1738. február 2. Stuttgartban felakasztják Joseph Süss Oppenheimert, Alexander württembergi választófejedelem volt kincstárnokát. Alakja Jud Süss néven a zsidó pénzéhség és hatalomvágy szimbólumává vált (ld. Veit Harlan 1940-es filmklasszikusát).

1848. február 2. A Guadalupe Hidalgó-i szerződéssel lezárt Mexikó elleni területrabló háborúját követően az Egyesült Államok annektálja déli szomszédja területének csaknem felét, a Rio Grande folyótól északra fekvő, több mint hárommillió négyzetkilométernyi országrészt. (Vö. 1898. február 15.)

1945. február 2. Alig egy héttel Auschwitz felszabadítása után az „auschwitzi halálkombinátról” szóló Pravda-beli cikkében Borisz Polevoj szovjet-zsidó újságíró egy olyan szállítószalagról ír, amelyen egyidejűleg több száz embert gyilkoltak volna meg elektromos árammal, ugyanakkor a gázkamrákat a tábor kelet felébe helyezi, ahová azóta már senki.(Megkezdődött a nagyot mondás.)

1957. február 2. Salgótarjáni beszédében Kádár János (szovjet megszállók bábja) ellenforradalmi felkelés szításával vádolja meg és árulónak nevezi Nagy Imrét. (Vö. 1957. április 5.)

München, 1989. február 2. (SZER, Világhíradó) - Mostani témánk az
ország minden lakóját személyesen, mindennapjaiban érinti - a
drágulással. Ez a mai napon a közlekedést, a postai
szolgáltatásokat és a tévé-előfizetést érinti, tehát kommunikációs
csatornáinkat. A munkahelyre bemenni muszáj, azon nem lehet
spórolni - persze kivéve annak, akit hivatali kocsi visz -, de
lehet ritkábban küldeni baráti képeslapot, levelet, kevesebbet
telefonálni olyankor, ha az ember csupán néhány jó szót akar szólni
a másikhoz, vagy netán néhány jó szót hallani. De túl a
magánbánaton: mit jelentenek ezek a drágulások? Van-e az idei
áremeléseknek közük a szabadpiaci árakhoz? Vadász János:
- A héten életbe lépett - gondosan időzített és összehangolt -
drágulás, amely sok ezer árucikket egy időben érint, nem
egyeztethető össze a szabadnak nevezett árak normális, azaz piaci
alakulásával. A szabad ár ugyanis feltételezi, hogy több termelő
készíti ugyanazt, vagy hasonló cikket, hogy legalább minimális
mértékű verseny van közöttük, és árpolitikájukban rugalmasan,
folyamatosan alkalmazkodnak belső költségeik változásához, a
konkurensekhez, a kereslethez - vagyis a piachoz. Áraikat tehát nem
egy időben, és eltérő mértékben emelik, és a verseny nyomán
árcsökkentésekre is sor kerülhet. (A MSZMP KB vezető korrupció hiányát áremeléssel pótolják. Mert úgyis sokat fogyaszt a nép a proletár.)

 Az áremelés mindig szomorú hír, hiszen az életszínvonal immár tíz
éve tartó süllyedését jelzi, illetve érvényesíti. De különösen
lesújtó az e heti drágulás, illetve drágítás, mert újabb
bizonyítéka a messzemenő manipulációnak, amelyet az államhatalom
továbbra is folytat a gazdasági életben.

München, 1990. február 2. (SZER, Kezdődik a nap) - Kedves hallgatóink
Most tudósítást hallanak a Keresztény Nemzeti Unió által rendezett tüntetésről:

    (Kiabálás, hangzavar)

    - Túlfűtött hangulatban zajlott le az a tüntetés, melyet a
Keresztény Nemzeti Unió szervezett a Vörösmarty térre, s melyet a
bejelentés szabályszérűtlensége miatt a rendőrség betiltott, s a KNU
ennek ellenére megrendezett.

    A tüntetés és tiltakozó gyűlés az áremelések és a már észlelhető
választási csalások, jogszerűtlenségek elleni fellépés jegyében
zajlott. A sajtózárlat és a tévé bojkottja - ugyanis nem hozták le a
szervezet kommünikéjét - elleni tiltakozás a Szabadság térre, a
televízió épülete elé átvonuló, körülbelül 500 főnyi tüntető tömeg
azon szándékában érte el robbanási pontját, hogy be akartak hatolni
a tévé épületébe.

    Ezt az akciót a kivezényelt rendőrkordon parancsnokainak okos
viselkedése hiúsította meg végül. Mindenesetre a harsány "Vesszen
Pozsgay " kiáltásoktól zengett a tér, és a szónoki kérdésre így válaszolt a tömeg:

    - Akarjátok-e, hogy ez a kormány mondjon le?

    - Igen

(Az elvtársak csak jót röhögtek rajta. A népnek meg a fezinformáció szerint radikális és fasizálódott tömeg dühöng az utcán.)

