217. április 8. Meggyilkolják Caracallat

Caracalla római császárt a perzsa párthusok elleni hadjárat közben Marcus Opellius Macrinus testőrparancsnok biztatására meggyilkolják. A császár, akit eredetileg Bassianusnak hívtak, a Caracalla („csuklyás kabát”) melléknevet kapta, mert ő vezette be a római hadseregben a kelta kabátot. Caracalla arra törekedett, hogy Nagy Sándort utánozza. Legyőzte az alamannokat, megerősítette a raetiai limes erődítményét, megvédte a Duna-határt a karpok ellenében, és a párthusok hatalmas szomszédos birodalma ellen vonult.

1143. április 8. Szent László unokája a bizánci trónra kerül

A középkori Bizánci Birodalom az antik római császárság keleti feléből fejlődött ki. Noha a kialakuló Magyar Királyság 1018 után szomszédjának tudhatta ezt a birodalmat, a már addig is meglévő magyar-bizánci kapcsolatok ezt követően sem váltak különösebben intenzívvé. A két állam között szövődő szálak inkább a kereskedelem és a kultúra területén húzódtak, s ritkán váltak politikai jellegűvé. Ez a helyzet a 11. század végén változott meg, amikor a Magyar Királyság Adria melléki hódításai Bizánc érdekeit is sértették. Erről Horvátország és Dalmácia kapcsán már írtunk. A II. István idején vívott magyar-bizánci háborúk mintegy előjátékul szolgáltak a 12. század második felében oly gyakori konfliktusokhoz. A balkáni hódításhoz mindinkább kedvet és erőt érző Magyar Királyság természetes ellenfélének tekintette Bizáncot, mely azonban éppen ezekben az évtizedekben élte utolsó virágkorát. A birodalom átmeneti megerősödése a Komnénosz-dinasztia uralma alatt következett be, s belőle került ki az utolsó olyan császár, aki az elődök letűnt nagyságához egyáltalán mérhető volt. Mánuel császár anyja az Árpád-házi Piroska hercegnő volt, Szent László leánya. Mánuel legfőbb céljának a birodalom egykori hatalmának visszaállítását tekintette. Dél-Itália visszahódítására tett kísérlete kudarcot vallott, ám annál sikeresebb volt az északi, azaz a magyar fronton. Változatos eszközöket vett igénybe: hol trónkövetelőket támogatott, hol hadjáratokat vezetett Magyarország ellen, hogy aztán a harcmezőn kicsikart eredményeket diplomáciai tárgyalásokkal biztosítsa. Sikerült is átmenetileg a birodalomhoz csatolnia Horvátországot, Dalmáciát és a Szerémséget. Míg élt, Magyarország Bizánc árnyékába szorult. Halála után azonban világossá vált, hogy sikerei sokkal inkább személyes kiválóságán, semmint birodalma tényleges erején alapultak.

1735. április 8. II. Rákóczi Ferenc meghal Rodostóban

1846. április 8. Meghal Vásárhelyi Pál vízmérnök

Szepesolasziban született 1795. március 25-én. A reformkor kiemelkedő egyénisége, a Tisza-szabályozás tervének elkészítője, Széchenyi István munkatársa és műszaki tanácsadója volt. Előbb a Körösök, majd a Duna vízrajzi térképezésén dolgozott. 1833-ban elkészítette a Tisza-völgy ármentesítésének tervét, amelynek megvalósítására a XIX. század második felében került sor. A hidrológia területén is jelentős elméleti tevékenységet fejtett ki. Akadémiai székfoglalóját a Berettyó szabályozásáról tartotta. 1838-ban az MTA rendes tagjává választották. Budán hunyt el.

1860. április 8. Gróf Széchenyi István Döblingben öngyilkosságot követ el

(Halála körülményei vitatottak.)

