1597. január 18. Rádöbbenve arra, hogy az országában tartózkodó keresztény (főleg portugál) misszionáriusok ténykedése súlyos fenyegetést jelent Japán nemzeti egységére, sőt függetlenségére nézve, Tojotomi Hidejosi sogun elrettentésül keresztre feszítteti a Fülöp-szigetekről térítési szándékkal érkező spanyol ferenceseket. (Vö. 1598. szeptember 18.; 1614. november 2.)

1870. január 18. Versailles-ban I. Vilmos porosz királyt kikiáltják a Német Birodalom császárává, és ezzel befejeződik Németország egyesítése.

1947. január 18. „Mert – ezt vagy nem tudják, vagy úgy tesznek, mintha nem tudnák, vagy elfelejtették – a (német koncentrációs) táborokat olyan rabok igazgatták, akik farkasokká lettek , és az SS parancsára satrapai tekintélyük volt. Nem érdektelen emellett megállapítani, hogy ezek a farkasok kommunisták voltak , magukat annak nevezték vagy a kommunizmus céljaiért harcoltak. Ez megmagyarázza, hogy miért kommunista a legtöbb túlélő: mert kivéve azokat, akikről megfeledkeztek vagy nem találtak meg, a kommunisták mindenki mást a halálba küldtek. Ma acélos akarattal tolják a felelősséget és rémséget nem a náci kormányra – amit nagyon nehéz lenne fenntartani, mert ehhez fel kellene tételezni, hogy a náci rendszer volt egyedül felelős a koncentrációs táborok felállításáért, míg ma tudjuk, hogy ezeket minden rendszer, köztük a miénk is működteti – hanem az egyes SS-tagokra , akiket néven neveznek. Mindannyian élni akartak, de mindegyik a többiek ellenére. Minden áron, bármi is legyen az. Minden gengsztermódszert bevezettek a táborokba és tovább is fejlesztették azokat. (…) Ők voltak a táborok urai, és azok is akartak maradni. Ezek olyan idők voltak, amikor a bűnözők a foglyokat verték, pillanatok alatt agyonütötték, amikor a politikaiak szövetkeztek, ellenállást szerveztek, megmutatták fegyelmüket és vezetési képességüket, és végül ellentámadásba mentek át, amennyiben a táborokban elfoglalták a kulcsállásokat”, írja Jean-Marc Theolleyre a Le Monde-ban a struthofi koncentrációs tábor néhány egykori kápója ellen folyó bírósági per kapcsán. Hasonlóképpen nyilatkozik Franjo Tudjman (Horvátország jövendőbeli elnöke) A történelmi valóság tévelygései című, 1989-ben publikált művében, amelyben megírja, hogy az usztasák jesenovaci koncentrációs táborában "a táborvezetés összes helyét zsidók foglalták el, egyes zsidó táborvezetők fel voltak fegyverezve és részt vettek a gyilkosságokban. Sőt mi több, a likvidálandó foglyok 'szelektálása' is a kezükben volt". Tudjman egy bizonyos Perniatovicsot idézi, aki szerint "a szerbek nemcsak az usztasáktól szenvedtek, hanem a zsidóktól is. Egy zsidó zsidó marad még a jasenovaci táborban is. Megőrizték az összes, még nyilvánvalóbbá vált hibáikat: egoizmus, furfang, fösvénység és spicliskedés a fő jellemvonásaik". A későbbi horvát elnök imigyen árnyalja e szavakat: "Perniatovics úr véleménye túlzott, de más tanúk ugyanezt mondják." A cionista körök nyomására utóbb Tudjman dezavuálta a saját művét, és könyve amerikai kiadásából törölték az inkriminált sorokat. (Vö. 1945. április 24.)

