1754. március 22. Kihirdetik Mária Terézia határozatát az előző évi hódmezővásárhelyi kuruc szervezkedés és fegyveres felkelés résztvevőire kirótt szigorú ítélet felülvizsgálata ügyében. A királynő mérsékelte a gróf Batthyány Imre elnökölte rendkívüli bíróság döntését, és a 45 halálra ítéltből csupán a vezetők, Bujdosó György, Pető Ferenc és Törő Pál ítéletét hagyta helyben (akik közül az előbbit Budán, az utóbbiakat Vásárhelyen kivégezték), miközben a többieket hosszabb-rövidebb fogságra, illetve kötelező katonai szolgálatra kötelezte.

1776. március 22. Mária Terézia eltörli a kínvallatást

A kora újkor századaiban, amikor az ujjlenyomatok és a vérelemzés még a bűnüldözők álmában sem fordult elő, szentül hittek a kínvallatással kicsikart beismerő vallomások bizonyító erejében. A felvilágosodás e téren is változást hozott, Mária Terézia 1776-ban eltörölte a tortúrát (bár sok helyütt továbbra is alkalmazták). A kínvallatásnak részletesen szabályozott menetrendje volt. Sok vádlott már a kínzóeszközök bemutatásakor vagy amikor a hóhér levetkőztette, megtört, és bármit bevallott. A vádlottakat "csikó"-nak nevezett kínpadra fektették, és csigázták (kötelekkel nyújtották tagjait). A spanyolcsizma a lábat szorította, alkalmazták a hüvelykujjszorítót is. A különösen "makacs" vádlottak oldalát, miután kötélen felhúzták őket, fáklyákkal sütögették.

1886. március 22. Megszületett Darányi Kálmán

A budapesti egyetem állam- és jogtudományi karán államtudományi doktorátust szerzett. Már 1909 és 1914 között az erdélyi Fogaras megye főszolgabírója, illetve főjegyzője volt. Részt vett az I. világháborúban, ahonnan hazatérve Zólyom megye főispánjává nevezték ki. Magyarország feldarabolása után Veszprém megyei birtokaira vonult vissza. 1920-27 között több megyében volt főispán (Győr, Komárom, Moson). Emellett aktív szerepet játszott a református egyház világi vezetésében is. 1927-ben kormánypárti programmal a magyaróvári kerület országgyűlési képviselőjévé választották. A következő évben miniszterelnökségi államtitkárrá nevezték ki, 1935. január 9-én pedig Gömbös Gyula kormányának földművelésügyi minisztere lett. Nevéhez fűződött az új erdőtörvény és cselédtörvény megalkotása, valamint a hitbizományok reformjáról szóló törvénycikkek elfogadása. 1936. május 14-től ő látta el a betegeskedő Gömbös Gyula helyett a miniszterelnöki teendőket, majd a kormányfő halála után, 1936. október 10-én a helyébe is lépett. Eleinte folytatta a hivatalos, konzervatív politikát, szembeszállt a diktatórikus törekvésekkel, betiltotta a nyilaskeresztes pártot, becsukatta Szálasi Ferencet. Kezdetben külpolitikájában Londonnal és Párizzsal is igyekezett megfelelő jó viszonyt kialakítani, sőt a kisantant felé is nyitottabb politikát hirdetett. 1938-ban Győrött bejelentette egymilliárd pengős fegyverkezési programját. Ez azonban - egyes történészek állításával ellentétben - nem a háborús tervek realizálására szolgált, hanem az akkori, önvédelemre sem képes hadsereg fejlesztését, megfelelő szintre emelését tűzte ki célul. 1937 végén látogatást tett Németországban, s ettől kezdve egyre inkább jobbra tolódott. Németbarát politikusokat vont be a kormányba, tárgyalásokat kezdeményezett Szálasival, előkészítette az 1938-as első zsidótörvényt. Amikor a Szálasival folytatott tárgyalásai kitudódtak, olyan helyzetbe került, hogy 1938. május közepén kénytelen volt lemondani; s helyét Imrédy Béla vette át. Életének még hátra lévő másfél évében kormánypárti képviselőként működött a parlamentben. Kormánymegbízottként részt vett az első bécsi döntés előkészítésében, s 1938. december 5-től haláláig, 1939. november 1-ig a képviselőház elnöke volt.

