youtube.com2009. december 8.  Közélet

Néhány nappal ezelőtt a Jobbik honlapján tiltakozó közlemény jelent meg. A Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban megnyílt, „Az árpádsáv tegnap és ma” című kiállítás ugyanis „a Jobbik szerint szisztematikusan megsérti a magyarság nemzeti jelképeit”. Véleményem szerint önmagában egy tiltakozó közlemény kiadása nem megfelelő válasz az említett kiállításra. „Ütősebb” válaszra lenne szükség. Ahogy mondani szokás: kutyaharapást szőrével. Javaslom a Jobbik vezetőinek, hogy támogassák egy szemnyitogató kiállítás ötletét: „A dávidcsillag tegnap és ma”. A kiállítás megnyitására javaslom 2010. április 9-ét. Miért éppen ezt a napot? Azért, mert 1948. április 9-én mészárolták le Deir Jasszin palesztin falu lakosait Menahem Begin zsidó terroristái. Deir Jasszin tehát a palesztin holocaust, a dávidcsillag jegyében elkövetett népirtás szimbóluma. Az alábbiakban a leendő kiállítás anyagához szeretnék ötleteket adni.

A tárlat a dávidcsillag eredetének bemutatásával indulna. A kiállítás szervezőinek nem lesz nehéz dolguk, hiszen a jeruzsálemi Héber Egyetem – 2001-ben elhunyt – professzora, Israel Shahak írt erről a témáról egy érdekes dolgozatot „Honnan származik a Dávid csillag?” címmel. Örömmel láttam, hogy nemrég az egyik internetes portál magyar fordításban is közzétette ezt az írást, tehát a kedves Olvasó az egész szöveget elolvashatja a világhálón.

Mielőtt a hivatkozott dolgozatot röviden ismertetném, szólni illenék Shahak professzorról. Nem akarom életrajzi összefoglalóval untatni az olvasót, inkább idézem Shahak 1982-ben megfogalmazott véleményét a zsidó államról. Ez az év a libanoni Sabra és Shatila palesztin menekülttáborokban végrehajtott izraeli mészárlásról híres. Shahak a történtek után így nyilatkozott: „Ha egy másik nép fölött akarunk uralkodni, lehetetlen elkerülni a náci módszereket. Ezeket a tömeggyilkosságokat mi követtük el. /…/ Ami Libanonban történt, a menekülttáborokban végrehajtott szörnyű mészárlás, újabb lépés az Izrael állam öngyilkossága felé vezető úton. Az emberiségnek nincs más választása, le kell rombolnia Izrael államát!” (Haolam Hazeh, 1982. szeptember 22.) Nem véletlen, hogy a cionista állam ellen – a palesztin nép védelmében – évtizedek óta fellépő Shahak professzort annyira gyűlölték Izraelben. Életében és holta után is.

Ez az anticionista tudós az Izrael Állam jelképeként is ismert dávidcsillag eredetéről meglepő dolgokat írt. A dávidcsillagot általában a zsidóság ősi jelképeként szokás emlegetni, Shahak szerint azonban ez nem igaz. Kutatásai során arra a felismerésre jutott, hogy a jezsuita rend szemelte ki ezt a szimbólumot a zsidók jelképének. Tehát a dávidcsillag katolikus „találmány”.

