356. február 19. II. Constans (Constantinus fia) keresztény császár elrendeli a Római Birodalom valamennyi pogány templomának bezárását, és halálbüntetéssel fenyegeti mindazokat, akik „bálványokat” imádnak (vagyis a politeistákat, akik az ősi istenszobrokat imádták). Ettől kezdve – Julianus császár rövid uralkodását leszámítva – majdnem másfél ezer éven át folyamatosan üldözték az ősi kultuszok és a más vallások követőit, valamint a szabadgondolkodókat. Constantinus császár hatalomra kerülése idején a keresztények a birodalom lakosságának alig két százalékát (viszont az itáliai és keleti városi plebs 20-30 százalékát) képviselték. Korábban a keresztényeket nem azért üldözték, mert valami nem elfogadott dolgot imádtak, hanem agresszív és fanatikus viselkedésük, a pluralizmus iránti elutasító magatartásuk, mások évszázados kultuszai és szokásai iránti tiszteletlenségük és a toleráns állam elleni lázadásuk miatt. (Vö. 354. december 1.; 380. február 18.; 380. február 27.; 381. május 2.; 391. február 24.; 392. november 8.; 399. július 10.; 408. november 15.; 416. december 7.; 418. március 10.; 435. november 14.; 609. május 13.; 1000. október 9.; 1092. május 20.; 1884. április 20.)

842. február 19. A konstantinápolyi zsinat visszaállítja a képek kultuszát, amelyet pedig nagyon világosan tiltott a Biblia. A képrombolók végleges veresége 116 évig tartó véres és vad összecsapásnak vetett véget, amely felkavarta a Bizánci Birodalom életét az ikonok körüli nézeteltérés miatt. Az egyház úgy oldotta meg a problémát, hogy a „szent” és „megváltoztathatatlan” írásból egyszerűen törölte a második parancsolatot (Ne csinálj magadnak képeket!), majd hogy meglegyen az előírt szám, „trükkös” módon szétválasztotta a tizediket (Ne kívánd meg más holmiját, se szamarát, se asszonyát!) két különálló parancsolatra, a IX. más holmijára, a X. más asszonyára vonatkoztatva. Ami a szamarat illeti, az többé nem említtetik (és ezzel a bizonyos körökben bevett szokásnak számító zoofiliára való utalás is töröltetik).

1539. február 19. Kiűzik a zsidókat Nagyszombatból.(Mert üzleti bevételeik érdekében megsértik a törvényeket.)

1929. február 19. A Pravda vezércikkben hív fel „az antiszemitizmus elleni küzdelemre”, ugyanezen év végén pedig egy bizonyos Iszak Silberman arról panaszkodik a Szovjet Igazságügyi Hetilap 4. számában, hogy a moszkvai kormányzóság népbíróságai túlságosan kevés antiszemitaügyet tárgyaltak: Moszkvában 34-et, vagyis tíz naponként egyet. (Vö. 1923. szeptember 7.)

München, 1989. február 19. (SZER, Zene - szó) - Egy a következőkben
ismertetett felhívást már csak azért is fontosnak tartok, mert a
társadalom példátlanul elhanyagolt, magára hagyott részéhez, a
munkássághoz szól. Idősebbekhez, fiatalokhoz egyaránt. A felhívás
szövege így szól:
"Munkások, munkás fiatalok! Hazánkban a hatalom neve 32 év óta:
Magyar Szocialista Munkáspárt. Nevünket zászlójukra tűzve tették
tönkre hazánkat. Ma már mindenki számára világos, hogy az uralmon
levő párt vezetői elszakadtak tőlünk, egyszerű munkásoktól. Akik
azt állították, hogy a mi felhatalmazásunkból irányítják az
országot, könnyedén, lelkiismeret furdalás nélkül fecsérelték el
munkánk eredményét.
    
    Városban, falun, ahol élsz, a gyárban, üzemben, ahol dolgozol, te
is láthatod a rossz politikai vezetés következményeit. Nincs
becsülete a munkásnak, és nincs értéke az elvégzett munkának. Az
életszínvonal egyre süllyed, tisztességes munkával megkeresett
bérünk egyre kevesebbet ér.
    
