1839. március 15. Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök pásztorlevélben hívja fel egyházmegyéje papságát, hogy ne áldják meg azokat a vegyes házasságokat, amelyekben a protestáns fél nem ad kötelezvényt a házasságban születendő gyermek katolikus hitben való neveléséről.

1923. március 15. Budapesten a Szózat és a Nép című antiszemita lapok mellett, majd az Est-lapok ellen tüntető egyetemi ifjúság tüntetését a Bethlen-kormány rendőri karhatalommal szétvereti.

1935. március 15. A Szovjet Kommunista Párt Politikai Bizottsága elrendeli, hogy „a leningrádi körzet és a Karéliai Autonóm Köztársaság határkörzeteiből (…) Kazahsztánba és Nyugat-Szibériába deportáljanak minden megbízhatatlan elemet”. Az intézkedés főleg a finneket, valamint kisebb finnugor nációk nem asszimilált tömegeit érinti. (Vö. 1933. június 28.; 1937. július 2.; 1940 február 9.; 1941. június 14; 1941. augusztus 28.; 1948. február 21.; 1948. május 22.; 1949. január 12.)

1938. március 15. Moszkvában árulás és a szovjet hatalom elleni összeesküvés vádjával kivégzik Genrik Jagodát (alias Jenok Gersonovics Legudát), a szovjet belügyi népbiztosság (NKVD) volt főnökét, a sztálini „nagy tisztogatás” egyik zsidó vezéralakját. Tömeggyilkosságai mellett Jagoda valószínűleg szerepet játszott elődje, Menzsinszkij megmérgezésében és Szergej Kirov meggyilkolásában is. Ennek ellenére a Nobel-díjas Romain Rolland franciaországi zsidó költő himnuszban magasztalta.

1940. március 15. Göring kijelenti, hogy száz-kétszáz templomi harang elég Németországnak, ezért a többit beolvasztatja.

1961. március 15. A katolikus egyház és a kommunista államhatalom között kialakult „jóviszony” miatti aggodalom által vezéreltetve a Katolikus Püspöki Kar a tudomására jutott egyházon belüli államellenes szervezkedés kapcsán a papság miheztartása végett leszögezi, hogy „leghatározottabban ellene van bármilyen államellenes cselekedetnek”, és „mint a magyar nép ellen vétőt” elítél minden egyházi személyt, aki államellenes szervezkedésben részt vesz vagy ilyen tevékenységet támogat, valamint nyomatékosan rámutat arra, hogy azok az egyháziak, akik „a Magyar Népköztársaság törvényeibe ütköző államellenes szervezkedés” céljából „bárhol is működjenek bűnös tevékenységükkel (sic!), a katolikus egyház kárára cselekszenek”. A katolikus klérus által kibocsátott körlevél azután született, hogy 1961. február 3-ról 4-re virradó éjszaka a Kádár-kormány politikai rendőrsége őrizetbe vette katolikus papok – zömében az 1952 óta titokban működő Regnum Marianum papi közösséghez tartozó – egy csoportját. „…ezek a papok nemcsak a Magyar Népköztársaság ellen vétettek, hanem a katolikus egyház ellen is”, áll az egyházi testület dokumentumában. (Vö. 1848. január 20.; 1848. március 20.; 1849. január 28; 1849. szeptember 9.; 1849. november 8.; 1850. augusztus 25.; 1919. március 29.; 1950. szeptember 26.; 1957. február 18.; 1957. március 31.; 1957. április 10.; 1985. március 31.; 1985. április 28.; 1987. május 21.; 1987. december 17.; 1989. május 2.)