A dávidcsillag – amelynek héber és jiddis neve egyébként „dávid pajzsa” (A Dávid pajzsa fogalom a XII. századi kazár-zsidó mozgalomból származik. Annak vezére a Dávid nevet fölvéve David al Roy volt és ő festette a pajzsára a hatágú csillagot - innen a Dávid pajzsa név. Dávid csillaga egyébként az ötágú csillag, ami az esthajnal csillagot jelenti. Szerk.) – 1648-ban „született meg”. A harmincéves háború utolsó évében a svéd csapatok megostromolták Prágát. A várost többnyire felfegyverzett polgárok védték, s közöttük zsidó csoportok is voltak. Amikor a svéd támadás kudarcot vallott, a császár elhatározta, hogy kitüntető zászlókat és más díszeket adományoz a város védőinek – hovatartozásuknak megfelelően. A császári udvarban azonban senki sem tudta, milyen jelképpel díszítsék a zsidóknak szánt zászlót. Ezért a bécsi jezsuitákhoz fordultak. A tudós szerzetesek szerint Dávid király bizonyára nevének első és utolsó betűjét viselte a pajzsán, vagyis a „d” betűt. A régi zsidó ábécében a „d” betű egy háromszög, hasonlóan a mai görög deltához. A két, „d” betűnek megfelelő háromszöget tehát egymásra helyezték, az így keletkezett „dávidcsillagot” a zsidóknak szánt zászlóra hímezték, s a prágai zsidóknak ajándékozták – „mint megtisztelő kitüntetést az országnak tett szolgálataikért”. A „dávidcsillag” tehát – megalkotói szándéka szerint - három és fél évszázaddal ezelőtt „pozitív” üzenetet hordozott: a hazához való hűséget jelképezte.

A jezsuiták által megalkotott zsidó jelkép aztán fokozatosan elterjedt a zsidó közösségekben. Idővel a zsinagógákban is felbukkant, s amikor a frankfurti Rothschild család a 19. század elején nemességet kapott, a dávidcsillagot rátették a családi címerre. Ezután rohamosan elterjedt a dávidcsillag használata. A jezsuiták által megalkotott jelkép a cionizmusnak is szimbóluma lett, igaz, Theodor Herzl halála után. A cionista „alapító atya” zászlaján ugyanis egy ágaskodó oroszlán szerepelt, ötágú csillaggal körülvéve (ezért talán nem véletlen, hogy a gárdista mellény hátán látható, hímzett oroszlán bizonyos „kiválasztott” körökben kiverte a biztosítékot). Herzl halála után az oroszlános zászló eltűnt, s helyébe az a lobogó lépett, amely ma Izrael állam hivatalos zászlaja: kék szegélyű fehér kendő, közepén a jezsuiták által megalkotott dávidcsillaggal.

A 19. század végén megszületett cionizmus ma is a legpusztítóbb, fajelméleti alapozású ideológia. A dávidcsillagos mozgalom jegyében kezdődött meg Palesztina „meghódítása”, az őslakosság elűzése, kiirtása. Hitler uralma idején – a közhiedelemmel ellentétben - a cionista mozgalom nem a deportált zsidók mentésével, hanem a zsidó állam megteremtésével volt elfoglalva. Ahogy Ben-Gurion, a zsidó állam egyik alapítója és első miniszterelnöke fogalmazott: „A cionizmusnak nem az a feladata, hogy megmentse Izrael Európában lévő ’maradékát’, hanem hogy megmentse Izrael földjét a zsidó nép számára.” A cionista mozgalom számára csak azok a zsidók voltak fontosak, akik tudásukkal, képzettségükkel, vagyonukkal hozzá tudtak járulni egy leendő zsidó állam felépítéséhez. A Zsidó Ügynökség egyik 1943-as emlékeztetője ebből a szempontból nagyon fontos megállapítást tett, s ezt az idézetet is érdemes lenne a leendő - „A dávidcsillag tegnap és ma” című – tárlaton elhelyezni: „Világosan le kell szögeznünk, hogy ha mi képesek vagyunk tízezer személyt megmenteni az ötvenezer közül, akik hozzájárulhatnak az ország építéséhez és a nemzeti újjászületéshez, vagy pedig egy millió zsidót, akik teherré váltak számunkra vagy legjobb esetben ballaszttá, akkor nekünk a tízezer megmenthető megmentésére kell szorítkoznunk – tekintet nélkül a be nem fogadott millió vádjaira és segélykiáltásaira.” Tom Segev, a neves izraeli publicista A hetedik millió című közismert könyvében az előbbi idézetet megerősítve szintén azt írja a cionista vezető osztályról, hogy „az európai zsidók megmentése nem szerepelt a vezető osztály elsőbbségi listájának élén. Az állam megalapítása volt szemükben elsődlegesen fontos”. Vagyis a dávidcsillagos cionista mozgalom szelektált a hasznos és nem hasznos zsidó között. A dávidcsillag jelentése tehát új tartalommal bővült. Nem véletlen, hogy a háború idején az egyik legszélsőségesebb cionista csoport, a Lehi („Izrael felszabadításáért harcolók”) szövetséget ajánlott a hitleri Németországnak. Ennek a csoportnak volt az egyik vezetője a későbbi izraeli miniszterelnök, Jichák Shamir. A zsidó állam megteremtése érdekében nekik semmi nem volt drága – bárkivel hajlandók voltak szövetkezni.

