1692. március 1. A massachusettsi Salemben letartóztatják Sarah Goode-ot, Sarah Osborne-t és a Tituba nevű néger rabszolgalányt boszorkányság vádjával, és ezzel kezdetét veszi a helyi közösség életét hosszú időre felkavaró hisztérikus boszorkányhajsza. (Vö. 1692. június 10.; 1692. augusztus 19.)(Ez olyan mint a jelenlegi holokauszt tagadó törvény)

1881. március 1. A Lenin bátyja, Dmitrij Uljanov által vezetett Narodnaja Volja (Népakarat) terrorszervezet egyik zsidó aktivistája, Cseszja Mironova-Helfman bombamerényletet követ el II. Sándor orosz cár ellen, aki uralkodása alatt számos liberális reformot vezetett be, többek között megszüntette a jobbágyságot. A merényletet a zsidó Purim-ünnep előestéjére időzítették.

1989. március 1., szerda - Közös ünneplésre invitálja a fővárosiakat a Budapesti Pártbizottság: a Hazafias Népfront felhívásához csatlakozva fél napos, az ünnephez méltó programot szervezve március 15-re. A rendezvénysorozatra minden állampolgárt, a különböző szervezetek, tömörülések, egyházak, vallási felekezetek képviselőit várják. (Aki nem akart a hóhérokkal ünnepelni az lett a fasiszta, szélsősége, radikális)

A gulyáskommunizmus bosszúja
München, 1989. március 1. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) - A Wall Street Journal európai kiadásában egy olyan cikk jelent meg Magyarországról, amely nem csupán múló érdekességűnek bizonyul. Szerzője Robert Catlen szabadúszó-újságíró, aki Afganisztánról szóló könyve megírása befejeztével Kelet--Európában járt.
Terjedelmes cikkének címe: A gulyáskommunizmus bosszúja. Budapesti keltezésű írása elején ismerteti a Kádár-jelenséget, majd így folytatja:
"Kádár a sztálinizmus megtestesítője volt - mondja egyik beszélgető partnerem A gulyáskommunizmus sohasem működött. Ami működött, az az a pénz volt, amit Kádár Nyugaton vett fel, s amit most nekünk kell visszafizetni - mondja egy másik: míg egy harmadik budapesti
ismerősöm így fogalmaz: Shultztól, a volt amerikai külügyminisztertől nagy ostobaság volt, hogy néhány éve dicsérte Kádárt, aki a tiszteletet nem érdemelte meg. Maguk amerikaiak nem
értik, hogy minden engedményt amit tett - szükségből tette." Catlen ezután a rendszer nyugati sajtójára tér: "A címekből kibontakozó kép egy viszonylag szerencsés kommunista
országot ábrázol, ahol a politikai liberalizálódás gyorsan halad előre. Ez bizonyos mértékben így is van. Évtizedekig eltiltott írók - mint Konrád György - nagy keresletnek örvendenek.
Csakhogy az igazság teljesebb képéhez hozzátartozik az is, hogy a magyarok dühösebbek, és jobban elutasítják a rendszert, mint az 1956-os felkelést közvetlenül megelőző hónapok óta valaha is.
A kommunista párt a legmesszebbmenőkig népszerűtlen. Gyűlölik, és senki se veszi komolyan - mondja Kőszeg Ferenc az ellenzéki Beszélő egyik szerkesztője és a Szabad Demokraták Szövetsége vezetőségi tagja."
A Wall Street Journal cikkének szerzője ezután felhívja olvasói figyelmét arra, hogy Magyarországon a romló gazdasági helyzetből és a növekvő szabadságból adódó, rendkívül lobbanékony keverék halmozódott fel.
"Most az uralkodó és az alattvalók közötti tűzszünetnek vége szakadt. Olyanok is politizálnak, akik eddig nem tették, és az ellenzék vérszagot érez a levegőben. Mindenki tudja - így egy magyar ismerős -, hogy noha azt mondhatunk és tehetünk, amit akarunk - semmi sem változott. Arra várunk, hogy ez az egész bedöglött rendszer összeomoljék.
A rendszer már nem számíthat arra, hogy a lakosság a maga számára előnyösen hasonlítsa össze helyzetét a többi kelet-európai országok lakosságának életkörülményeivel. Tehát az összehasonlítás* koordinátái megváltoztak. Ahelyett, hogy hálásak lennének, mert
jobban élnek a románoknál, a magyarok keserűek, hogy nem élnek olyan jól, mint az osztrákok. Ahelyett, hogy hálásak lennének, amiért már ellenzéki csoportok alakulhatnak meg, a magyarok éppen olyan szabad választást akarnak 1990-ben, mint amilyenek a nyugati választások. És ez azt jelenti, hogy a kommunista párt minden bizonnyal veszítene."
A cikk ezután az ortodox kommunistából reformistává vedlett Grósz pártfőtitkárral foglalkozik, majd pedig a Politikai Bizottságon belüli ellentétekkel. "A Nyugat ezeket az ellentéteket a növekvő demokrácia jeleként értékeli, amiért a magyaroknak hálásaknak kellene lenniük. A
magyarok viszont a gyengeség jelének tekintik, és annak hogy még tovább kell csavarni az igények srófját. Nyugaton azt hiszik, hogy Gorbacsov magyar hős, míg Magyarországon
a glasznoszty azzal az eredménnyel jár, hogy mindenki számára világossá válik: a rendszer már kezdettől fogva rothadt volt.
Nagyapám mesélte, hogy amikor gyerek voltam, a Szabad Európát hallgatta. Azt hittem, hogy annak, amit hall a fele igaz, a fele nem. Most tudom, hogy minden igaz volt, sőt 1 - mondja egy
budapesti barátom.
A végeredmény az, hogy míg az amerikai politika évtizedekig a reformokat bátorította - úgy, hogy ne előzze meg a reformot követelőket és az ellenzékieket azért, mert rossz volt a
lelkiismerete, amiért nem tudta megsegíteni a hazafiakat 1956-ban - , most az amerikai gondolkodás elmarad attól, amit az ellenzék és maga a lakosság is kivitelezhetőnek tekint.
Ami a szovjet vezetőket illeti, most hogy kijelentették: katonai erőszakkal a jövőben nem lépnek fel - már nem mernének egy 1956- szerű beavatkozást végrehajtani."
A cikk végezetül a Nyugat szerepével foglalkozik:
"Magyarországnak megvan a lehetősége, hogy a jugoszlávok 1948-as kivonulása óta a Varsói Szerződés tagjai közül az első legyen, amelyik kisurran a hátsó kapun. A magyarok véleménye az, hogy az amerikai kormánynak növelnie kellene ennek eshetőségét, úgy, hogy
Grósz kényelmetlen helyzetével szemben nem több, hanem kevesebb megértést tanúsít.
Egy ellenzéki azt mondta: az amerikaiaknak egyre keményebbeknek kell lenniük a magyar kommunista vezetéssel szemben. Más szavakkal: zsarolni kell őket mind több reformért, minden adandó alkalommal, de nem szabad őket nyilvánosan dicsérni.
A magyarok lélektanilag nagyot ugrottak. Nem kívánnak kevesebbet, mint visszatérést Jalta eredeti megállapodásaihoz. A Bush- kormánynak most lépést kellene tartania a helyi gondolkodással és
hasonlóképpen kellene cselekednie". +++ (MSZMP KB vezetői mégis átvették országunk felett az oligarchikus uralmat. A rabló tökének jobb volt velük tárgyalni a privatizációról. Mert ezek a pénzért a saját anyukájukat is eladják.)

