2010. szeptember 19. Közélet

Az utóbbi időkben felerősödött - különösképp az Világhálón - a HAARP, Echelon, Chemtrail és ezen témakörökbe tartozó "tudat és környezetmódosító rendszerek" hatásairól a vita. Nem az a viták témája, hogy vannak-e ilyen rendszerek, illetve folynak-e kísérletek ilyen rendszerek létrehozására, hanem az, hogy milyenek a már tapasztalható, vagy nemsokára bekövetkező következményeik. Meddőek ezek a viták, mert nincs semmi érdemleges következménye azon kívül, hogy nyilvánvalóvá teszik a teljes információszegénységet. Ebből eredően megoldásokat sem kínálnak. A pozitívum viszont az, hogy a közvélemény elé tárták ezt a témakört.

Nyilvánvaló tény, hogy ezek a rendszerek - és más kísérleti rendszerek - léteznek, és már eddig is óriási összegeket emésztettek fel. Valós információk nem kerülnek a közvélemény elé, így marad a feltételezések sokasága, melyek milyenségét nem kell részletezni. Azt is el kell fogadnunk, hogy a túlnépesedett Föld fennmaradása okán szükségszerű egy olyan természetszabályozó és pszichológiai befolyásolási szisztéma mielőbbi kidolgozása és alkalmazása, mely kizárja a túlnépesedésből adódó konfliktusokat, tragikus eseményeket. De hogy ez egy szeretet és igazságosság alapú rendszer lesz-e, vagy pedig a gyűlölet vezérelte gyilkos szisztéma, még nem tudjuk. Az eddig birtokunkba került információk alapján az utóbbi irányzat megvalósulása a valószínűbb.

A fent megnevezett rendszerekkel kapcsolatban eddig nem fejtettük ki a véleményünket, mert ezek csak elterelő műveletei egy nagyszabású, és már kísérleti szinten működő szisztémának, melyet a következőkben VTR - Vezérelt Tudatmódosító Rendszer - elnevezéssel jelölünk. A fent megnevezett rendszerek nem működőképesek, illetve óriási hibákkal működtethetők csak, és a legnagyobb hibájuk, hogy nem szelektívek. Mindenkire hatnak, és nem az elvártak szerint. A VTR rendkívül hatásos és abszolút szelektív. Ennek sok millió halott a bizonyítéka.

Posta Imre honlapjára írók, Molnár F. Árpád (Hírháttér), Varga Szibilla (Magyar Sors) és sokan mások a látható jelek és megérzéseik alapján többé-kevésbé megválaszoltak a fent nevezett kísérletek mellékhatásai által feltett kérdésekre. De ezek csak a lényeg eltakarására szolgálnak, mert sok információt, vagy dezinformációt maguk a kísérleteket végzők suttogó propagandája szórt szét, vagy közölt a kutakodókkal. A valódi VTR ismerőit (tudósok és kutatók), akik nem tartoztak a legbelsőbb körhöz, már kivétel nélkül likvidálták. Kit így, kit úgy.

A Világhálóról megismert kutakodók általános jellemzője, hogy rendkívül érzékeny idegrendszerű emberek, és képesek megérezni azokat az idegrendszeri behatásokat, melyeket mások csak hangulati hullámzásoknak tartanak. Az Arcvonal kutatóinak nincsenek ilyen érzéseik, mivel rendkívül stabil idegrendszerűek. Nem saját megérzéseik miatt foglalkoznak ezzel a témával, hanem a tudomásunkra jutott tények miatt.

Hogyan szerzett az Arcvonal tudomást a VTR-ről?