1919. március 22. Gopner bolsevik vezető írja Leninnek az egyik vidéki Cseka tevékenységéről:
„Ebben a csőcselék és közbűntényesek uralma alatt álló és üszkösödő, bűnöző, erőszakos és önkényeskedő szervezetben állig felfegyverkezett emberek kivégeztek mindenkit, aki nem tetszett nekik, házkutatást tartottak, fosztogattak, erőszakoskodtak, börtönbe vetettek akárkit, besúgásra bírták azokat, akiktől kicsikarták a sápot, azután meg tízszer-hússzor annyiért bocsátották őket szabadon”. (Vö. 1917. december 20.)

1941. március 22. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter rendeletileg feloszlatja a rezsim által a Nyilaskeresztes Párt „fedőszervének” tartott Csaba Kulturális, Társadalmi és Sportegyesületet, amelynek elnöke Mecsér András, egyik vezetője pedig Rajk Endre (a később koncepciós perben elítélt és kivégzett kommunista belügyminiszter, Rajk László fivére) volt. Májusban eljárást indítottak a feloszlatott szervezet 191 tagja ellen, akik közül 119-en köztisztviselők voltak.

1944. március 22. Az angol–amerikai légierők éjszakai támadása teljesen lerombolja Frankfurt óvárosát, a dóm tornya azonban csodával határos módon épségben maradt, holott éppen ez volt a bombázás fő célpontja.

1944. március 22. Az olaszországi Tollegnóban partizánok az éjszaka folyamán a helyi temetőbe vonszolnak egy nőt, három tizenéves lányt és két kisgyermeket. A szabadidejükben varrással is foglalkozó munkásnőket meggyilkolják, mert klienseik között fasiszta milicisták is voltak. Megtorlásul két nap múlva a fasiszták ugyanott kivégeztek öt foglyul ejtett partizánt, akiknek a „mártíriumát” azóta emléktábla hirdeti. A partizánok (antifasiszták) által lemészárolt nőkről és gyerekekről nem esik szó.

1945. március 22. A németországi Hildesheim püspöki székvárosát a brit terrorbombázások a földdel teszik egyenlővé.

1946. március 22. A Népbíróság halálos ítéleteket hoz

Az 1946. március 4-én kezdődött per során Sztójay Dömén kívül halálra ítélték Reményi-Schneller Lajos volt pénzügyminisztert és Szász Lajos volt iparügyi, illetve kereskedelmi és közlekedési minisztert, valamint Rátz Jenő volt tárca nélküli minisztert. Kunder Antal volt kereskedelmi és közlekedésügyi minisztert életfogytiglani kényszermunkára ítélték, Rátz Jenő büntetését a köztársasági elnök ugyanerre enyhítette. Sztójayt a háború folytatása érdekében jelentős erők frontra küldésével, Németországgal kötött hátrányos gazdasági megállapodással, 600 ezer magyar zsidó deportálásával, minisztereit a fentiekben való közreműködéssel vádolták. A kivégzéseket - a fellebbezések elutasítása után - 1946. augusztus 24-én hajtották végre.

1946. március 22. Tel-Avivban zsidó terroristák meggyilkolják a szentföldi német templomosok vezetőjét, Gotthilf Wagnert, mert tiltakozott közösségük javainak a zsidók általi elrablása ellen. Meggyilkolásáról Móse Sz’né, Jigál Álon és Jiszráel Gálili, a Hágáná és a Pálmáh zsidó terrorszervezetek akkori vezetői döntöttek. Az NSZK 1984-ben „a német-izraeli barátság elmélyítése terén szerzett érdemeiért” kitüntetésben részesítette Jehuda Árélt, aki egy 2007-ben bemutatott dokumentumfilmben a gyilkosság egyik tetteseként azonosította önmagát.