1990. március 1., csütörtök - Nem sikerült egyezségre jutni a szovjet csapatok teljes kivonásáról folyó magyar-szovjet szakértői tárgyalások második fordulójában.
Mint ismeretes, a két ország leszerelési szakértői Somogyi Ferenc külügyminisztériumi államtitkár és Ivan Aboimov külügyminiszter-helyettes vezetésével szerdán Budapesten ültek
tárgyalóasztalhoz azzal a céllal, hogy összegezzék az elmúlt hetekben különböző munkacsoportokban végzett egyeztetések eredményeit, s aláírásra készítsék elő a szovjet csapatkivonásról szóló megállapodást. Somogyi Ferenc az MTI érdeklődésére elmondta,
hogy a két tárgyalódelegáció intenzív egyeztető munkák után most
első alkalommal jutott el odáig, hogy akár megegyezés is született volna az aláírásra szánt dokumentumok szövegezéséről. A megegyezés mégsem jött létre, mivel a csapatkivonások végleges határidejét, ütemtervét illetően jelentősen eltért a magyar és a szovjet álláspont. Bár a tárgyalásokon képviselt magyar álláspontnak megfelelő pontos határidőt Somogyi Ferenc egyelőre nem közölte, annyit elmondott: a magyar küldöttség ragaszkodik ahhoz, hogy a szovjet csapatokat a rendezett kivonulást biztosító lehető legrövidebb időn belül vonják ki hazánk területéről. (MTI) (A megszálló csapatok több millió dollárt követeltek az országtól, cserébe a kivonulásért. Valamint követelték, hogy egyes nemzeti javak maradjanak szovjet tulajdonban.)

