1945. február 6. Robert Brasillach francia írót „hazaárulás és az ellenséggel való együttműködés” vádjával kivégzik, annak ellenére, hogy Francois Mauriackal az élükön a francia kulturális élet kiválóságai, köztük Aymé, Anouilh, Camus, Claudel, Cocteau, Colette, Honegger, a Tharaud testvérek, Valéry és Vlaminck kegyelmi kérvényt intéztek De Gaulle tábornokhoz Brasillach életének megkímélése érdekében.

München, 1989. február 6. (SZER, Magyar Híradó) - Az MSZMP KB
pénteki - sorsdöntőnek ígérkező - ülése előtt zajlik a harc, a
szópárbaj a kulisszák előtt és mögött. Ma például a Budapesti
Pártbizottság zárt ajtók mögött foglalt állást a népfelkelés kontra
ellenforradalom vitában.
       Viszont hozzánk hasonlóan, velünk egy időben az Élet és Irodalom is
felvetette a kérdést, hogy miért hallgat a koronatanú: Kádár. A
Népszabadság pedig a díszelnökség segítségére sietett, és
megdorgálta az És-cikk szerzőjét. Ez is jelzi, élesedik a küzdelem
a hatalomért.
      Völgyes Iván nebraskai egyetem politológia-professzora most járt
Magyarországon. Tapasztalatairól Vadász János kérdezte:
- Maga Grósz Károly jelezte, hogy a hatalmi harc jegyében tart
pénteken ülést a párt Központi Bizottsága. A pártfőtitkár Svájcból
hazatérőben nemcsak helytelenítette Pozsgaynak a rádióban tett
kijelentését, miszerint: népfelkelés volt, ami 1956-ban történt,
hanem - mondhatni: egy lélegzetre - a pártvezetés belső politikai
ellentéteire is hivatkozott, sürgetvén, hogy a Központi Bizottság,
ha szükségesnek ítéli - próbálkozzék új vezetéssel, új Központi
Bizottsággal, netán új pártfőtitkárral. És nyomban ezt követte a
bejelentés, hogy összehívják a Központi Bizottság ülését, idő
előtt. ( Az elvtársak féltek, hogy a szovjet megszállás kiszolgálóiként és a elkövetett gyilkosságokért a kádárizmus háborús bűneiért a nép elszámoltatja őket. Ezért kellet ez a félrevezető propaganda, hogy 56 mi volt. A nép benyelte ők meg röhögtek.)

Budapest, 1989. február 6-ika.
      A SZOT sem akar tétlen maradni. Ezt mutatja a ma délutáni budapesti
nagygyűlés a MAV Északi Járműjavító üzemcsarnokában, ahol a
hivatalos szakszervezetek közölték: nem tartják kötelezőnek magukra
nézve a kormánnyal kötött megállapodások egy részét. A minimálbérek
emelését követelve javasolják, hogy a legszegényebbek számára, ha
másként nem megy, legalább utalványt adjanak tejre és kenyérre.
     Amikor a szegénység ilyen méreteket ölt, időszerű a kérdés: van-e
szükségünk egy 110-130 milliárd forintra becsült új beruházásra?(MSZMP KB vezetőit csak a saját gazdagodásuk foglalkoztatta. A nép meg gondoskodjon magáról. Mert piacgazdaság van.. Legfeljebb csak a szavazata kell... Másrészt a beruházásból le lehet nyúlni összegeket saját zsebre...)

München, 1990. február 6. (SZER, Magyar híradó) - Kezdjük azzal,
amit naponta érzünk, az árak alakulásával.
       Az a mondás már polgárjogot nyert, hogy ha hétfő, akkor áremelés, de meglepődve látom, hogy olyan kijelentések is napvilágot látnak szomorú beletörődéssel, hogy a szabad árus cikkek ára a jövőben is állandóan emelkedni fog. Így van ez? - Így kell ennek lennie, Vadász János?
       - Itt valami nem stimmel. Tudniillik a szabad ár az önmagában nem inflációs hatású, sőt mérsékli az árakat. A fogalma ugyanis azt feltételezi, hogy a termelők versenye folyik, és ezt az importverseny is kiegészíti. Tehát, ha valaki itt felemeli az árat, akkor piacait kockáztatja, ha mások nem emelik föl. Ha túl nagy a kereslet, akkor emelkedik ugyan az ár, de éppen ezért a termelés is nő, az import is nő, ami végül lefelé nyomja az árat. (Nálunk nem ezt a közgazdasági tétel. Emelkednek az árak a spekulációs inflációs rátával. Ezzel csökken a munka vásárló értéke. Elvtársak a lenyúlásokkal tartják a magas európai életszínvonalukat.)

