1989. február 3.  Jegyzőkönyv aláírásával a Parlamentben befejeződött a Magyar-Szovjet Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Kormányközi Bizottság 38. ülésszaka. A tárgyalások eredményeit rögzítő jegyzőkönyvet Medgyessy Péter és Nyikolaj Talizin miniszterelnök-helyettesek, a Bizottság társelnökei írták alá.(Ne feledjük el a szovjet megszállók juttaták zsiros pozicióba a későbbi miniszterelnököt. Akkor mit várhattunk tőle? Mert ha nem nevezték volna ki ma senki sem tudná ki is ő.)

München, 1989. február 3. (SZER, Világhíradó) - A kommunista párt
egyeduralmának gyakorlásához a SZOT mellett többek között a
Hazafias Népfrontot használta- úgynevezett erőátviteli szíjként az
alattvalóként kezelt társadalom irányában. Ez az idejétmúlt
szervezet úgy zárkózhatna fel a gyorsuló változásokhoz, ha
feloszlatná magát.

Huszár István főtitkár szerint önálló arculatú, autonóm népfrontra
van szükség. Ezt akkor mondja, amikor a társadalom politikai
szerveződése már sokkal határozottabb jellegű, sajátos politikai
arculatú szervezeteket hozott létre. Amikor a belpolitikai életben
már a többpártrendszer kezdeményei jelennek meg, és kirajzolódnak
olyan különböző politikai koncepciók, mint a szociáldemokrácia,
mint a polgári radikalizmus, mint egyfajta parasztpárti színezetű
nemzeti radikalizmus. Ma még kevésbé van szükség olyan politikai
tömörülésre, amely a különböző felfogású embereket politikailag
tagolatlan tömeggé teszi. Sohasem hittem abban, hogy egy ilyen
tömeg milliós létszámában valósulhat meg a nemzeti egység. Főleg
akkor nem, ha ez a létszám csak papírforma, csak látszat.
      Ha a válságos helyzet megköveteli a nemzet alkotó erőinek az
összefogását - akkor ez csak a különböző politikai elgondolások
világos megfogalmazása után, a politikai érdekcsoportok jól látható
elkülönülése alapján jöhet létre. Az egységhez a különbözőségen és
önállóságon át visz az út.(A szocialisták akkor is a váltság miatt az összefogás hangsúlyozták, nem a felelőségre vonást a lopásokért.)

Washington, 1989. február 3. (Amerika Hangja, Világhíradó) - Mint
ismeretes, Magyar-országon döntés született arról, hogy márciusban
újratemetik az 1958-ban kivégzett magyar miniszterelnököt, Nagy
Imrét.
       - A téma, ami tabu volt Magyarországon, hirtelen az előtérbe került
- címmel Williams Erickson, a Christian Science Monitor tudósítója
jelenti Párizsból a következőket:
A Rákoskeresztúri temető 301-es parcelláját jó ideje gaz és pipacs
borította, nem jelzik sírfeliratok. Ez az eldugott sarok, ahová
temették Nagy Imre miniszterelnököt, kegyvesztése és kivégzése
után. Több mint három évtizeddel később a kommunisták
Magyarországon végre megkezdték Nagy Imre átértékelését, és döntő
szerepének vizsgálatát. A volt miniszterelnök holttestét márciusban
exhumálják, majd tisztességesen eltemetik. (III/III-as fizetett besúgok vigyáztak, hogy a nép közönbösen fogadja. Nehogy megkérdezze, hol a pénz elvtársak?)

München, 1990. február 3. (SZER, Munka világa) - Az országgyűlés
rendeletét semmibevéve továbbra is tevékenykednek az MSZMP, illetve
MSZP szervezetei a munkahelyeken - Gadó György:

    - Igazgatósági utasítások, ez a sokszorosított kiadvány címe
melyet a Debreceni Vasuti Igazgatóság bocsát ki saját szervei
számára. A 13. évfolyam első száma 1990. január 15-iki dátummal egy
hírdetményt közöl, amelyben ez a mondat olvasható: "A hírdetést
követő 14 nap elteltével az épület és hídfenntartó főnökség a párt
és a szakszervezet bevonásával a beérkezett kérelmeket bírálja el és
tegyen javaslatot a bontási szerződés megkötésére jogosult
személyre." Ugyan melyik lehet az a párt és melyik az a
szakszervezet, amire itt utalnak? A válasz nyilvánvaló, a bukott
állampárt jogutódja meg az állampártot évtizedeken át kiszolgáló
szakszervezet. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem hallgatóinak és
dolgozóinak lapja című kiadványban is rábukkantam egy fura kis
közleményre. Eszerint a volt MSZMP egyetemi bizottsága a múlt év
november 9-ikén feloszlatta önmagát, de megkezdte működését az
egyetemi dolgozókból szerveződött MSZP alapszervezet. Ennek
ideiglenes intéző bizottsága hétfőtől csütörtökig minden nap 16 és
18 óra között ügyeletet tart az Üllői út 25-ben a földszint 6-os
szobában. Itt lehet bejegyeztetni a párttagságot, itt adják ki az új
tagkönyveket, valamint a tagdíjak befizetése is itt történik.