1913. április 8. Megszületett Kővágó József Budapest újjáépítője

Kővágó József 1913-ban született. A budapesti Honvéd Műszaki Akadémia elvégzése után a budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki diplomát szerzett. 1939-től a Haditechnikai Intézet munkatársa, majd rövid ideig frontszolgálatot teljesített. 1944. október 15. után bekapcsolódott a katonai ellenállási mozgalomba. Tagja volt Nagy Jenő vezérkari ezredes csoportjának, Kiss János altábornagy segédtisztjeként rész vett a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága munkájában. 1944. november 22-én letartóztatták, a rögtönítélő hadbíróság december 8-án ügyét áttette a katonai bírósághoz. Szabadlábra került, és ismét a frontra küldték, ahonnan 1945 márciusában megszökött. 1944 novemberében belépett a kisgazdapártba, 1945 májusában a párt felkérésére Budapest alpolgármestere lett, majd a választások után a főváros polgármestere és országgyűlési képviselő. Jelentős szerepet játszott Budapest újjáépítésének és az élet normalizálódásának megszervezésében. 1947-ben politikai okok miatt lemondott tisztségéről és visszavonult a közélettől. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, 1956 szeptemberében szabadult. A forradalom idején részt vett az Független Kisgazda Párt újjászervezésében, 1956. november 3-án a párt főtitkárává választották. 1956. november 1-jén ismét a főváros polgármestere lett. A forradalom leverése után, 1956. november 30-án külföldre menekült, az Egyesült Államokban telepedett le. 1957 januárjában az ENSZ nyilvános ülésén védelmezte a magyar forradalom ügyét, Strasbourgban a Magyar Forradalmi Tanács alakuló közgyűlésén alelnökké választották, ezt a tisztet 1960-ig töltötte be. Az emigrációban aktív szerepet vállalt a forradalom emlékének megőrzésében és a szovjet megszállás ellen tiltakozó nyugati kezdeményezésekben. 1961-1978 között kutatómérnök, 1978-1983 között egyetemi tanár. 1991-ben a Magyar Köztársaság Érdemrendjének csillaggal ékesített középkeresztjével tüntették ki, 1992-ben Budapest díszpolgárává választották. 1996-ban halt meg. Budapesten temették el 1997 januárjában.

1936. április 8. Meghal Bárány Róbert Nobel-díjas orvos

Bécsben született 1876. április 22-én, és ott végezte orvosi tanulmányait, majd különböző német klinikákon folytatott belgyógyászati és pszichiátriai tanulmányokat. 1905-ben Bécsben Politzer asszisztense lett az egyetemi fülészeti klinikán, majd 1909-ben docenssé nevezték ki. Az első világháborúban egy hadikórházban a fül-orr-gégészeti osztályt vezette. Ekkor dolgozta ki az agyvelő friss lövési sérülésének sebészi ellátási módszerét. A fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díjat 1914-ben kapta `a vesztibuláris (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért`. 1915-ben hadifogságba került, de ott is orvosi szakmai felügyelőként működött. 1916-ban a svéd kormány közbenjárására szabadult, s 1917-től az uppsalai egyetemen folytatta munkáját. (A Tanácsköztársaságnak csúfolt kommunista terror elől menekült el.) 1926-ban az egyetem fül-orr-gégészeti tanszékének professzorává nevezték ki. Az idült homloküreg-gyulladás gyógyítására javasolt műtéti eljárás kidolgozásáért 1925-ben a Svéd Orvostársaság Jubileumi Érmét nyerte el. Uppsala vároásban érte a halál. 1960-ban alakult meg a róla elnevezett társulat, amelynek szimpóziumát ötévenként Uppsalában tartják.

1801. április 8. Bukarestben lázadó katonák megölnek 128 zsidót.

1929. április 8. A Szovjetunióban kormányrendeletet hoznak az egyház- és vallásellenes offenzíva beindításáról, amelynek eredményeként hét évvel később az 1914-es 55 ezer ortodox templom helyett már csak 16 ezer működik. Ugyanezen időszak alatt a papok száma 112 ezerről 18 ezerre csökken.

1938. április 8. „A zsidóság a gettóélet és a kereskedelmi tevékenység, a talmudista neveltetés következtében oly pallérozott elméjű volt, hogy játszva repült át a gátakon. A lomha agyvelejű magyarság s általában minden keresztény elem csak ámulva nézett utána. Nem értette, hogy ebben a nyomorult földi életben, ahol az ő papjaik csak azt prédikálták, hogy a föld a siralom völgye, hogy a szegénység és a gazdagság Istennek kikutathatatlan akaratából állott elő, s hogy e földön keresztényi kötelesség a nélkülözés, a tekintélytisztelet és a mások érdekének nem ártás - látni és érezni kell, hogy a csak most felszabadított zsidóság egy pillanat, illetve három generáció alatt oly hatalomra, gazdagságra és erőre tett szert, hogy mire észrevette valaki, már újra rabszolga lett a nem zsidó a zsidóság kezében”, írja naplójába Móricz Zsigmond a zsidótörvény benyújtásának napján. (Vö. 1945. március 25.) (Nemzsidók rabszolgasága zsidók, illetve cionnáci söpredék miatt napjainkban ki teljesedett.)