Mikor Európában elhallgattak a fegyverek, a cionista mozgalom végső rohamra indult Palesztina megszerzéséért. Zsidó terrorista csoportok háborús övezetté tették a Szentföldet, mert egyetlen cél lebegett szemük előtt: a zsidó állam megteremtése. Bármilyen áron. A zsidó állam megalapítására 1948-ban került sor, s több százezer palesztin elüldözése jelezte, hogy a dávidcsillagos ideológia jegyében megszületett hatalom semmitől nem retten vissza. A cionista mozgalom fajilag tiszta államot óhajtott, s az előre kitervelt, módszeresen végrehajtott etnikai tisztogatást a világ zokszó nélkül tűrte. S tűri máig. Ben-Gurion akkoriban így fogalmazott: „A mi országunkban csak a zsidóknak van hely. Azt fogjuk mondani az araboknak, hogy ’Menjetek odébb’. Ha nem egyeznek bele és ellenállnak, akkor erőszakkal fogjuk őket elűzni.” S még egy Ben-Guriontól származó mondat a leendő kiállítás anyagához: „Az araboknak Izrael földjén egy lehetőségük maradt, hogy elmeneküljenek.” Ezen szavak mellé odahelyezhetjük Ben-Gurion politikai ellenfele, a később Nobel-békedíjjal is felékszerezett, terroristavezér Mehanem Begin mély humanizmusról árulkodó mondatát: „A mi országunkban csak a zsidók számára van hely.” Tehát: a palesztinoktól erőszakkal elvett, ellopott Szentföldön csak zsidók élhetnek. Ez a dávidcsillag mai üzenete.

Az elűzött palesztinok földjeit, javait elkonfiskálták, az elűzötteket és leszármazottaikat máig nem engedték visszatérni, holott ezt ENSZ-határozat írja elő. Igaz, Ben-Gurion a nemzetközi közösség határozatait soha nem tartotta kötelezőnek, azokat nemes egyszerűséggel „papírfecniknek” nevezte. Ben-Gurion utódai is ugyanígy vélekednek, s ezt nyugodtan meg is tehetik: ott áll mögöttük az USA, amelynek politikáját szintén a dávidcsillag határozza meg. Ma már nem lehet tudni, hol kezdődik az USA, s hol ér véget Izrael. Ijesztő módon egybenőttek.

Izrael állam törvénytelen megalakulása után négy évvel, a cionisták 23. világkongresszusán Ben-Gurion a dávidcsillag jelentését újabb elemmel gazdagította: a diaszpórában – tehát külföldön – élő zsidók feladatairól szólva kijelentette, hogy „együttes kötelezettsége a különféle országok összes cionista szervezetének, hogy segítsék a zsidó államot minden körülmények között, még akkor is, ha egy ilyen magatartás ellentétbe kerül saját országuk hatóságaival”. Világos beszéd, nem kell kommentálni: az idézetnek feltétlenül helyet kell kapnia a leendő tárlaton.