1986. március 22. „Ahhoz, hogy amerikai pénzt juttassanak Izraelnek, az Izrael-párti lobbistáknak gondoskodniuk kell arról, hogy a ’jönnek az oroszok’ osztagok a helyükön legyenek, és így továbbra is ijesztgessék az amerikai népet óriási ’védelmi’ kiadások elköltésére, amely Izrael támogatását is jelenti soha véget nem érő és majdnem mindenki elleni háborúiban”, írja Gore Vidal amerikai író a The Nation című lapban.

Berecz János titkos beszéde
München, 1989. március 22. (SZER, Kommentár nélkül) - A beszéd, amelyről a felvétel készült, a Politikai Főiskolán hangzott el: Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja
válaszolt a jelenlévők kérdéseire. Amennyire az elhangzottakból megállapítható, a felvétel tavaly ősszel készült. Ez persze azt is jelenti, hogy az események meglehetősen túlhaladták Berecz szavait. Ám ez mintsem változtat két tényen: az egyik azt árulja el, hogyan vélekedik a párt egyik vezetője az országot érintő legfontosabb dolgokról, a másik pedig egy lehetséges taktikáról, amit
nevezhetünk fékezésnek - mérsékelt fogalmazással, vagy a nevén nevezve: a visszarendezésre való fölkészülésnek.
Ezért az eredeti szöveget időnként megszakítjuk és felolvassuk a kérdéses témákban a napilapokból ismert Berecz-véleményeket. Az érthetőség kedvéért, ahol szükséges, elmondjuk, mire, vagy kire
utal a Központi Bizottság titkára.
Két kérdést, amit írásban kaptam. Különböző politikai tevékenységet kifejtő szervezetek jöttek létre az utóbbi időszakban: Márciusi Front, Demokrata Fórum, Fidesz, stb. - Melyek a legjelentősebbek,
mik a fő céljaik, melyikhez milyen az MSZMP viszonya? Igaz-e az, hogy a KISZ nevét készülnek megváltoztatni FISZ-re, vagy egyébre?
A FISZ-ről a végén kell majd szólnom. (...) Először ezekről a szervezetekről. Mondtam, hogy olyan átalakulásban vagyunk, ami akkor is lázas állapotot idézne elő, hogyha nem lennénk egyébként
gazdaságilag ilyen nehéz helyzetben, ami felfokozza a politikai érzékenységet. Ehhez tartozik az a folyamat, hogy az embereknek véleménye van, a véleményeket tömöríteni igyekeznek, vagy ahogy
ugye mondani szoktuk, hogy az érdekek bizonyos politikai alakulatokat hoznak létre. Az eddigi hagyományos szervezetek nem teljesen felelnek meg a követelményeknek, noha az eddigi
hagyományos szervezetek átalakulása is szükséges és kötelező, és
emellett létrejönnek új alakulatok. Az új alakulatok létrejötte arra törekszik, hogy mielőtt a törvény létrejön, már pozíciókat szerezzen, hogy később a törvény alkalmazkodjon a pozíciókhoz, és
nem az alakuló szervezet a törvényhez.
Tulajdonképpen az a helyzet, hogy Pozsgay elvtárs megbízásból ezeknek a szervezeteknek a vezetőivel nem hivatalos beszélgetést is folytatott. Tehát megbízásból, és a Demokrata Fórum vezetői is, meg a Fidesz is kifejtette, hogy jobban szeretik a mai állapotokat,
amely az alkotmányban a szervezkedés szabadságát megfogalmazza, de nem rögzíti a szervezkedés szabadságának korlátait (...), és félnek attól, amikor a törvény ezeket a korlátokat megfogalmazza, márpedig meg fogja fogalmazni.
Nekünk a következőre kell törekednünk. Először is arra, hogy lehetőleg törvényen kívüli szervezetek ne működjenek, ne legyen
második nyilvánosság. Ha mi törvényesítünk, törvényi lehetőséget biztosítunk a becsületes normális szervezkedéseknek, és az úgynevezett második nyilvánosságból napfényre engedjük mindazokat,