München, 1989. március 15. (SZER, A mai nap) - A budapesti felvonulásról és eseményekről hallgassák meg Kasza László helyszíni tudósítását.
- Most, amikor ezt a rövid tudósítást mikrofonba mondom, még tart a független csoportok ünnepi március 15-e megemlékezése az első állomáshelyen a Március 15-e téren, a Petőfi szobor előtt. A tér már korábban, 11 óra után megtelt. Most, hogy a hivatalos ünnepség a Múzeum-kertben véget ért, a környező utcák is tömve vannak kokárdás, magyar nemzetiszínű szalagokat viselő emberekkel.
A hangulat? Igazi ünnepi hangulat. Érdekes megfigyelni az embereket, hogy ismeretlenek ölelkeznek, kívánnak egymásnak szép március 15-ikét.
Az Erzsébet-hídon, a Petőfi szoborral szemben egy nagy transzparenst függesztettek ki „Független Magyarország” jelszóval, rajta koronás címer. A híd alatt egy másik transzparens: „Vissza a lenini úton?”
A gyülekezés alatt, amíg a tömeg összejött, a hangosbemondó szolidaritás-nyilatkozatokat tett közzé. Nagy taps fogadta azt a szolidaritási megnyilvánulást, hogy az ünneplők együtt éreznek
ezekben a pillanatokban a csehszlovák bebörtönzöttekkel, Václav Havellal és társaival.
Óriási taps köszöntötte a lengyel Szolidaritás szakszervezet üzenetét, gratulációját március 15-én. És aztán ha fokozni lehet ezt a tapsvihart, akkor azt a romániai magyarok melletti szolidaritás-nyilatkozat váltotta ki.
Érdemes talán idézni azokat a jelszavakat, amelyeket a transzparensek hirdetnek, és amelyeket a hangosbemondó bemondott.
„Igazságot 56-nak!” Egy kérdés: "Iván? - nincs honvágyad?" Megint másik: „Rátok már nem szavazunk, csillaghullást akarunk!” (Ezek a jelszók szélsőséges radikálisnak, fasisztának kommentálták a neoliberális sajtóképviselői)
„Az MSZMP nem alternatíva!” És végül egy nagyon elgondolkoztató jelszó: "48 plusz 18 plusz 56 - egyenlő 301?" (301-es parcella. Kádár-kormány gyilkolásának eredménye.)
Az ünnepségen, itt a Petőfi szobornál Mécs Imre beszél az SZDSZ nevében, továbbá Mécs Károly a Bajcsy-Zsilinszky Társaság nevében és Filó Sarolta a Magyar Demokrata Fórum nevében.
Végh Károly a következő gondolat köré csoportosította beszédét: - Azért nem vagyunk hajlandók együtt ünnepelni a hivatalos rendszerrel, mert nem tudjuk elfelejteni a lánchídi csatát, tehát
1986. március 15-ikét, amikor a rendőrök bekerítették a Lánchídon az ünneplő fiatalokat és meggumibotozták őket. (A gumilövető rendőrsége múltja)
Mécs Imre beszédéből a következő gondolatot emelném ki:
- A csendes többség nem hisz, nem bízik ebben a rendszerben. Fél a visszarendeződéstől. Túl sok fegyver van kint Magyarországon a sztálinisták kezében. Követeljük a fegyverek összeszedését, a
Munkásőrség megszüntetését, és azok egy részének a rendőrséghez csatolását. (Azóta tudjuk, hogy a MSZMP KB vezetői oligarchiákkal mentették át hatalmukat minden pártok felett.)
Filó Sarolta az MDF részéről egy Petőfi idézet köré csoportosította a beszédét. Az idézet: „Csupán meg van tágítva rajtad, de nincs megtörve a lánc.”
A tömeg innen a Petőfi szobortól a Szabadság-térre megy, ahol a tévé előtt Cserhalmi György fölolvassa a 12 pontot és Csengey Dénes a Magyar Demokrata Fórum részéről beszédet mond.
Ezután tovább vonulnak a Kossuth térre. Ott a szónokok: Orbán Viktor a Fidesz részéről, és Kis János a Szabad Demokraták Szövetségétől. Végül a Bem szobornál - ahol véget ér az ünnepség -
Bába Iván beszél.
Délelőtt 11 órakor kezdődött a Múzeum kertben a hivatalos ünnepség.
Azok számára, akik ezt még nem látták, talán egy kissé giccsesnek tűnt a huszárcsákós katonák felvonulása, patetikus díszlépésekkel.
Ismerőseim, akik évenként megnézték már ezt az ünnepséget, azt mondták, hogy ennél sokkal rosszabb is volt.
Pontosan 11 órakor kezdődött az ünnepség, amikor felvonult a Hazafias népfront vezetőjével, Huszár Istvánnal az úgynevezett díszelnökség. A következő szónoklatok nem fukarkodtak a
közhelyekben. Hadd említsek egyet: Huszár István megnyitójában elhangzott ez a mondat: „A világszellem emeli a lábát, mert lépni akar.”
Füttykoncert köszöntötte Ruttkai Györgyöt (sic!) a szociáldemokraták részéről, sokan a közbe kiáltok közül úgy gondolták, hogy elárulta a független szervezeteket. Ő hangsúlyozta
kétszer is - a zavargások miatt kétszer is elkezdett beszédében, hogy pártja együtt kíván ünnepelni a hatalommal, de nem menetel együtt vele. (A balliberális oszd meg és uralkodj.)
A Független Kisgazdapárt részéről Vörös Vince beszélt.
Nyers Rezső volt az ünnepi szónok, és a legnagyobb tapsot az a bejelentése, vagy az a mondata kapta, amikor kijelentette, hogy: „Megelégeltük azt az időt, amikor Moszkvából diktálták nekünk a . Nos, ebben a kérdésben minden bizonnyal kétség volt a Múzeum kertben. (Aki utolsó MSZMP vezető, és első MSZP vezető.)
Ezután következett a koszorúzás, amelyet a különféle hivatalos szervezetek hajtottak végre, és olyan független szervezetek is, amelyek magukat így nevezik, mint például a Münnich Ferenc
Társaság. (Akik a szovjet megszállókkal gyermekeket, nőket erőszakoltak és öltek meg, hogy el tüntessél a fasizmust országunkból.)