    Joggal vetődik fel a kérdés: kié az ország? A miénk, a dolgozóké,
avagy a vezetőké és pártfunkcionáriusoké? Nem várhatjuk senkitől,
hogy képviseljen bennünket a hatalommal szemben, nekünk magunknak
kell megtennünk ezt! Ki képviseljen bennünket? Hozzunk létre
szabad, független munkás szakszervezeteket! Kié a gyár? Követeljük
a valódi munkás önkormányzatok, munkástanácsok felállítását!
    
    Kinek adják el a gyárakat? Követeljük a termelő eszközök,
gyárépületek, gépek, anyagok felértékelését, s ennek megfelelő
értékű, térítésmentes munkásrészvények kibocsátását, hogy valóban
tulajdonosai lehessünk gyárainknak, üzemeinknek!
    
    A mi zsebünkből húzzák ki a pénzt! Követeljük az átfogó
bérreformot, az állami költségvetés felülvizsgálatát! Tudunk-e
dolgozni holnap is? Követeljük a munkanélküliek védelmét, a
munkanélküliség problémájának megoldását!
    
    Politizálhatunk-e félelem nélkül? Követeljük egy valóban
demokratikus párttörvény és választójogi törvény mielőbbi
megalkotását, hogy független pártokba tömörülve mi is kifejezhessük
akaratunkat!
    
    1989. február 25-ikén 9 órára a népligeti Jurta Színházba országos
munkáskonferenciát hívunk össze. Gyertek és beszéljetek,
szerveződjetek! Alakítsatok független munkáscsoportokat! Minden
fórumon szervezetten lépjetek fel érdekeitek védelmében!
    
    Munkásszolidaritás! Budapest, 1989. január 12.
    
    a Munkásszolidaritás "89 konferencia szervezői"
Kapcsolatfelvétel és levélcím: Vajasné Horváth Ilona 1171.  ( A volt MSZMP-sek kiválóan kezelték hamis információkkal ezen radikális kiáltványt.)
    
    Budapest, Földeák u 20.

München, 1989. február 19. (SZER, Zene-szó) - Antal Zoltán: Nemrég
Magyarországon jártam, öt év után először.

- Jól látható, hogy a KISZ mindenáron megpróbálja átmenteni azokat
a monopóliumokat, amik eddig istentől adott jogaik voltak, és hát
most is ez történik ezzel a rádióval, s nyilvánvalóan most csökkent
az állami támogatás, felére csökkent. Senki más nem kap állami
támogatást, de nekik ez a pénz kevés, és hogy most minden módon ezt
használják tőkésíteni, amit lehet. Ugyanez történt Szegeden az
oktatási központtal, Baján a 100 forintos vásárlásokkal és most úgy
tűnik, hogy ez történik a rádióval is, ami ebben különösen az
fontos, hogy továbbra is a tömegkommunikáció állami, illetve
pártmonopóliuma marad érvényben.
    
    - Úgy gondoljátok tehát, hogy a KISZ ki akarja egészíteni a
költségvetését, hiszen érzékeny veszteség érte. Ennek veszélye
eszembe jutott, amikor hallgattam ezt a beszélgetést. Legelső
benyomásomként azt kell mondanom, hogy továbbra is működnek azok a
felháborító reflexek, ami eddig is jellemző volt a KISZ-re és a
pártra is. (MSZMP döntése. Egysége balliberális propagandát folytató sajtó kell a nép butítása érdekében.)

1990. február 19., hétfő - Amennyiben a jobboldali pártok jutnak hatalomra a márciusi választásokat követően, úgy fennáll a veszélye, hogy az országban parlamenti demokráciának álcázott reakciós kispolgári diktatúra lesz - jelentette ki Udvarhelyi László, az MSZMP választási bizottságának elnöke a párt hétfői budapesti választási gyűlésén. (Reakciós az aki elszámoltatást akar a szovjet megszállók báb vezetői ellen)

