyazódó márka, tehát a kezdeti nehézségeken már túl vannak – számolt be Üveges Gábor, a település polgármester korábban a barikad.hu-nak. Hozzáfűzte: fontos, hogy működésükkel elősegítsék: az abaújiak keressék a helyi termékeket, beinduljon egy körforgás és párbeszéd a kereslet és kínálat között. Egyelőre hiányzik a feldolgozóipar, ennek megteremtésével a termelést is meg lehetne többszörözni. Dolgoznak tehát azon, hogy a következő esztendőben már 4-5 helyben előállított termékkel is megjelenjenek a piacon, valamint 2013 tavaszától a gyógy –és fűszernövény termesztés és feldolgozás fogja kiegészíteni és teljessé tenni kínálatukat.  Fontos cél, hogy a vegyszermentes termékekkel eljussanak a magyar vásárlókhoz, sőt azon családok asztalán is megjelenhessen a bioélelmiszer, akik eddig anyagi okok miatt ezt nem engedhették meg maguknak – emelte ki.

Példaértékű önfenntartó falu

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Rozsály olyan nyolcszáz lelkes falu, amely már két évtizede saját útra lépett. Amikor itt 1992-ben felbomlott a Rákóczi Mgtsz, a képviselő-testület úgy döntött, megtartja földjei nagy részét: nyolcvanöt hektárt – írja a Kárpátia. Itt megtermelik, amire szükség van, s fő elvük, hogy ha csak lehet, külsős vállalkozó ne jöjjön Rozsályra. Ahhoz, hogy a gyümölcsöst be tudják keríteni, betonoszlopot kellett vásárolniuk – ez adta az ötletet ahhoz, hogy saját betonüzemet létesítsenek. Mára eladásra is gyártanak betonoszlopot, emellett térköveket is öntenek. A gyümölcsfákat minden évben lemetszik, a gyümölcsből pedig lekvárt és pálinkát készítenek. Az önkormányzatnak van hetven darab sertése, a húst saját tulajdonú vágóhídon dolgozzák fel. Minden mindennel összefügg, és az egésznek az alapja a saját föld. Ha valami hiányzik a láncból, akkor külsőst kell igénybe venni. Minél több külsőst veszünk igénybe, annál kiszolgáltatottabbak leszünk – foglalja össze a rozsályi önfenntartás indokát a polgármester.

Majorság a szeméttelep helyén

A pilisi-dombság szívében egy házaspár a szeméttelepből „gürcölt össze” egy kisebb csodát – olvasható a havilap cikkében. Gyerekeik eleinte nem értették, szüleik miért vágynak „túlélőtáborba”. Feladták korábbi munkáikat, kivonultak, és szó szerint egy szeméttelep határában Piliscsév határában. Itt pedig már a kapuhoz közel piros tetős, vadonatúj apartmanházak és terméstől roskadozó fák állnak. Van egy hatalmas konyhakertjük, a férj további gyümölcsfákat ültetett, s a baromfik, nyulak, malacok vágása is az ő dolga. Az asszony elmondása szerint idővel a kecsketejből szeretnének szappant is készíteni, hogy azt se a boltból vegyék, mert mint elmondták, amúgy is utálják a nagyáruházakat. Pályázati forrásból szereztek tőkét szálláshelyek kialakítására is, abból épültek a kis házak, s beindították a falusi turizmust.

Mint ahogy Pacza Tamás fogalmazott: "így érhet be az emberi termés a haza és mindannyiunk javára"!   (Kárpátia nyomán barikad.hu)

Szabad Hirek