S most evezzünk hazai vizekre. Az egyik hazai zsidó honlapon érdekes Nagy-Magyarország ábrázolást találtam. A Trianon előtti Magyarország területe Izrael-kékre van színezve, közepén egy fekete dávidcsillag virít. A www.judapest.org honlap – üzemeltetői szerint – „kreatív energia, (ön)reflexió, pozitív látásmód, inspiráció”, sőt: „zsidó identitás és kultúra a XXI. században”. Ezen a honlapon jelent meg 2008. június 4-én egy írás Trianon címmel. Tehát a békediktátum évfordulóján. Az írás felvezető sorai alatt látható a kék színű, dávidcsillagos Nagy-Magyarország. Alatta az aláírás: „az illusztráció nem provokáció”. Dehogynem.

A judapest szerzője szerint a Trianon előtti Magyarország a zsidóknak is fontos, mert „a magyar zsidóság is akkor tudott utoljára ’nagy’, sikeres, büszke, jelentős, optimista és bizakodó lenni”. A szerző szerint „Nagy-Magyarországon vált a magyar zsidóság a magyar nemzet részévé”, ezt bizonyítja az is, hogy az összes, ma is létező nagy zsinagóga azokban az években épült. A szerző szerint Nagy-Magyarország „multikulturális” állam volt, a magyar etnikum nem volt hegemón helyzetben, ezért aztán „szüksége volt a zsidóságra”, amelyet Trianon után bűnbakká tett. A szerző szerint „senki sem szívott talán annyit Trianon miatt, mint mi (értsd: mi, a zsidók – a szerk.): Trianon után megfordult a félszázados emancipációs trend és ez a folyamat végül 1944-hez vezetett”. Érdekes, hogy a szerző sem a Károlyi-uralmat, sem a zsidóführerek 133 napos rémuralmát nem említi. Mintha nem is létezett volna Kun, Szamuely és a többi zsidó terrorista. A leendő kiállításnak tehát 1918-19-re is koncentrálnia kell.

A judapest szerzője szerint „amikor zsidó kávéházakat és színházakat nyitunk a belső-Erzsébetvárosban: Nagy-Magyarországot élesztjük fel. Amikor közép-európai zsidó irodalmat csinálunk: Nagy-Magyarországot csinálunk”. Nem véletlen hát a provokatív – kék színű, dávidcsillagos – illusztráció: Nagy-Magyarország a szerző szerint a zsidóké. Illetve a cionistáké, hiszen a dávidcsillag a cionista állam jelképe.

Ellensúlyozás gyanánt nézzük meg, mit írt Nagy-Magyarország és a zsidók kapcsolatáról a jeles történész, Szekfű Gyula. A Három nemzedék című híres művében statisztikai adatokat sorol: a hazai zsidóság száma 1785-ben 75.000, 1805-ben 127.000, 1840-ben 241.000, 1871-ben – tehát már a kiegyezés után – 541.506. Tehát a liberalizmusnak és a kapitalizmusnak „mindjárt a kezdetein, harminc év alatt 120 százalékos a szaporodás, ami épp oly kevéssé magyarázható természetes módon, mint az 1870-1900 közti sem”. Mert 1900-ban már 851.378 zsidót számoltak össze Magyarország területén. Nem azért volt ennyi zsidó, mert rengeteg zsidó gyerek született. Azért szaporodtak el ennyire, mert a határon háborítatlanul tódulhattak be az idegen faj tagjai. S most jöjjön egy hosszabb idézet Szekfűtől: „A galíciai bevándorló még meg sem melegedhetett, máris részesévé lőn a hatalmas kapitalista gépezetnek, miután a már hazai magyar zsidóság elvileg nem volt hajlandó elzárkózni az idegen kultúrájú és etikájú bevándorló fajtól. A fiatal magyar kapitalizmusnak előre ki sem számítható óriási erőforrásai így kerültek tegnap még idegen, ma csak névleg magyar rétegek kezébe, s ezzel aktuálissá vált a következő kérdés /…/: vajon engedtessék-e, hogy a magyar föld gazdagságán idegenek válván úrrá, befolyást nyerjenek az anyagiak után a kultúrára, a magyar szellem fejlődésére is?” Igen, erről volt szó: a kiegyezés utáni időszakban nem volt semmiféle bevándorlási törvény, holott azt éppen a kiegyezés atyja, Deák Ferenc szorgalmazta. Galíciából egy idegen faj özönlött be Magyarországra, s a Judapest szerzőjének megállapításával ellentétben ez a zsidó tömeg nem vált a magyar nemzet részévé. Legfeljebb – egy híres író szavait kölcsönvéve – „cipőben magyarizált” népességnek nevezhetjük őket. Nagy-Magyarországra aztán rá is sütötték a dávidcsillagot ezek a jövevények 1918-19-ben. A dávidcsillagos uralom következményét is ismerjük. Trianon. A Judapest szerzője tehát ne akarja utólag judaizálni Nagy-Magyarországot – ez a művelet nem fog sikerülni. De a Judapest kísérlete megér annyit, hogy közröhejre alkalmas dokumentumként a leendő tárlaton is helyet kapjon.

