1674. április 4. Perek indulnak a prédikátorok ellen

Az abszolutizmus 1672 őszén, a balul sikerült Wesselényi-összeesküvés után általános támadásba lendült a rendek ellen. Immár a Bécs által támogatott katolikus egyház sem elégedett meg a templomfoglalásokkal, hanem a lelkészek ellen fordult. 1673 szeptemberében először csak Liptó, Turóc és Trencsén megyékből idéztek be 33 protestáns papot, majd az akció sikerén felbuzdulva, 1674 márciusára a királyi Magyarország összes megyéjéből körülbelül 730 prédikátort citáltak a Pozsonyban e célra felállított rendkívüli bíróság, a judicium delegatum extraordinarium elé. A lelkészeket hűtlenséggel és felségárulással - közelebbről a kuruc felkelés támogatásával, sőt a törökkel való összejátszással - vádolták. (Tehát, legalábbis a képmutató vádirat szerint, nem vallásuk miatt vonták őket felelősségre.) A bíróság büntetlenséget ígért, azoknak, akik írásban vállalják, hogy lemondanak lelkészi hivatalukról, vagy pedig elhagyják az országot. Büntetlenséget kaptak továbbá, akik testi-lelki gyötrelmektől megtörve áttértek a katolikus hitre. (Ilyenek nem kevesen voltak.) Akik a súlyos fenyegetések ellenére sem voltak erre hajlandók, azokat halálra, majd `kegyelemből` gályarabságra ítélték, ami tulajdonképpen úgyszintén halálbüntetést jelentett a többnyire koros elítéltek számára. A végsőkig kitartó negyven lelkészt a spanyol Habsburgok fennhatósága alatt álló Nápolyi Királyságba hurcolták, és ott eladták gályarabnak. Az életben maradottakat 1676-ban Ruyters holland admirális szabadította ki, a kortárs protestáns közvélemény nagy örömére.

1919. április 4. „Magában a bolsevizmus tényében van valami nagyszerű. Abban a tényben, hogy olyan sok a zsidó bolsevista, és hogy a bolsevizmus ideáljai oly sok pontban megegyeznek a zsidóság legszebb ideáljaival”, írja a The Jewish Chronicle/London című zsidó lap. (Vö. 1942. május 4.)(Nácizmussal egyenértékü rendszer alakul ki.)

1946. április 4. „Április 4-e a fel- és megszabadulás ünnepe. Most egy esztendeje szabadította fel a hatalmas áradatként előretörő, hömpölygésében semmivel fel nem tartóztatható Vörös Hadsereg teljes egészében Magyarországot. Hála, mély és leboruló hála mindezekért a felszabadító seregnek, de a legnagyobb hála és köszönet Sztálin generálissimusnak, aki ezeket a mérhetetlen arányú, lenyűgöző mentőcsapatokat útnak indította”, lelkendezik az Új Élet című magyarországi zsidó lap.

1947. április 4. Felavatják a Szabadság szobrot a Gellért-hegyen

Felavatják a Gellért-hegyen az ország máig leghatalmasabb emlékművét. A Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotta emlékmű Vorosilov marsall kezdeményezésére, szovjet katonaművészek közreműködésével készült, s felállításának helyét is a szovjetek jelölték ki. A szovjet katona dicsőségét hirdető, pálmaágat tartó női figura az 1950-es évektől hivatalos politikai ikonográfiájában a `felszabadulás` jelképévé vált. A közgondolkodásban viszont makacsul tartotta magát az a legenda, miszerint a mű eredetileg Horthy István emlékére készült volna.

1949. április 4. Hivatalosan Nyugat-Európa biztonságának a szovjet fenyegetéssel szembeni garantálása, valójában az Európa-ellenes angolszász stratégiai és geopolitikai érdekek kiszolgálása céljából Washingtonban megalakul a NATO, ahogyan első főtitkára, Hastings Lionel Ismay később „viccesen” fogalmazott, „hogy az amerikaiakat benntartsuk, az oroszokat kinn tartsuk, a németeket pedig lenn tartsuk”.

Budapest, 1989. április 4. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Lukács János, az MSZMP PB tagja, a KB titkára koszorúznak a Szabadság téri Szovjet Hősi Emlékműnél. (Remélhetőleg ezen szégyen foltja hazánknak, végre felszámolják.)

1990. április 4., szerda - A fasizmus alóli felszabadulás évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget tartottak szerdán Budapesten a szovjet hősök Szabadság téri emlékművénél. Az emlékmű talapzatán a Szovjetunió magyarországi nagykövetsége nevében Borisz Sztukalin nagykövet, a Magyarországon tartózkodó Szovjet Déli Hadseregcsoport nevében pedig Matvej Burlakov vezérezredes, a hadseregcsoport parancsnoka helyezte el a megemlékezés koszorúit. (Nem elég, hogy a megszállással milliókat gyilkoltak meg a civil lakosok között. Nőket erőszakoltak meg. Valamint az „antifasisztának” nevezett véres különítmény gyermekeket és nőket gyilkoltak le. Mindennek teteje, hogy a rabszolgáknak koszorúzni kellett.)

München, 1990. április 4. (SZER, Forgószínpad) - A keletnémet nemzeti vagyonból mintegy 100 millió márka felett közvetlenül Honecker rendelkezett - ez derül ki a Nyugatra menekült egykori bizalmasának közléséből. Maga az űzött, bukott parancsúr egy szovjet katonai kórházban keresett menedéket. (Féltette a rabolt vagyon. Valamint szembesül a gyilkosságokkal.)

(MTI antidogma.hu alapján szerk.)

1991. április 4. Meghal Perczel Zita színésznő

A két világháború közötti magyar színpad és film kiemelkedő egyénisége Budapesten született 1918. április 26-án. 1932-ben egy évig tanult a Színházi Akadémián, de nem fejezte be iskoláit, mert 1933-ban a Nemzeti Színház szerződtette. 1935 és 1937 között a Vígszínház tagja volt. Ösztönös tehetségnek tartották. 1934-ben kezdett filmezni és még abban az évben kirobbanó sikert aratott a Meseautó női főszerepével. Ezután sorozatban kapta a filmszerepeket. Ismertebb filmjei: Az új rokon, a Duna-parti randevú, a Lovagias ügy és a Marika. 1938 elején meghívta a franciaországi Saint George Színház. 1940 és 1951 között az Amerikai Egyesült Államokban szerepelt, majd visszatért Európába. Egy ideig ismét Franciaországban élt, később Rómában telepedett le. Mintegy negyvenéves távollét után nagy sikerrel visszatért a magyar filmezéshez és a magyar közönséghez. Ezt követően megosztotta életét Budapest és Róma között. András Ferenc rendező szavait idézve: `megtartotta szép magyar beszédét, friss szellemét, kíváncsiságát, emberszeretetét`. Büszkén vállalta nagymama korát és szerepkörét. Élete utolsó percéig dolgozott, halála előtt a Budapest Filmstúdiónál Kardos Ferenc rendezésében A világ legkisebb alapítványa című filmben forgatott volna.

1997. április 4. „Szerződtettük Csubajszt (Jelcin miniszterelnökét), óriási összegeket ruháztunk be, biztosítottuk Jelcin megválasztását. Most jogunkban áll kormányposztokat elfoglalni és élvezni győzelmünk gyümölcseit”, mondja Borisz Berezovszkij oroszországi zsidó oligarcha a Forward című amerikai zsidó lapban. (Vö. 1996. november 14.; 1997. január 27.)