München, 1990. február 2. (SZER, Magyar híradó) - A piac nemcsak
a háziasszonyt, de a gazdasági vezetőt is próbára teszi. De mi
legyen a múlttal? - Vadász János kommentárja a személyi felelősség
kérdéséről szól:
- Az Országgyűlés ülésén Király Zoltán és Raffay Ernő
indítványozta, hogy alakuljon parlamenti bizottság a kérdés
kivizsgálására, a személyi felelősök megállapítására. Hámori Csaba
viszont az MSZP részéről azt javasolta, hogy mindazok, akik 1980 óta
magas állami tisztségeket töltöttek be, a jelenlegi pártok
vezetőivel együtt tegyenek vagyonnyilatkozatot egy parlamenti
bizottság előtt, amelynek valós voltát az Adó- és Pénzügyi
Ellenőrzési Hivatal legyen hivatott kivizsgálni.
A Ház - mint előre látható volt - a Hámori-féle indítványt
fogadta el, azzal a kiegészítéssel, hogy a vagyonnyilatkozat
megtételét az MSZMP pártvezetői csúcskategóriáira is kiterjesztette.
És ezzel természetesen az utolsó heteit élő mai parlament megkerülte
az eredeti és valójában lényeges kérdést: kik felelősek elsősorban
az ország gazdasági romlásáért? (Az egész csak nép butítása volt. Akik követeltek szigorúbb törvényt a felelősségre vonásra azok voltak a radikálisok vagy fasiszták. Soha nem volt felelős...)

1990. február 2., péntek - A Központi Statisztikai Hivatal most elkészült tájékoztatója az ország lakosságának demográfiai adatairól, a gazdasági életről, a külgazdasági kapcsolatokról, valamint a lakosság életkörülményeiről ad számot.
A gazdasági életről felvázolt kép nem kedvező. 1989-ben ugyanis
a magyar gazdaság egyensúlyi helyzete tovább romlott, széles körű
pénzügyi feszültségek jellemezték. Konvertibilis devizában a folyó
fizetési mérleg hiánya 1.4 milliárd dollárt tett ki, mintegy 600
millió dollárral többet az 1988. évinél. A nettó konvertibilis
adósságállomány az év végére 15 milliárd dollárra nőtt. A
rubelelszámolású fizetési mérlegben 1.6 milliárd rubel aktívum
keletkezett, a nettó követelésállomány év végi összege 1.7 milliárd
rubel volt - írja a KSH jelentése.
Az állami költségvetés hiánya a takarékossági intézkedések
ellenére - becsült adatok szerint - 53-54 milliárd forint volt a
múlt évben. Ez a hiány több annál, mint amit év közben a pénzügyi
feszültségek enyhítése érdekében elfogadhatónak ítéltek meg a
szakemberek. A túllépés elsősorban annak a következménye, hogy a
költségvetés adósságát terhelő kamatok 1989. évi teljes összegét,
valamint az előző évről áthúzódó részét is az elmúlt évben számolták
el. Emellett növelte a költségvetés kiadásait, hogy az év végén
tömegesen fizették vissza a lakáshiteleket, és vették igénybe a
kedvezményt. A jegybank belföldre kihelyezett hiteleinek csaknem
négyötödét fordította a költségvetés hiányának meghitelezésére,
valamint az Állami Fejlesztési Intézetnek folyósított hitelekre.
A kereskedelmi bankok és a szakosított pénzintézetek által a
vállalatoknak nyújtott hitelek állománya egy év alatt 17 százalékkal
nőtt, a múlt év végén mintegy 450 milliárd forintot tett ki. A
gazdálkodók jó részének likviditási helyzete javult, elsősorban a
termelőiár-emelkedés és a cserearány-javulás miatt, más részüknél
viszont romlott a pénzügyi helyzet. A gazdálkodók az év végén 100
milliárd forintért álltak sorba a bankoknál. A sorbanálló vállalatok
főként a gép- és könnyűiparból, valamint a kereskedelemből kerültek
ki.
A KSH jelentéséből kitűnik a továbbiakban, hogy a gazdaság
teljesítményét kifejező bruttó hazai termék (GDP) előzetes, becsült
adatok szerint 1-2 százalékkal csökkent. A megtermelt összes
jövedelemből a belföldi felhasználás kevesebb volt, mint egy évvel
korábban. Ezen belül a lakosság fogyasztása nem változott, ám a
közösségi fogyasztás és a beruházások lényegesen visszaestek.
(Mint a jelentésből kiderül, hogy a MSZMP KB vezető lenyúlásai súlyos károkat okoztak.  Egyedül a banki szféra zárt hatalmas nyereséggel. A nép szívott.)

2005. február 2. „Az, amit normalitásnak neveznek, Németország és Izrael között nem létezhet” jelenti ki a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok negyvenedik évfordulóján hivatalos látogatásra a zsidó államba érkező Horst Koehler német államfő a Knesszetben. Egyes izraeli képviselők távol maradtak az ülésről, így tiltakozva az ellen, hogy Koehler németül beszélt a zsidók parlamentje előtt. (Zsidó rasszizmus példája.)