Jó régen volt már. Annak idején is választások előtt álltunk. 1994-et írtunk, és a politikai palettán helyet foglaló összes párt Horn Gyula elvtársat gyalázta. Mindennel megtalálták. A háromhatvanas kenyér illúziójától kezdve a pufajkás múltig, egyszerűen mindennel. Nem lehetett úgy kinyitni egy újságot, nem lehetett úgy bekapcsolni a tévét, hogy ne essen ki belőle legalább ötven darab apró kis horngyuszi. (Isten nem ver bottal. Most már pórázon vezetik Horn elvtársat, hogy ne tegyen kárt környezetében. Anyanyelvén, szerbül kiabál össze-vissza. Az ártalanok ellen elkövetet gyilkosságok miatt elméje elborult.szerk.)

És mi lett a vége? Horngyusziék megnyerték a választásokat. Egyedül. Nem kellett nekik az SZDSZ, a szadeszosok csak azért mentek kormányra, azért léptek koalícióra (Magyar Bálint: Mi aztán soha!), mert a hátuk mögött álló pénzemberek azt mondták: "Na nehogy már! Mit finnyáskodtok itt mindenféle ideológiai alapon? Még hogy ti rendszerváltók? Hát ki nem tesz rá nagy ívben? El ne képzeljétek már, hogy amit belefeccöltünk a kampányotokba, azt nem fogjuk tízszeres áron kivenni kormányzati megrendelések formájában!"

És akkor Magyar "Én sohasem" Bálint és a többiek lefeküdtek az MSZP-nek.

De most nem is erről van szó. Hanem a mocskolódásról. Amelyik visszaütött. És a pufajkás Horn Gyula Magyarország miniszterelnöke lehetett.

Kampányemberek! Nap nap után beletolhattok az arcomba egy-egy újabb jobbikos "botrányt", már rég nem hat meg. Túl "jól" csináltátok. Immúnissá váltam rá. És már nem hiszek nektek. Jöttetek mindenféle magánéleti levelezéssel, melegfelvonulással, virslipénisszel, önzetlen bankrablóval, vörös pénzekkel, orosz maffiával, meg a jó ég tudja, még mivel. Nem hiszek már nektek. A hátralévő egy hétben nem is akarok hallani rólatok.

Merthogy egyetlen egy dologgal nem jöttetek még elő. Nem meséltétek el, miért nem jó a Jobbik választási programja.

Hiteles lett volna bármi, amit mondtok, ha megpróbáljátok a cselekvési terv mentén elmagyarázni. Hogy mit kell, mit lehet, mit nem szabad és mit kötelező megcsinálni. De ilyenről egy árva szót nem vakkantottatok. Ilyesmiről egyedül a jobbikos jelölt beszélt. Ő kiállt elénk, és elmondta, mit kell, mit lehet, mit nem szabad és mit kötelező megcsinálni.

Ha a Jobbik tényleg egy olyan ördögtől való, megsemmisítendő szégyenpárt, akkor öt perc alatt le lehet mosni egy demokratikus vitában, nem igaz? Most meg mit hallok? Orbántól kezdve Bokrosig a Jobbik programját kezdte el szajkózni minden előretolt ember...

Akkor most mi van? A Jobbik lemosandó, de a programját azért ellopjuk? A Jobbik kiirtandó? És a mögötte álló százezrek? Velük mi lesz? Őket is ki kellene irtani?

Horn Gyula 1994. tavaszán megnyerte a választást. Előtte különbeket mondtak róla, mint ma a jobbikosokról. És ezzel még csak véletlenül sem akarok párhuzamot vonni egy pufajkás és a Nemzet Becsülete között. Csak azt akarom közölni, hogy ma már épp az ellenkező hatást kelti minden mocskolódás. Tehát: CSINÁLJÁTOK! HAJRÁ!

A Fidesz a legutóbbi választásokon, 2002-ben és 2006-ban is szarvashibákat követett el, amik miatt kiesett a kezükből a biztos győzelem. Hát legyen! Három a magyar igazság! Csináljátok meg most is! Mocskolódjatok, bulvárkopjatok, szerencsétlenkedjetek! És a haza fényre derül. De nélkületek.