amelyek elviselhetők, eltűrhetők - bár nem értek vele egyet -, akkor lehetővé válik, hogy az illegális szervezkedést és az illegális kiadványokat pedig ne csak tiltsuk, hanem üldözzük is.
Ehhez kellenek a törvényes körülmények, a törvényes feltételek megteremtése. Úgyhogy következő évtől, amikor az Országgyűlés elfogadja a törvényt, akkor utána a törvényes eszközökkel üldözni
fogjuk mindazokat, amelyek törvényen kívüli tevékenységet jelentenek - ezt előre meg is mondjuk.
Az Országgyűlés előtt idén januárban: „Pártunk határozottan ellenzi a köntörfalazást, kiáll az elvtelen időhúzás ellen”.
Na most, a mostani szervezetek, az Új Márciusi Front. Az Új Márciusi Front olyan szellemi, klubszerű tevékenységet kíván folytatni, ilyen társadalomban élő kérdések megvitatásával,
nyilvános állásfoglalással vagy publikálással segíteni akar a pártnak a kérdések megválaszolásában. Ez az Új Márciusi Front - mint ahogy a közleményből nyilvánvaló volt - tavaly decemberben
vagy novemberben alakult, márciusban megfogalmazta a felhívását.
Akkor a Politikai Bizottság elítélte ezt a magatartást, azt javasolta, hogy a pártértekezlet után térjünk vissza a kérdés megbeszélésére, mert megzavarná a pártértekezlet előkészítését, ha
az napvilágot látna.
A pártértekezlet után háromszor foglalkozott vele a Politikai Bizottság. Akkor még nem PB-tagként írta alá a Nyers elvtárs. A pártértekezlet óta háromszor foglalkozott a Politikai Bizottság
ezzel a témával, végül hozzájárult a publikáláshoz azzal a zárószöveggel, ami az Új Tükörben megjelent. És az Élet és Irodalomban Náray Géza nem jelent meg - mert hát a Náray Géza
nagyon tud csúsztatni, mert kivonatokat közölt -, hogy azt ne kelljen közölni, hogy az egyetért a pártértekezlet döntésével. Ez egy ügyesen szerkesztett, polgári felfogásban szerkesztett, de a
tartalma nem mind igaz. (...) A Magyar Újságírók Országos Szövetségének közgyűlése előtt január
28-án: "Csak egyféle nyilvánosság lehet. A sajtó, illetve a vélemény-nyilvánítás szabadságáról színt kell vallania az MSZMP- nek.
Berecz János tavalyi beszéde - 3.
Na most, mihez kell hozzászoknunk elvtársak? Amikor ezt vitattuk, akkor én elmondtam, hogy én holnapután valószínű alá fogok valamit írni, mert nem szeretném, ha a pártban azt hinnék, hogy én nem tudok aláírni. Tehát szellemi áramlatok kifejeződhetnek párton belül. Ez egy ilyen szellemi áramlat. Ha szervezetté alakul, akkor alá tudom írni az ellenzést. Én el tudom képzelni, a Politkai
Főiskolán fog működni egy szocialista megújulásért klub, vitaklub, és el tudom képzelni, hogy én alá fogom írni annak az alapító felhívását, de a Politikai Főiskola keretein belüli vitaklub, és
nem a párttal szembeni szervezkedés vagy szervezetként. Abban a pillanatban, hogy ilyenné alakul az Új Márciusi Front, akkor Nyers elvtársnak el kell döntenie, hogy a Politikai Bizottság tagja
marad, vagy nyilatkozik, hogy szakított azzal a klubbal vagy intézménnyel, amelynek a felhívását mint vitaklub felhívását aláírta. Ilyen éles a helyzet. Most ez elviselhető, és meg kell szoknunk, hogy lesznek ilyen áramlatok. xxx
A Szabad Európa Rádió Kommentár nélkül című műsorát közvetítjük.
Berecz János előadását hallják, amelyet tavaly ősszel tartott a Politikai Főiskolán.