1990. február 19., hétfő - Az Országgyűlés megbízásából az Állami Számvevőszék részletesen megvizsgálta a Magyar Szocialista Pártnak - a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódjának - a bejegyzési kérelmével egyidejűleg a bírósághoz benyújtott vagyonmérlegét. Az ÁSZ szakemberei ezzel a munkával elkészültek, s az eredményről rövid tájékoztatót juttattak el a Magyar Távirati Irodához.(Nem találtak semmit. Mert "holló a holló szemét nem vájja ki.") München, 1990. február 19. (SZER, Magyar híradó) - Tény, hogy nem jó ma a magyarok közérzete. Ez jól kitapintható abban, hogy a választási kampány izgalmai ellenére is nyomott az emberek hangulata. Indokolt-e, megéri-e, hogy úrrá legyenek a magyarok kiábrándultságukon, és rossz közérzetük ellenére is aktívan vegyenek részt a jövőjüket ezúttal valóban meghatározó választásokon? Erre keresi a választ Lengyel Szaniszló most következő jegyzetében:        Az egyik országos napilap rosszkedvű forradalomról ír. Egy ismert ellenzéki politikus a katarktikus élmény hiányával magyarázza a kiábrándultságot és a közönyt. Nem javítják a hangulatot azok a hírek sem, amelyek a kopogtatócédulák körüli visszaélésekről, párthelyiségekbe történt betörésekről szólnak. Közben az árak csak egyre emelkednek, és a vízcsapból is választási politika folyik.        Túl hosszú ez a választási kampány, és az emberek türelmetlenek. Mert mit látnak, ha körülnéznek? Az elnyomorodás és a hivalkodó új gazdaság (volt MSZMP-sek) szembeötlő jelein kívül elsősorban azt, hogy milyen kevés a változás. Míg szomszédos országokban a megbukott rezsim felelős vezetői házi őrizetben vagy kiváltságaiktól megfosztva várnak sorsukra, addig nálunk élik világukat a kiemelt nyugdíjból, luxusvillákban. Pöffeszkednek és fölényeskednek parlamenti bizottságok előtt, nyilvános politikai gyűléseken fenyegetik a társadalmat.        Nem megy rosszabbul a második vonalnak sem: káderdinasztiák sarjainak, miniszterhelyetteseknek, osztály- és vállalatvezetőknek, nagyköveteknek. Még egy lépcsőfokkal lejjebb a munkásőrparancsnokból üdülőgondnok, vonalas tsz-elnökből magánvállalkozó, párttitkárból lapszerkesztő lett. (A volt MSZMP vezetői tollasodnak. Amit privatizációnak mondtak a népnek.) München, 1990. február 19. (SZER, Magyar híradó) - Újabb vagyonmentési akció van készülőben. Ezúttal a Demisz próbálja ifjúsági alapítvány formájában továbbra is ellenőrzése alatt tartani a számottevő, kezelésében lévő vagyont. Szekeres László mondja el a részleteket:     1989 novemberében a kormány és az úgynevezett szervek képviselői tanácskozást tartottak, hogy lehet az ifjúság érdekében hasznosítani a náluk lévő ifjúsági vagyont, mely erkölcsileg ugyan nem, de jogilag nehezen meghatározható kategória.     Közben ugye az ifjúsági szervezetek átalakultak, átrendeződtek. November óta ebbe a felmérésbe bekapcsolódott a belügy, a művelődési, pénzügyi és igazságügyi tárca is. Számba vették az ifjúsági vagyont, mely több mint 400 tábort, házat, intézményt foglal magában, egyelőre felmérhetetlen összértékben.       Az utóbbi időben országosan 60-65 százalékre csökkent az ifjúsági vagyon fenntartására fordítható pénz, ezért egyes szervezetek az idegenforgalom, mások a szolgáltatások áremelése felé kacsintgatnak. A jelenlegi ifjúsági szervezetek - főleg a KISZ, Demisz és az Úttörőszövetség - 1989-ben közel 1 milliárd forintot kaptak támogatásként. 1990-ben a társadalmi szervezeteknek biztosított 540 millióból csak 100 miilió jut az ifjúság támogatására.     A Demisz és az Úttörőszövetség 1989. december 11-ikén 72 ingatlanát ajánlotta fel átadásra. E körül komoly nehézségek támadtak. Kiderült például, hogy a felajánlott ingatlanok egy része már nincs is a tulajdonukban, hanem például a megyei tanácsokéban van, más részét szerződéssel hasznosították. Ezeket a szerződéseket december 11., a felajánlás előtt kötötték meg. Például a Demisz Amerikai úti épületének több mint felét bérli egy 93 százalékban külföldi tulajdonú kisszövetkezet, a bérleti díj az átadás után is a Demiszhez fut be. (Soha nem volt felelősségre vonás az állami vagyon lengyulásáért. Csak a vezetők tollasodtak magán bankszámlára.)

(anti.dogma.hu MTI alapján szerk)