1990. március 1., csütörtök - A szünetben tartott sajtótájékoztatón az Állami Vagyonügynökség most megválasztott ügyvezető igazgatója, Tömpe István mutatkozott be az újságíróknak. A március 1-jétől vezetése alatt álló szervezetről egyebek közt elmondta, hogy a vagyonügynökség feladata elsősorban a spontán privatizáció ellenőrzése, a vagyonvédelem. Ugyanakkor nem kíván a tulajdonreform kérdéseibe beleavatkozni, hiszen -mint hangsúlyozta -ez a következő parlament feladata lesz. Az ügyvezető igazgató egyébként úgy vélte, hogy a tulajdonreform végeztével, a tulajdonviszonyok átalakulásával meg is fog szűnni az Állami Vagyonügynökség. Hozzátette: a privatizáció, a tulajdonviszonyok változása évekig eltartó folyamat, s így mintegy 10-12 év szükséges ahhoz, hogy az állami tulajdon a jelenlegi 80-90 százalékról 20 százalék körülire csökkenjen a hazai gazdasági szerkezetben. A privatizációhoz kapcsolódó legfontosabb teendőnek az önkormányzatok tőkésítését, tulajdonnal való felruházását tartotta Tömpe István. (Az IMF akkori értékelése szerint a nemzeti vagyon értéke 120 milliárd Dollár volt. Amiből 40 millió Dollár lett a privatizációs bevétel. Amit a hivatal sikerdíjként szétosztott egymás között. Nem volt törvényes felelősségre vonás hűtlen kezelésért.)

1990. március 1., csütörtök - Az elmúlt évi gazdálkodásával rekordnyereséget, 2 milliárd 363 millió forintos eredményt ért el a kazincbarcikai Borsodi Vegyi Kombinát. Csütörtökön a kombinát csaknem 6 ezer dolgozója részére megkezdték a vagyonjegyek utáni mintegy 110 millió forint nagyságrendű osztalék kifizetését. Azok a dolgozók, akik két éve vásárolták vagyonjegyüket, mintegy 26 százalékos osztalékot kapnak. (MTI) (A hír nem teszi hozzá, hogy csak szűkkörűek kaptak osztalékot. A MSZMP által oda helyezett vezetők. A proletároknak meg fityisz járt. )

München, 1990. március 1. (SZER, Magyar híradó) - Mint tudjuk, az Országgyűlés még tegnap tudomásul vette a Magyar Nemzeti Bank elnökének a beszámolóját. Bartha Ferenc véleménye szerint az ország teljesíthető pénzügyi programmal rendelkezik, ugyanakkor Fekete János bírálta a megszorító hitelpolitikát és felidézte a gazdasági csőd veszélyét.
Most itt ül mellettem a stúdióban rádiónk gazdasági szakértője, Vadász János. Az ő véleményét kérdezem: tényleg fenyeget ez a gazdasági csőd?
Ez a csőd, ez egy nagyon népszerű kifejezés manapság és eléggé szabadosan használják. Mert mi a csőd? Más egy csőd egy vállalat esetében és más egy ország esetében. Olyan értelemben, mint egy
vállalat, egy ország soha nem mehet csődbe. Ha egy vállalat csődbe megy, akkor megszűnik. Egy ország, egy társadalom, mely a gazdaságot hordozza, természetesen nem szűnhet meg, tehát a csőd fogalma így értelmezhető, illetve így nem értelmezhető, vagyis egy kicsit túlzás csődről beszélni.
Amire Fekete céloz, én azt hiszem, itt csak az átütemezésnek van lehetősége, mert általában arról van szó, hogyha egy ország eljut a lehetőségek végére. Jó példa erre, hogy Lengyelország vagy
Jugoszlávia ilyen tekintetben - a fizetés tekintetében - kéri az adósságok átütemezését a hitelezőktől, és azok a kényszerhelyzetnek engedve ebbe bele is egyeznek. (folyt.) (A MSZMP KB vezetői a tTom Lantos -féle canadai banktól 1 milliárd Dollárt kaptak sikerdíjként. (Mintegy ötszáz család.) Cserébe az ország a kádárizmusba felvett hitel tízszeresét fizeti vissza. Nem kér adósság átütemezést az ország.)

1990. márc. 1 Warnke miniszter abból az alkalomból tartott Budapesten sajtóértekezletet, hogy megnyílt a magyar fővárosban a Hans Seidel Alapítvány irodája. Ez a nyugatnémet és bajor keresztény pártokhoz közelálló alapítvány átfogó képzési és tapasztalatátadó programot
indít magyar politikusok és szakemberek számára. +++ (Ami saját bank számlánkon landol.)

(anti.dogma.hu MTI alapján szerk.)