1990. január 18., csütörtök - A Fidesz pozitív fejleményként könyveli el, hogy Pozsgay Imre államminiszter, az MSZP választási kampányának irányítója lemondott a nemzeti médiák felügyeletéről. Egyúttal reméli, hogy ezt követi majd a tévét és rádiót felügyelő bizottság, valamint az MTV elnökségének lemondása - jelentette ki Vágvölgyi B. András, a Fidesz sajtófelelőse a szervezet csütörtöki sajtótájékoztatóján a Kossuth Klubban.
Kósa Lajos a világkiállítással kapcsolatos Fidesz-álláspontot
ismertette. Hangsúlyozta: a Fidesz elutasítja, hogy a világkiállítás
megrendezését a költségvetésből finanszírozzák. Egyáltalán kérdéses,
hogy Magyarország képes-e azt megrendezni. Illúzió ugyanis az, s
erről a Fidesz szakértői is meggyőződhettek bécsi látogatásukkor -
fejtegette a Fidesz gazdasági munkabizottságának tagja -, hogy a
külföldi tőke élénken érdeklődik a világkiállítás iránt. Csupán a
jövedelmező világkiállítási beruházások esetében tapasztalható
külföldi részvételi készség, az infrastrukturális beruházások iránt
viszont nincs érdeklődés. Nem valószínű a hazai magánvállalkozók
fokozott bekapcsolódása sem. Mindebből kiindulva a Fidesz a
világkiállítás koncepciójának gyökeres felülvizsgálatát sürgeti,
esetleg olyan megoldást fontolóra ajánlva, hogy Budapest csupán
jelképesen vegyen részt az 1995-ös világkiállításban. Kérdésekre
válaszolva Kósa Lajos kijelentette: a rendezéstől való
visszalépésről azért nem tud kategorikusan nyilatkozni, mert nem
ismert, hogy ez milyen konzekvenciákkal járna, mennyire befolyásolná
hazánk megítélését a világban. Ugyanakkor sürgette a személyi
konzekvenciák levonását, mondván: többször bebizonyosodott, hogy sem
Somogyi László kormánybiztos, sem a viilágkiállítási stáb többi
tagja nem alkalmas feladata megoldására.

(Ne feledjük el, hogy milliós fizetéseket vettek fel a kiállítás megszervezéséért az elvtársak az adófizetők pénzéből, sógor-koma-retye-rutya. Mint tudjuk a semmiért.szerk.)

1990. január. 18. (Szabad Európa Rádió) Számonkérést követeltek - többek között a belügyminiszter lemondását. Ő ugyan még nem, de azóta lemondott a szolgálat vezetője: Horváth József. Hattyúdalként közölte, hogy október 23-ika
óta a korábbi 2 százalékára csökkent az idézetthez hasonló
lehallgatások, levélfelbontások, személyi titkos megfigyelések
eredményeként szolgáltatott jelentések száma.
 Ez a 2 százalékos megjelölés arra mindenesetre jó, hogy
elképzelhetjük: mennyi felesleges sületlenséget derítettek ki -
ráadásul törvénytelen eszközökkel az adófizető pénzén a belügyi
szervek korábban. Közben az ország a gazdasági csőd szélén áll,
állandóak az áremelések - amiről egyébként még lesz ebben a
műsorban.

(Mint tudjuk az elvtársak rajtunk "röhögve" megúszták a felelőségre vonást.)

1990. január 19., péntek - Járai Zsigmond pénzügyminiszter-helyettes, az Állami Bankfelügyelet vezetője radikális gazdasági reformokat, a stabil, konvertibilis valuta kialakítását, és esetleg egy új valuta bevezetését is szükségesnek látja. Az MTI munkatársának elmondotta, hogy csak egy átfogó gazdasági program keretében képzelhető el ez a valutareform.
A gazdasági rendszerváltás megvalósításához - mint kifejtette -
már a jelenlegi kormánynak meg kellene tennie az első lépéseket.
Ennek alapja egy átfogó pénzügyi, bér- és árreform kell hogy legyen.
A program során első lépésként egy olyan privatizációs törvény
megalkotása szükséges, amely jogilag lehetővé tenné az állami
tulajdonban lévő cégek privatizációját. A központilag irányított
privatizációs intézkedés-sorozat során a dolgozók is jegyezhetnének
részvényeket. Ez azt eredményezné, hogy megszűnne a jelenlegi - a
tulajdonosok hiányából fakadó - nagyfokú pazarlás. (Felhívás a romboló neoliberalizmus bevezetésére. A liberalizmus postmaxista módja romba döntötte országunkat.

