SZABAD HÍREK

Vicces zsidók

2011/04/13 Közélet

„Nem feladatom minősíteni egy kisegyház kampányát, nyilván a felajánlók fogják eldönteni, mennyire tartják gusztusosnak vagy gusztustalannak a néha antiszemitizmusba hajló zsidó vicceket" - mondta Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (MAZSIHISZ) elnöke annak kapcsán, hogy a napokban zsidó viccekkel teli plakátok lepték el Budapest köztereit.

[nagyításért és a viccekért katt a fotóra]

A legszebb a dologban azonban az, hogy a hirdetések egy másik zsidó gittegylet, a Köves Slomó vezette Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) megbízásából kerültek ki a falakra. Köves szerint a kampányuk célja, hogy a „zsidó kifejezésről ne feltétlenül a szorongással teli negatív emlékek és félelmek jussanak az emberek eszébe, hanem a magyar zsidó kultúra vidám, mindenki által kedvelt oldala.”

Mondjuk, azért az érdekelne, hogy szerintük mi az az „oldal”, amit mindenki kedvel, mert nekem momentán nem jut ilyen az eszembe, és nagyon azon se lepődnék meg, ha másnak se jutna. De most ne ragadjunk le ennél, hanem inkább nézzük meg, hogy hogy folytatódott a szópárbaj az egymással rivalizáló zsidók között:

„Az egyházi kérdések, a hitéleti megnyilvánulások nem tartoznak a vicc kategóriába. A MAZSIHISZ az 1 százalékot elsősorban az elesettek és szegények érdekében kéri és kívánja felhasználni, másodsorban pedig oktatási fejlesztésekre. A mi feladatunk nem viccek mesélése, hanem a magyar és ezen belül a zsidó társadalomra háruló komoly problémák megoldása” – üzent vissza Feldmájer a fajtársainak, majd így folytatta: „Nagyon fontosak az anyagiak, és hogy az 1 százalékból valaki részesedni kíván, de ez csak bizonyos elvek megtartása mellett lehetséges. Lehet a zsidókon mosolyogni, de ma nincs a zsidóság olyan helyzetben, hogy ebben a kontextusban viccelődjenek vele.”

Azért valljuk meg az öröm, hogy a metéltek így elb@szakodnak egymással. Erre szokás azt mondani, hogy egy kényelmes fotel, egy kis kóser szilva, meg még egy szivar hiányzik csak ahhoz, hogy teljes legyen az előadás. Azonban a nagy örömködésben ne felejtsük el azt se, hogy a zsidók közötti belső harcok azért a koncért folynak, amit az adóforintokból utalgat át nekik a magyar kormány.

És mielőtt a műsort nézve eltévednénk, érdemes végiggondolni még egy apróságot is. Vajon mitől fontos nekik ennyire ez az 1 százalék, mekkora összegről van szó, hogy ezért képesek nyilvánosan is hajba kapni?

Az igazság az, hogy nem fontos, mert nem az összeg a lényeg. A tét ennél sokkal, de sokkal nagyobb. Elég csak egy pillantást vetnünk az APEH 2010 szeptemberében kelt közleményére, ahol a felajánlott egyszázalékok összegét hozták nyilvánosságra. Az adatsorból kiolvasható, hogy a tavalyi évben a MAZSIHISZ 5.263 felajánlótól 65.835.919 forintot, míg az EMIH 1.030 felajánlótól 10.630.833 forintot kapott.

Vajon ha az EMIH-nek felajánlott pénzből levonjuk az óriásplakátok költségét, akkor mennyi marad nekik? Pontosabban ennyi plakát költségéből marad egyátalán valami?

Mint jól látható ez az egész egyszázalékos plakátolás történet nem erről a kis pénzről szól, hanem az ismertségről, a támogatók számáról, a figyelem felkeltéséről és arról, hogy az EMIH bejelentkezett a hatalomért, az első számú zsidó szervezet címéért és az azzal járó milliárdokért.

Talán még sokan emlékeznek arra, hogy 2007-ben a Gyurcsány-kormány hozott egy olyan döntést, ami biztosítja a még élő, izraelita kétkezi munkások további anyagi támogatását, valamint a zsidó közösségek igényeit. A döntés szerint ez 21 millió amerikai dollár állami támogatást jelent, aminek nagy részét a legbefolyásosabb szervezet a MAZSIHISZ kapja, kedvezményezettként pedig a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (MAZSÖK) került megjelölésre. A magyar állam eddig már kifizetett 12,6 millió dollárt, a fennmaradó részt pedig 2011-ben és 2012-ben folyósítják majd.

Azonban a pénzszivattyú itt még nem áll le, mert az idei költségvetésben mindezeken túl található egy Pénzbeli Kárpótlások és Rendkívüli Kormányzati Kiadások című, közel hárommilliárd forintos tétel is, amelyet szintén a hazai izraeliták számára fizet ki a kormány. És ez még mindig nem a vége. A 2011-es költségvetésben szerepel ugyanis egy közel kétmilliárd forintos „adomány” is, az 1947-es párizsi békeszerződés jogcímén. Ezt az államnak nem külföldi országok, tehát nem a győztesek számára kell kifizetnie, így fennáll a gyanúja annak, hogy ezt a pénzt is a hazai izraelita közösség kapja.

Azt gondolom, a fentieket figyelembe véve, azért azt bátran kijelenthetjük, hogy bármilyen szórakoztató műsort is mutat be a Köves-Feldmájer duó, azért nagyon nem olcsó nekünk ez a kabaré. Bár ki tudja mi jön még. Ki tudja, hogy vajon mit találnak ki Feldmájerék, hogy überelni tudják a vicces plakátokat?

Lehet, hogy még a végén az is megtörténik, hogy körülmetélős flashmobot szerveznek a zsinagóga elé?JOBBOLDALI GONDOLAT

Címkék: közélet