1990. február 06. Kétségtelen, hogy az utóbbi hetekben a zsidógyűlölet számos
hangos, otromba vagy éppen ravasz megnyilvánulása adott okot
aggodalomra, jóllehet sem a kormány, sem a pártok nem vádolhatók
emiatt. A szakszervezetek drágulásellenes tüntetése után egy kisebb
csoport a televízió-székház előtt kiáltozott zsidóellenes
jelszavakat, egyes lapokban pedig gyűlölettől és előítéletektől
áthatott névtelen levelek voltak olvashatók a zsidók ellen. Az ilyen
leveleket az illető szerkesztőségek abból a téves meggondolásból
közölték, hogy így inkább felszínre kerülhetnek, és tisztázódhatnak
a korábban elfojtott, de élő problémák. (Fizetett provokátorok kiabálnak. Célja, hogy a holokausz kárpótlást lenyomják a népen az adófizetők pénzéből.)

München, 1990. február 6. (SZER, A mai nap) - A vidéki lapokból
Soproni István állított össze sajtószemlét:
 - Mi vagyon a vagyon? - kérdi a Heves megyei Népújságban Szarvas Béla, az MDF egri szervezetének elnöke, majd beszámol ezzel kapcsolatos tapasztalatairól. Most hordják a Bizományiba a Munkásőrség berendezéseit - a fotelektől, a nagy- és kis színes tévékig. Egerben többen szerettek volna ilyet venni, de csak a lengyel piacon találtak többszörös áron. Ez titokzatos. Egy könyvtár számára szerettek volna venni csupán 12 széket a Hazafias Népfron ingóságaiból. Nem lehetett. Ki vette meg, mennyiért, milyen módon? -szintén titok.
        Folytathatnák a szakszervezet vagyonával, és így tovább, de túl hosszúra nyúlna a felsorolás. A nép nem koldulni akar, a vásárláshoz való jogos igényét követeli, a sajátját venné vissza pénzért. Tehát magyarul: ne azok vegyék meg, akik árulják. Mivel mindez a nyilvánosság teljes kizárásával történik, úgy érzem, ezekre a kérdésekre választ kell kapni - szögezi le Szarvas Béla, az MDF egri
szervezetének elnöke a Heves megyei Népújságban. (Az elvtársak elkezdték a privatizációt. Úgy adták el az állami tulajdont mintha övéké lenne. Törvényes eljárás hűtlen kezelésért sosem volt..Megúszták..)

1990. február 6., kedd - A napokban megkezdik annak a mintegy 7 milliárd forint értékű 15 objektumnak a hasznosítását, melyet 1989-ben ürítettek ki a szovjet hadsereg katonái. Erről a Minisztertanács hétfői kabinetülésén döntöttek - jelentette be Lackó László belügyminiszter-helyettes keddi sajtótájékoztatóján. Elmondta azt is, hogy a helyi és a tárcaközi érdekegyeztetés következtében húzódott el hosszú hónapokig a hasznosítások ügye. A helyi tanácsok ugyanis, ,,történelmi örökségüknek,, tekintve a területeket, térítésmentesen tartottak igényt a kiürült objektumokra. Másfelől, az épületek eddigi kezelőjétől, a HM-től, tavaly a költségvetés 1,3 milliárd forintot vont el; s a HM vezetése azért is minél nagyobb megváltási összegre szeretett volna szert tenni. A kabinet végül is elfogadta a BM javaslatát, s ennek megfelelően közel 1,2 milliárd forint értékű objektum (épület, ingatlan, lakóház stb.) kezelői jogát a helyi tanácsok kapják meg, míg a fennmaradó részt értékesítik. Az épületek, objektumok állaga változó, de többségében erősen leromlott minőségű. Mintegy 450 lakás is található a most tanácsi kezelésbe kerülő épületekben, bár ezek között számos igazából csak a besorolás alapján nevezhető lakásnak, annyira rossz állapotban van.( A kivonuló szovjet megszállók kifosztották és összetörték a használható berendezéseket. Sajnos a kiszolgálók nem vonultak el velük az országból.)