1988. április 8. Kizárásokat hajtanak végre az MSZMP-ben

Kizárják az MSZMP-ből Bihari Mihályt, Bíró Zoltánt, Király Zoltánt és Lengyel Lászlót `tevékenységük és magatartásuk miatt`. (Ezek az emberkék később mint független szakértők hülyítették a népet. Közben nyelvüket csontig a volt MSZMP KB vezetőinek hátsójában tartották. A nép meg be vette.)

1989. április 8., szombat - Kommunista műszakot tartottak szombaton a Hajdú Megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Mintegy 600 irodai dolgozó egynapi keresetét ajánlotta fel, 2000-ren pedig a nagyüzem különböző munkahelyein, a házgyárban, a tócóvölgyi lakótelep építésén és a Biogal gyógyszergyári beruházáson dolgoztak. A kommunista műszak bevételét, mintegy 600-700 ezer forintot, a vállalat nyugdíjasainak támogatására, a súlyos vagy halálos munkahelyi balesetet szenvedettek hozzátartozóinak megsegítésére, a fiatal dolgozók lakástámogatására, tömegsport-célokra, illetve a Romániából áttelepülők és az örményországi földrengés károsultjainak megsegítésére fordítják. (MTI) (Valóságban a vezető elvtársak felosztották egymás között. Senki sem ellenőrizhette mire ment a pénz.)

München, 1989. április 8. (SZER, A munka világa) - A magyarországi rendszer hivatalos képviselői is elmondják, nincs olyan politikai erő, amely egyedül meg tudná oldani az ország súlyos problémáit.
Ezért is határozta el az MSZMP, hogy lemond kizárólagos hatalmáról, úgymond a túlzott koncentrációról. E beismerés mögött egy másik, mélyebb igazság is meghúzódik. Kétséget kizáró módon bebizonyosodott egy politikai erőről, hogy képes volt egyedül
tönkretenni az országot. Ez a kommunista párt. (MSZMP majd MSZP lett belőle)

Most azonban ahelyett, ahogy ez a demokráciákban megszokott és logikus, hogy lelép a politikai színpadról ahol megbukott, politikai és gazdasági reformok címén olyan berendezkedés
kialakítására törekszik, amelyben a terheket és a felelősséget megosztja a politikailag még le nem járatott, illetve gazdaságilag működőképes szereplők között. De oly módon, hogy az irányt eldöntő
pozícióit és a bevétel zömét azért továbbra is a kezében tartja.

  Jól láthatóan a gazdasági élet ezen dichotómiáját (balliberális oligarchia) ezután is fenn szeretnék tartani, mégpedig a jelekből ítélve oly módon, hogy a - finoman szólva - kisajátítás, eltulajdonítás művét végigviszik, az
uralkodó osztály a tényleges rendelkezése alatt álló állami tulajdont felosztja tagjai és intézményei között. Kvázi magántulajdonukká teszi. így már nem absztrakt módon, általában
tulajdonosai és haszonélvezői az ország kifosztásával nyert vagyonnak, hanem konkrétan is. Nagyon fontos ezért, hogy a független demokratikus szervezetek fellépjenek a gazdasági élet
demokráciájáért is. A valódi tulajdonreformért. Mert különben - ahogy ezt egyes politikai vezetők elég világosan meg is fogalmazták - a termelés diktatórikus viszonyai mellett voksolva, a politikai
élet látványos polarizálódásának kirakata mögött, a gazdaságban az erőforrások zöme a párt által vezetett uralkodó osztály tagjai, csoportjai kezében marad - különös tekintettel arra, hogy az
uralkodó csoportok független vállalkozók, állampolgárok, csak nagyon szerény saját tőkével rendelkeznek. +++ (A háborús bűnösök a volt MSZMP KB vezetői a nemzeti vagyont úgy kezelték mint ha övéké lenne. Milliomossá váltak érdemtelenül, utána osztották a népnek a demokráciát. Aki törvényes felelősségre vonást követelt az lett a radikális, szélsőséges, fasiszta. A nép be nyelte. Most már röhögnek a képünkbe.)

1990. április 8., vasárnap - A központi szavazatösszesítő rendszer adatai szerint - a szavazókörök jegyzőkönyveinek 85,45 százalékos feldolgozása alapján - a szavazásra jogosultak száma 6,647.581. A szavazók száma 3,048.657 (45,86 százalék). Az érvényes szavazatok száma 3,004.791 (98,56 százalék). A szavazatok országos feldolgozása várhatóan éjfél körül befejeződik. ( Az emberek agymosása következtében azt gondolták, hogy az Ő szavazatuk nem számít. Ezért alacsony a részvételi szint.)