Ami a Magyar Demokrata Fórumot illeti, keményebb körülmények között, keményebb hangon alakult, mint ahogy most állást foglal. A mostani állásfoglalásával, különösen, hogyha benyújtja a működési szabályzatát és kiad belőle, mint ahogy megígérték, kiadják belőle az 1956-tal kapcsolatosat, és a jelölt, az országgyűlési választásokon jelöltállítás jogának a fenntartását, akkor a Magyar Demokrata Fórummal, mint nemzeti törekvéseket kifejező intézménnyel
párbeszédben tudunk lenni. Nem ajánljuk a párttagoknak, hogy részt vegyenek a Magyar Demokrata Fórumban egyelőre. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy munkamegosztásként részt vesznek benne párttagok. Munkamegosztásként és nem úgy, hogy a párttagok tömörül
jenek.
A Fideszt én ellenzem. Megmondom őszintén azért, mert programtervezete restaurációs, polgári-kapitalista program. Azzal a programmal itt együttműködni nem lehet. Ezt mi közöltük, és meg is
mondtuk nekik. Nem teljesen egységes az ilyen jellegű megítélése, én ebben radikális és majdnem szélsőséges vagyok, éppen azért, mert ilyen programot elviselni nem lehet, elméletileg nem különösen nem lehet, tehát bejegyzésre való törekvés időszakában tiltani kell.
Vagyis ha megfelelően átalakul a programja, akkor lehet párbeszédet folytatni vele.
Van még egy Hálózat nevű szervezet, az pedig nemcsak programjában, magatartásában is polgári demokraták. Mást ne mondjak: egész vezérkara a nyáron - három hónapja, négy hónapja, öt hónapja - az Egyesült Államokban van ösztöndíjjal. Hát ezt ismerjük, hogy mit jelent ösztöndíjjal az Egyesült Államok... Politikai kiképzésen vesznek részt. Azért mertek mindnyájan elmenni, mert a Fidesz vezérkara itthon volt és a kinyújtott karjuk a Fidesz vezérkara, amely nagyon elhatározó, radikális magatartást tanúsít. A Műegyetemen, a bölcsész karon, elsősorban a jogi karon meg a Közgáz egyetemen vannak tagjai.
Az említett Hálózat pontos neve: Szabad Kezdeményezések Hálózata, amelyből nem sokkal a Berecz beszéd után alakult meg a Szabad Demokraták Szövetsége. Folytatjuk Kommentár nélkül című műsorunkat: Ez a Hálózatnak a kinyújtott karja. A Hálózatot kategorikusan ellenezzük és még bejegyzés esetén is nagyon kemény politikai küzdelmet fogunk vele folytatni, ha netalán tán a törvény kötelezőnek fogadja el, és bejegyzésre alkalmassá válik, akkor is politikai harcot kell vele folytatni.
Az Országgyűlés előtt idén januárban: "E helyről is felhívunk minden politikai felelősséget érző tényezőt, hogy vegyen részt az új nemzeti összefogás kialakításában. Ezen tényezők közé tartozik,
és ennek is jelét adta többek között a Magyar Demokrata Fórum, az Új Márciusi Front, egyes ifjúsági szerveződések, a szerveződő Kisgazdák, a Veres Péter Társaság, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Münnich Ferenc Társaság.
Nézzék! Azt szeretném megmondani, hogy hozzá kell szoknunk, hogy politikai harc kezdődött az országban - nem most: tegnap, tegnapelőtt -, méghozzá olyan, amely egy része már hatalmi jellegű,
a hatalomért folyik, a választásokon ezt különösen észre lehet venni, úgyhogy a pártnak a választási küzdelme az majdnem olyan, vagy olyan súlyos lesz, mint a termelés megjavításáért, a gazdasági
tevékenység erősítéséért folytatott harc, áttevődik bizonyos fokig a politikai harc súlya.