Washington, 1990. február 6. kedd (MTI-tud) - Antall József, az MDF elnöke és Jeszenszky Géza, a párt külügyi bizottságának elnöke az Egyesült Államokban tett látogatásuk során hétfőn New Yorkban nagy pénzintézetek és beruházási vállalkozások, a Citybank, a Solomon Brothers és a Pain és Webber cég vezetőivel tárgyalt a magyar gazdasági helyzetről, a beruházási lehetőségekről.( A amerikai segélyt már a MSZMP KB vezetői már lenyúlták mint rászorulók. Így aztán Antalnak már nem jutott semmi az ország számára.)

2004. február 6. "Magyarországon ma a holokauszt tagadása a szélsőséges antiszemitizmusnak manifeszt  (jelentése kommunista kiáltvány, németül: manifest) Annál is inkább hiszen országunk 60%-ka mély szegénységben él önhibáján kívül. Valamint olyanért követelnek kárpótlást amit nem a mai nemzedék követet el. Mert akik bűnösek azok nem élnek már. Kollektív bűnösség elve meg nem öröklődik és anti európai értékrendű. szerk.) megnyilvánulása", tolmácsolja a Népszabadság Harsányi László, a kulturális tárca holokauszt-megemlékezésekért felelős miniszteri biztosának előző napi szavait a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány megbízásából a Szonda Ipsos által készített felmérés kapcsán, amelyből kiderült, hogy a válaszadók 26 százaléka nincs tisztában a holokauszt konkrét jelentésével, majdnem ugyanennyien hallottak olyan állításról, amely tagadta a holokausztot, de csupán a két százalékuk tartja ezt elképzelhetőnek. Ugyanakkor a megkérdezettek 45 százaléka "inkább nem ért egyet" azzal, hogy a zsidók ma jogosan kérnek kárpótlást a magyar államtól.

Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló törvényt módosító javaslatot a honlap szerint pénteken vonták vissza.
Az MTI-nek eddig nem sikerült elérnie senkit, aki a visszavonás okáról nyilatkozott volna.
A törvényjavaslatot Burány Sándor, az MSZP frakcióvezető-helyettese hétfőn nyújtotta át Szili Katalin házelnöknek.
Az önálló indítvány, amelyet Hiller István pártelnök, Lendvai
Ildikó frakcióvezető és a frakcióvezető-helyettesek is aláírtak,
biztosítaná a történeti levéltár iratainak megismerhetőségét,
valamint újra felállítana egy bizottságot, amely a nemzetbiztonsági
szolgálatoktól a történeti levéltárba kerülő iratok átadását
felügyelné. (Titkolni kell, hogy ne kerüljenek szembe az elvtársak a háborús bűneikkel. Az elkövetett aljas gyíkosságokkal. Savas kádak és Dunába darált emberek.  Mert akkor nem diktálhatják nekünk a demokráciát.)

Simicskó István, a Fidesz országgyűlési képviselője vasárnap egy
sajtótájékoztatón fogalmazott úgy, hogy "álszentség", amit az MSZP
mint kommunista utódpárt, illetve politikusai az ügynöktörvénnyel
csinálnak.
Az ellenzéki politikus újságírói kérdésre reagált a szocialista,
illetve a kormány által kezdeményezett ügynöktörvény-javaslat
visszavonására.
Azt a véleményét fejtette ki, hogy "figyelemelterelést és
manipulációt" szolgált az, hogy a szocialista párt elővette a témát,
mivel rossz helyzetben van a gazdaság, illetve problémák adódnak az
európai uniós támogatások felhasználásával.
A politikus úgy vélte, a gondot az okozza, hogy a rendszerváltás
idején nem sikerült az állambiztonsági iratok teljes megsemmisítése,
több anyag magánszemélyekhez, illetve szervezetekhez is kerülhetett.
Simicskó István véleménye szerint a rendszerváltáskor kellett
volna "tiszta vizet önteni a pohárba", ami több más volt szocialista
országban már sikerült. (Igaza van meg akarják úszni a törvényes felelősségre vonást. Aki ezt akarja az antiszemita, holokausz tagadó, fasiszta.)

(anti.dogma.hu MTI alapján szerk.)