München, 1990. április 8. (SZER, Választási külömműsor) -Megkérdeztem Rajk Lászlót, aki Angyalföldön indult és győzött is,hogyan kommentálná az eredményét.
- Először is Laci tudod-e, hogy milyen százalékban, hogyan nyertél?
- A százalékos megoszlás a következő: jómagam, aki első lettem a választásokon, közel 43 százalékot kaptam, Beke Kata, aki a Demokrata Fórum képviseletében indult, 37 százalékot kapott, és ifjabb Marosán György, aki az MSZP képviseletében indult, 20 egynéhány tized százalékot kapott.
- Mivel magyarázod, hogy jóllehet a Szabad Demokraták Szövetségének budapesti jelöltjei a várakozásnál rosszabbul szerepeltek, te jobban szerepeltél?
- Nemcsak én. Elég furcsa, hogy ezekben az úgynevezett munkáskerületekben, tehát a "vörös" Csepelen, Angyalföldön a szabaddemokraták nagyon jól szerepeltek, és általában első helyen
végeztek.
- Ezt mivel magyarázod?
- Nagyon fontos, hogy a Demokrata Fórum Budapestre koncentrálta azt a rágalomhadjáratát, amit elindított különböző képviselőink ellen és ez be is jött. Tehát azok a képviselőjelöltjeink, akiket
személyesen megtámadtak, mint például Tölgyessy Pétert, Tamás Gáspár Miklóst, Bauer Tamást, úgy tűnik, hogy sajnos ez a rágalomhadjárat működött, s nem tudták kellőképpen szavazataikat növelni. Hozzátartozik ehhez az elemzéshez, hogy az olyan emberek, akik rászavaztak, nem hatott ez a rágalomkampány. Tehát ha kimutatjuk a szavazatok számát, nem csökkent a szavazatuk, hanem
azokra hatott, akik hezitáltak az első körben, vagy a demokratákra szavaztak az első körben, akik már nem kerültek be a parlamentbe, vagy nem kerültek a jelölőlistára. Azokra nagyon hatott ez a
rágalomkampány. (Jelenleg a Jobbik ellen folyik hasonló rágalom hadjárat a nép butítása érdekében. Mert a volt MSZMP elvtársak jól ismeret módszere „oszd meg és uralkodj rajta”.)

1991. április 8. Meghal Csengey Dénes író és költő

Szekszárdon született 1953. január 24-én. 1983-ban szerzett magyar-történelem szakos tanári diplomát. Egyetemi évei alatt Hajdúszováton és Hajdúböszörményben volt népművelő. Ekkor jelentek meg első novellái, esszéi, rendszeresen publikált különböző magyar irodalmi folyóiratokban. A debreceni diákellenzék egyik vezetőjeként került kapcsolatba ellenzéki körökkel. 1983-tól szabadfoglalkozású író volt, az 1980-as években három könyvet publikált. 1983-84-ben a Fiatal Írók József Attila Körének (FIJAK) titkára volt, tiltakozó akciót kezdeményezett Csoóri Sándor akkori elhallgattatása ellen. 1985-ben a monori tanácskozáson való részvétele miatt, a hivatalos sajtóból kitiltották. Részt vett a demokratikus ellenzék munkájában, s 1987-ben programot fogalmazott meg, amelyben a nemzeti függetlenség, a nemzeti értelmiség, a nemzeti nyilvánosság és szervezkedés, a nemzeti kultúra és a nemzeti közigazgatás megteremtésének fontosságát hangsúlyozta. 1987 szeptemberében jelent volt a Lakiteleki találkozón, aláírta a lakiteleki nyilatkozatot, egyike volt a Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapítóinak. 1988-1991-ben a Hitel című folyóirat egyik szerkesztőjeként dolgozott. Az 1989. március 15-i tüntetés egyik szónokaként az ellenzéki szervezetek nevében jelképesen elfoglalta a Magyar Televíziót. 1989-től haláláig az MDF elnökségi tagjaként tevékenykedett, 1989-ben pártját képviselte az Ellenzéki Kerekasztal ülésein. 1989 őszén a népszavazási vitában ő képviselte legerőteljesebben az MDF - sikertelennek bizonyuló - tartózkodó álláspontját. 1990-91-ben az MDF országgyűlési képviselője volt, a kulturális bizottságban tevékenykedett. 1990 végén az átmenetileg országos mozgalommá vált, humanitárius és kulturális célokat kitűző Nemzeti Alapítvány kezdeményezője és szervezője volt. (Szélsőségesnek minősítette a balliberális sajtó a nép butítás érdekében. Saját csoportja is radikálisnak tartotta.)

(antidogma.hu MTI alapján szerk.)