1989. március 15., szerda - Berecz Frigyes ipari miniszter bányászati, energetikai és műszaki-gazdasági együttműködési lehetőségek fejlesztéséről tárgyalt szovjet kollégiáival március 14-én és 15-én Moszkvában. Megbeszéléseket folytatott Vaszilij Gyinkov olajipari, Nyikolaj Lukonyin atomenergetikai, Lev Rjabev középgépgyártási és Vlagyimir Duraszov színesfém-kohászati miniszterekkel. (Egyeztetett, hogy mely magyar MSZMP KB vezető lép be a szovjet-magyar olajszállításokba mint vállalkozó közvetitő. Át adta a listát. Ezzel is akadályozva a „fehér terrort”)

1990. március 15., csütörtök - Kiemelkedő jelentősége van a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerdai döntésének Magyarország további hiteleinek felvétele szempontjából - nyilatkozta az MTI munkatársának Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke azzal kapcsolatban, hogy az IMF Igazgató Tanácsa szerdán jóváhagyta a Magyarországnak nyújtandó 206 millió dolláros (160 millió SDR-es) készenléti hitelt. (SDR - Különleges lehívási jogok, az IMF ,,valutája,,) (A mai napig nem tudjuk mennyi ment belőle a volt MSZMP KB vezetőinek magán számlájára, hogy magán vállalkozásokat indítsanak a lehetséges „fehér terror” leküzdése érdekében. Azt tudjuk, hogy az adófizetők fizették vissza.)