Tíz évvel ezelőtt az Arcvonal vezetésének ismerősi köréből kaptuk a hírt, hogy egy tudós kutató üzent, fontos információk átadása okán. Magát a kutatót nem ismertük, közvetítőn keresztül történt a megkeresés. A megbeszélt időpontban találkoztunk. Egy kísérővel érkezett, aki nem vett részt a beszélgetésben. Komoly fenntartásaink voltak a beszélgetés előtt, még a provokációra is fel voltunk készülve, ezért a háttérbiztosítást is megoldottuk. Bemutatkozáskor ismertette képesítéseit és kutatói munkásságát. Ezt követően megkérdezte, hogy milyen képzettséggel rendelkezünk (ketten vettünk részt az Arcvonal részéről). Közöltük, hogy magas szintű elektronikai és katonai képzettséggel. "Valószínű, hogy nem fogják megérteni azt, amit elmondok, de igyekszem a legegyszerűbben közölni" - és megdöbbentő dolgokat hallottunk. Valóban sok mindent nem tudtunk a helyére tenni (például az agyi receptorok működési elvéről fogalmunk sem volt, és sok másról sem, amihez egy ideggyógyász-pszichológusi diploma is kevés lett volna). De az elmondottak lényegét tökéletesen megértettük. Sátáni művelet képe rajzolódott ki. Felvetettük, hogy leírhatná tanulmányozás végett, de csak szóbeli közlésről lehetett szó. Rendkívül rokonszenves ember volt, az intelligens tudós megtestesítője, szóba sem jöhetett semmiféle vita. Nagyon egyszerűen és érthetően ismertette a tényeket, nem rajta múlt, hogy maradtak bennünk homályos kérdések. Eredeti tervével ellentétben felajánlotta, hogy tartsunk egy második megbeszélést, ahová vigyünk magunkkal egy képzett, diplomás ideggyógyászt, agysebészt, vagy hasonló képesítéssel rendelkező, megbízható barátunkat. Sajnos hónapokba telt, mire ezt a személyt megtaláltuk. Üzentünk, hogy folytatnánk a beszélgetést. Egy külföldi kutatóintézetbe kapott meghívást, ezért a találkozó nem jött létre. A közvetítőt megkértük, ha hazajön, beszéljen meg egy találkozót. Pár hónap elteltével létrejött a második találkozó. Ha az elsőt döbbenetesnek minősítettük, akkor ez - más ok miatt - félelmetesnek volt nevezhető.

Hárman mentünk az Arcvonaltól, a tudományos kutató egyedül volt, a közvetítő kísérte, de a megbeszélésen nem maradt ott. Egy emberi roncs ült velünk szemben. Először azt gondoltuk, hogy beteg, épp influenza járvány volt. Mikor rátértünk az előző beszélgetésünk témájára, elterelte róla a szót. "Igen, igen, de annál sokkal nagyobb bajokkal kell szembenéznünk" - közölte, és ismertette is. Szófordulatai, beszédstílusa nem változott, de a mondandója igen. Közölte, hogy az Antikrisztus itt van a Földön, Ausztriában, Bécsben él, Fischernek hívják és időközönként gyermekeket eszik. Minden erőnkkel harcolni kell ellene. Az eredeti téma egyáltalán nem érdekelte.

Az udvariasság kötelezett minket, hogy még egy ideig maradjunk. Miután eljöttünk, az orvos barátunk azt mondta: ezt az embert kivégezték. Nem ölték meg, mert az bizonyítaná eddigi állításainak az igazságát, de egy őrültet csináltak belőle. Így azt sem hiszi el senki, amit eddig mondott. Ki is hinne egy őrültnek?

Az a társa, akivel az első beszélgetésünkön megjelent, Ausztriában, vagy Németországban egy hegyi úton "gyorshajtás miatt" szakadékba zuhant és azonnal meghalt. Köztudottan óvatos vezető volt - közölte a kapcsolatunk. Így csak az első beszélgetésünk anyaga maradt meg az emlékezetünkben, de orvos barátunkkal újra átbeszéltük, és az ő szakmai tudása következtében teljes lett a kép. Ezt a következő részben ismertetjük.

(Jövőnk.info)

Sajnos a történet nagyon is igaznak tűnik. Az agymódosításról lásd pl. Eric R. Kandel könyvét: In Search of Memory, (Keresés a memóriában) ahol a magát büszkén zsidónak kijelentő és aszerint élő immár snóblidíjas agykutató írja le a lehetséges módszereket és emlegeti a gyógyszereket. Ugyanis, az 'elméleti' kutatónak is már termelő érdekeltségei vannak, ahol pszichotrop módosítókat termelnek. Immár anyagilag is érdekelt ezekben. Zsidóknak nem ajánlja a módszereket.

JOBBIK GONDOLAT