Mint tudjuk a dolgozók csak fityiszt kaptak. A volt MSZMP KB tagja gazdagodtak a privatizációból. Az IMF által 110 milliárd Dollár állami vagyonból csak 40 millió Dollár jutott az államnak. Az is a hivatal sikerdíjként szétosztották egymás között.szerk.)

Washington, 1990. január 18. csütörtök (MTI-tud) - Élénk vitát keltett Washingtonban az a javaslat, hogy Amerika a Közel-Kelet rovására nyújtson nagyobb támogatást Kelet-Európának. Robert Dole, a vezető republikánus szenátor javasolta a héten, hogy Izrael és Egyiptom rovására - amelyek évente egyenként több milliárd dolláros amerikai támogatásban részesülnek - fordítsanak nagyobb összegeket a születőben lévő kelet-európai (és latin-amerikai) demokráciák segítésére.  (Mint tudjuk, hogy a milliárd dolláros segély megérkezik országunkba. De szőrén-lában eltünk az elvtársak magán számláján. szerk.)

Róma, 1990. január 18. csütörtök (MTI-tud) - Horn Gyula külügyminiszter csütörtökön, római látogatása második napján megbeszélést folytatott Sergio Pininfarinával, a vállalkozószövetség (Confindustria) elnökével, Renato Ruggiero külkereskedelmi miniszterrel és Guido Carli kincstárügyi miniszterrel.
Szó esett egy 150 (esetleg 400) millió dolláros olasz állami
hitelkeretről, amelyet Magyarország eddig kevéssé vett igénybe a
meglehetősen szigorú és korlátozó feltételek miatt. Carli
kincstárügyi miniszter az elmúlt időszakban több ízben is
kifogásolta a Kelet-Európának nyújtani tervezett hiteleket és
segélyeket az olasz költségvetés gondjaira hivatkozva. +++

(Elvtársak kalapoztak pénzért. Közben eltüntették a saját zsebükbe. Mert a nép nem kapott semmit. szerk.)

Moszkva, 1990. január 18. csütörtök (MTI-tud) - Először tett hivatalos látogatást a Szovjetunióban magyar ellenzéki párt küldöttsége. A Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének meghívására hétfőtől csütörtökig tartózkodott Moszkvában a Magyar Demokrata Fórum négytagú delegációja. A négytagú küldöttséget Schamschula György, az MDF országos választmányának tagja, az elnökség gazdasági tanácsadója vezette. A delegációt csütörtökön fogadták az SZKP Központi Bizottságában is.  (Akkor még nem Izraelbe, hanem Moszkvába kellett menni, hogy ne tekintsenek fasisztának. szerk.)

1990. január 18., csütörtök - A független szakszervezetek
értékelése szerint az év elején végrehajtott brutális áremelési
hullám, hasonlóan az elmúlt 12 év év eleji kampányaihoz, nem
szolgálja sem a gazdaság egyensúlyának, sem hosszabb távú
működőképességének javítását, s félő, hogy az idei intézkedések
egyetlen végeredménye a társadalmi feszültségek spontán kirobbanása,
illetve a gazdaságban kialakult anarchisztikus állapotok további
radikális romlása lesz. Az áremelések nyomán kialakult helyzetért
felelős a társadalom tűrőképességeinek határaival kísérletezgető
kormányzati politika, de felelős a SZOT vezetése is, mely nem
kényszerítette a szociális és gazdasági szempontokat egyaránt
figyelembe vevő megoldásra a kormányzatot, hanem ehelyett saját maga
átmentése érdekében szociális demagógiával vonta el a munkavállalók
figyelmét a gazdaság lényegi kérdéseiről. (Az elvtársak azt mondták a többség elfogadja az intézkedésüket. Csak egy kis lázongó kissebbség van. szerk.)

(antidogma.hu MTI alapján szerk.)