„A dávidcsillag tegnap és ma” című – remélhetően tényleg megvalósuló – kiállításon természetesen filmeket is vetíteni kell (mint ahogy a Páva utcai kiállításon is láthatók filmfelvételek). Néhány ötlet a tárlat anyagához.

A Gyűlölet Falát bemutató film vetítése kihagyhatatlan. A dávidcsillag jegyében épülő - a hágai bíróság döntése értelmében jogtipró, de ma is létező és tovább épülő – fal az izraeli apartheid, a dávidcsillagos rasszizmus ijesztő jelképe.


Az év eleji gázai bombázásról készült filmecske az évtizedek óta tartó népirtás bemutatásához fontos adalék: hogyan gyilkolnak zsidó terroristák a dávidcsillag jegyében palesztin asszonyokat, gyermekeket.


A harmadik film Magyarországon készült. Sajnos. A gázai övezet bombázása idején hazai cionisták egy csoportja tüntetett – Izrael mellett. Van, aki dávidcsillagos zászlót tartott kezében, van, aki ebbe a zászlóba burkolódzott. A gyilkos eszme hívei tüntettek a gyilkosok mellett. Ezt a filmet a leendő kiállítás végén kell bemutatni – tanulságul. Hogy ilyesmi itthon többé ne történhessen meg.


Mert az Árpád-sávos zászló jegyében senkit sem gyilkolnak, senki sem aláznak meg. Az Árpád-sávos, ősi magyar zászló nem a fajelmélet, az apartheid jelképe. A jezsuiták által kiötlött – tehát nem ősi eredetű – dávidcsillag a rasszista Izrael hivatalos zászlóján szerepel. A zsidó állam jelképe. Az apartheid politika, a kirekesztés, a gyűlölet, a fajelmélet, az etnikai tisztogatás, az évtizedek óta tartó tömeggyilkosságok szimbóluma. A palesztin nép ellen elkövetett bűnök jelképe. Ha Magyarország egyszer tényleg felemeli a fejét, ezt a zászlót, ezt a jelképet örökre be kell tiltania. Magyar földön nincs helye az emberiség elleni bűncselekmények mai szimbólumának. Ezért fontos, hogy a Jobbik is támogassa azt a kiállítást, amely fényképek, dokumentumok, filmrészletek segítségével mutatná be a dávidcsillag tegnapi és mai jelentését. Mert soha sem szabad felednünk a jézusi intelmet: „Az igazság szabaddá tesz”.
  A "gyűlölet vihart arat. A zsidók elleni gyűlölet vetése biztosítja, hogy megint ők arassanak..

(hunhir.hu alapján szerk.)