    Tehát teljes az összkomfort. Az elvtársaknak nem kell sehová
vándorolgatniuk, mindössze csak azt a parlamenti határozatot kell
semmibevenniük, amelyet az MSZP is kötelezőnek ismert el magára
nézve és amely szerint a munkahelyeken nem működhetnek
pártszervezetek. (Az elvtársak már akkor is úgy tudták, hogy rájuk a törvények nem vonatkoznak.)

München, 1990. február 3. (SZER, Világhíradó) - A héten a
parlamentben Tamás Gáspár Miklós országgyűlési képviselő józan
szavai arra intettek, hogy a múlt elemzése során nem szabad a
kollektív felelősségre vonásig eljutni. Mint mondta, ha a
társadalomban valóban ég a bosszúvágy, a leszámolás vágya, akkor ez
ellen még bizonyos népszerűtlenséget is vállalva minden felelős
erőnek fel kell lépnie. Most következő kommentárunk, amelyet Hajnal
László Gábor írt, kiegészítője lehet Tamás Gáspár Miklós időszerű
intelmeinek.
   - Sztrájk. Állva, ülve, éhezve, bányákban, üzemekben, utcákon,
tereken. Nevezhetik ezt munkabeszüntetésnek, szüneteltetésnek,
megmozdulásnak, erőfitogtatásnak, követelésnek, a munkások végső
fegyverének, akarat kinyilvánításnak. A lényeg egy és ugyanaz,
figyelmeztetés valakiknek, hogy a tömegek akaratát ajánlatos
tudomásul venni. Ez eddig rendben is van, hiszen a történelemben
számtalan példát lelhetünk arra, hogyha százak és ezrek ugyanazt
óhajtják, akkor még a magabiztos diktátoroknak is kockázatos
tárgyalás helyett fegyveresekkel szétoszlatni az egybegyűlteket. Bár
éppen a párizsi kommün óta, után lett várostervezési gyakorlat, hogy
széles, egyenes utcákat kell építeni, mert kartáccsal gyorsan,
tisztára lehet söpörni a minisztériumok, kormányépületek, követségek
környékét.
 Hazánkban szerencsére mostanában nem adtak ki ilyesféle
parancsot és ez valamicske remény záloga, hogy az ünneplő, emlékező,
vagy követeléseikkel felvonuló népnek nem kell félnie a
gumibotozástól, karhatalmisták sorozatlövéseitől, de az öröm nem
felhőtlen. Napjainkban egyre több párt, csoport, gyár és szövetség
szervez figyelmeztető sztrájkot, felvonulást. ( Mint tudjuk a nép butítás eleme, hogy a MSZMP KB vezetőinek nincs semmilyen felelőssége. És senki sem kérje számon. Akik felelősségre vonást akartak azok lettel a radikálisok vagy fasiszták az elvtársi propaganda szerint. Megfenyegették őket, hogy elbocsátják munkahelyükről ha nem maradnak csöndbe. )

Hirtelenjében mindenki a nép, a magyarság érdekeire hivatkozva korteskedik, tárgyalgatnak, egyezkednek, érvelnek, tüntetésekkel, munkabeszüntetésekkel, rángatják a leplet, dobnak közprédára parancsteljesítőket, miközben a nagyhalakra továbbra is horgászati tilalom van. Érdekes jelenség az is, hogy a háttérből jól szervezett
irányítással zsarolják, (III/III-sok működnek, manipulálnak) fenyegetik a józanságra törekvőket, betörik
a magánkereskedő üzletének kirakatát ha nem csatlakozik a
sztrájkhoz, de a maszek erkölcsi kötelességének tartja az
előfizetéses ebédek főzését, a koszorúk szállítását, a bölcsődék,
óvodák, öregotthonok raktárainak feltöltését. A BKV alkalmazottai
sem egyhangúlag döntöttek a végső fegyver bevetéséről, pedig
fizetésemelésük jogossága tagadhatatlanul időszerű. Az ország
lakossága döntő többségének elkeseredettség nyilvánvaló. A
társadalmi légkör sem nyugodt, az árak rohamos emelkedése és az
életszínvonal drasztikus csökkenése cáfolhatatlan tény. De ebben a
feszült helyzetben nagy felelőtlenség szikrákat csiholgatni a
választásokra készülőkre gyújtogatni, indulatokat szítani.
Pontosítsunk csak. A sztrájkhoz, tüntetéshez, felvonuláshoz való
jog a demokrácia fontos alappillére.

Budapest, 2005. február 3., csütörtök (MTI) - A második Nemzeti Fejlesztési Terv fő pillére a versenyképesség és az igazságosság növelése, valamint Orbán Viktor javaslatára a biztonság megteremtése lesz - mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a tervről folytatott négypárti megbeszélés utáni sajtótájékoztatón. (Paprikajancsika megkezdte az ország rombolását. Amit eredményesen elvégzet mára.)