München, 1990. március 15. (SZER, A mai nap) - Március 15-ike, csütörtök van. Magyarország népe ma első ízben ünnepli hivatalosan, és egyúttal szabadon is legnagyobb nemzeti ünnepét. Ezért ma adásunkat azzal kezdjük, hogy a helyszínről jelentkező tudósító beszámolnak az ünnepi nap eseményeiről:
- A budapesti megemlékezések 10 órakor kezdődtek a Petőfi-szobornál. A szervezők - a Keresztény Nemzeti Unió és a Politikai Foglyok Szövetségének - nevében Pákh Tibor köszöntötte a
már ekkor jó pár ezres tömeget.
A hallgatóság türelmetlenségéből fakadóan többszöri incidensekkel megzavart beszédében Pákh nemcsak azokra a március 15-ikékre emlékeztetett, amelyeken rendszeresen többedmagával
elvitte a rendőrség, hanem azokra a történelmi napokra is, amikor a magyar nép legutoljára fogott fegyvert függetlenségének kivívásáért.
1956 emlékének a jegyében szólalt fel egy másik ismert szabadságharcos, a híres Corvin-közi kapitány, az Amerikából 33 év után először hazalátogatott Pongrácz Gergely is.
Szerinte a politikamentes jövő megteremtéséhez az októberi fiatalok 16 pontjának maradéktalan teljesítése szükséges, így elsősorban a szovjet csapatok kivonása, a bűnösök felelősségre
vonása, a jogtalanságok orvoslása az, ami a valódi önrendelkezés eléréséhez elengedhetetlen.
A közönség hangos kiabálásokkal kinyilvánított véleménye szerint az ünnepély tekintélyét nemcsak a szervezők hibája, de a beszédek túlzottan 1956-hoz való ragaszkodása is rontotta, és a tömeg
hiányolta a valóban márciusi emlékeket.

• Délelőtt 11-től ünnepelte a Magyar Szocialista Párt március 15-ikét az elmúlt időszak hivatalos megemlékezéseinek helyszínén, a Nemzeti Múzeumnál. Eltérően az előző évektől, az idén a ceremónia nélkülözött minden teatralitást - nem volt se táncműsor, se irodalmi összeállítás.

Ezután következett Pozsgay Imre ünnepi beszéde. Az államminiszter megemlékezését az 1848-as forradalom és a jelenlegi magyarországi változások párhuzamára építette. Mint mondotta: 142 év
után ismétlődik a magyar történelem, a nemzet újra egy békés forradalom tanúja.
Emlékeztetett Pozsgay Imre arra is, hogy a bécsi udvar annak idején igyekezett a népcsoportokat egymás ellen uszítani. Ma nem engedhetjük, hogy bárki a nemzeti egységet megbontsa. (Igaza van. Nem figyeltünk a cionnácikra akik a holokauszttal egymásnak ugrasszák az embereket. Ők meg közben dörzsölik a kezüket az újabb bevétel jegyében.)

A Szabad Demokraták Szövetségétől, melynek ünnepsége 12-kor kezdődött, s melynek már ott jelenlévő tagjai és főleg rendezői először nem akarták Krassóékat felengedni a
mikrofonpódiumra, majd a jelenlévők felháborodása miatt ezt engedélyezték, viszont kikapcsolták a hangosítást, a sajtó képviselőit pedig kiabálva igyekeztek elzavarni onnan.
Kiabálásaik és fütyülésük közepette próbálta meg a Magyar Október Párt nevében Krassó György elmondani megemlékező beszédét, melyet - amikor a még mindig nem teljes szabadságról, a nem igazán demokratikus választási rendszerről beszélt - a Fidesz képviselőinek
harsány füttykoncertje akadályozott.
Ezután Szűcs Ildikó színművész mondta el Babits Petőfi koszorúi című versét, amiért 1972-ben még lecsuktak egy ellenzékit, mert megtalálták nála, majd Utassy József Zúgj március című versét
szavalta Tóth Ákos.
A konfliktusok miatt csak 15 perces megemlékezés egy még disszonánsabb akkorddal ért véget. Az SZDSZ rendezői nem engedélyezték annak a meghívónak a felolvasását, mely a Magyar
Demokrata Fórum 14 órakor kezdődő Kossuth téri ünnepségére invitált.
A Petőfi-szobornál 12-kor kezdődött a Szabad Demokraták Szövetségének, a Fidesznek, a Szociáldemokrata Pártnak és a Vállalkozók Pártjának megemlékezése.

1990. márc. 15. Az 1848-as forradalom évfordulóján a pártok és társadalmi szervezetek országszerte külön megemlékezéseket tartanak. A Parlament előtt, a Kossuth téren tartott megemlékezésen több tízezren hallgatták a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKGP) és a Hazafias Választási Koalíció szónokait.

1995. március 15. A Német Szövetségi Törvényszék megsemmisíti a Mannheimi Tartományi Törvényszék azon ítéletét, amely Günter Deckertre egy év felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki faji gyűlöletkeltés és izgatás miatt, mert a weinheimi gimnáziumi tanár 1991 novemberében „egyetértő mimikával és gesztikulációval” fordította le egy nyilvános előadáson az amerikai büntetés végrehajtási intézetek számára gázkamrákat tervező és építő Fred Leuchter mondandóját az auschwitzi elgázosítások lehetetlenségéről (vö. 1994. június 22.). Miután a Németországi Központi Zsidótanács nyilvánosan bírálta Deckert fölmentését és a vonatkozó törvénycikk szigorítását követelte, a német parlament haladéktalanul engedelmeskedett, és a zsidó képviseleti szerv ukázainak megfelelően megváltoztatta a BTK ominózus 130. szakaszát. Az 1994. december 1. óta érvényben lévő ún. Lex Auschwitz alapján bárki, aki csak általánosságban is kételkedik a holokauszt hivatalos verziójában, a BTK 130. paragrafus 3. bekezdése értelmében 5 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható. Deckertet tehát 1995 áprilisában ismét perbe fogták a Karlsruhei Tartományi Bíróságon, aki Heiko Klein államügyész azon kérdésére, hogy „hisz ön a gázkamrákban?” a híres Nietzsche-idézettel válaszolt, miszerint „hinni azt jelenti, hogy nem akarjuk tudni, mi az igaz!”. Ez a válasz két év börtönbüntetést jelentett számára, végül azonban „nevelhetetlen” viselkedése miatt öt évet töltött el a stuttgart-stammheim-i börtön súlyos bűnözők számára fenntartott részlegében, és csak 2000. október 27-én szabadult börtönéből. (Vö. 1994. augusztus 15.)

2002. március 15. Az Európai Parlament határozatban foglalkozik „az egyházak és a vallási közösségek állami és közéletbe történő beavatkozásával - különös tekintettel a Szentszékre”. A határozat kiemeli azokat az eseteket, amikor az ilyen beavatkozás az emberi és alapvető szabadságjogok korlátozására irányul. Emlékeztetőül: a Szentszék a mai napig sem írta alá az ENSZ Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatát és az Emberi Jogok Európai Konvencióját. (Vö. 1998. október 18.; 2001. április 5.; 2001. november 28.; 2002. február 20.; 2004. március 12.)

2006. március 15. A Mannheimi Tartományi Törvényszék 2 év hat hónap börtönbüntetésre ítéli Germar Rudolf kémikust „holokauszttagadás” vádjával.(Cionnáci törvénycikk alapján)

2006. március 15. Egy Fok Balázs nevű véglény, egyébként jesivahallgató, a Múzeumkertben tartott Gyurcsány-beszéd alatt rátámad a miniszterelnöki posztot bitorló cionkollaboráns köztörvényes bűnöző bohóckodása ellen tüntető Könnyű Alexandrára, megütve és szidalmazva a 13 éves kislányt, akinek még a kokárdáját is letépi. A militáns MTK-drukkerként közismert garázda cionistát /cionnácit/ utóbb a bíróság csupán bocsánatkérésre kötelezte. (Mert a törvény előtt minden ember egyenlő, kivéve a cionnácit.)

(antidogma.hu MTI alapján szerk)