A KISZ-re majd akkor a végén válaszolok. Először is még arról, hogy két PB-tag harca. Remélem, nem azt várják el, hogy én azt mondjam, szeretjük egymást, vagy nem szeretjük, mert megedződni birkózásban egészséges, és a politikában nem az a meghatározó, hogy szereti
vagy nem szereti a másikat. (...) A Berecz Jánoshoz intézett kérdés így szólhatott: igaz-e, hogy a
Politikai Bizottság két tagja harcban áll egymással? A válasz tehát Pozsgay Imrére vonatkozik.
Én a következőt mondom - és nem önöknek, neki is mondtam -, hogy én minden beszédhez, minden nyilatkozathoz, minden magatartáshoz úgy viszonyulok, hogy programozható-e, tehát megvalósítható-e. Ha nem programozható, akkor demagógiának tekintem, különösen ilyen magas
szinten, mert akkor hangulatkeltésre megy. Megmondtam neki is, hogy az, hogy a nép nevében való kormányzást, a nép által való kormányzásnak kell fölváltani, az demagógia egy bizonyos szinten.
Az Ő szintjén az. Egy alapszervezeti titkár ezt mondhatja, de nem mondja, mert tudja, hogy ez fából vaskarika így. Az, hogy csak alulról építkező társadalomra van szükség, ilyen még nem volt a
világon. Lesz, de mi nem fogjuk még megérni.
Az Országgyűlés előtt idén januárban: "Az utóbbi években sokféle módon szóltak ebben az országban a társadalom alulról való, önszervező épüléséről. A most tárgyalt két törvénytervezet jelenti azonban az első igazi garanciát arra, hogy ez a társadalomszervező
óhaj joggá váljon".
Csak olyan építkezés lehet, aminek van központja, amelyik gardírozza, irányítja, segíti, támaszkodik rá, és így lehet, tehát programozható szöveget kell mondani. Ebben van jelentős eltérés közöttünk. Egyet szeretnék megmondani: amióta együtt vagyunk PB- tagok, minden kérdésben, amiben döntöttünk, tulajdonképpen egységesen döntöttünk, de nem tárgyaltunk meg mindent
természetesen.
Én nagyon szeretném és bízom benne, hogy ez a Politikai Bizottság, amikor ennél rázósabb és nehezebb kérdéseket is tárgyal és közös következtetésre jut, hogy utána ez a közös következtetés azonos magatartásban is meg fog nyilvánulni. Ha nem, akkor baj lesz, mert akkor ezen a szinten már... Egy alapszervezetben lehet egymásnak menni ököllel, legfeljebb a szomszéd alapszervezet fájlalja, de egy Politikai Bizottságban az eltérő magatartás, az már polarizációs
pont, és a polarizáció - azt én nagyon, sajnos jól tudom még a kis szegényes életemből, de a történelmi tanulmányaimból pedig különösen - a párt megosztottságával jár, a párt megosztottságapedig egy egypártrendszerű országban hatalmi harccal, a hatalmi harc pedig kiszámíthatatlan, végül fegyveres harccá is alakul, attól pedig mentsük meg saját magunkat - ekkora a felelősség.
Ekkora a felelősségünk, tudja ő is, én is tudom. Ebben egységesek vagyunk. Magatartásunkat tessék majd mérni és szólni, hogyha valamelyikünknél eltérést tapasztalnak eszerint. Én nem akarok nagy
szavakat mondani, meg játszani ezzel a dologgal, de én rettenetesen érzem a felelősség súlyát. Valamikor jó dolog volt a hatalomban lenni és sok előnnyel járt, de higgyék el, nagyon sok hátránnyal jár most a hatalomban lenni.
Az Országgyűlés előtt idén januárban: "Kié is a hatalom valójában?
Ki akar korszerűen berendezkedni? A hatalom nem a pártté, nem is a kormányé és még csak nem is egyetlen társadalmi osztályé.
Alkotmányunk szerint a hatalom a dolgozó népet illeti meg".
És ezt a terhet viselni, ami egy ország sorskérdéseiben való döntést illeti. Ahogy mi beszélgetünk az az érzésem és meggyőződésem, hogy Pozsgay elvtárs is így érzi. Azért kell engednünk, hogy ne menjünk hátrább, mivel erről azt hiszem, az Andics elvtárs mondta, hogy már nincs hova hátrálni. A tünetengedés alatt én nem a hátrálást értem. Tudniillik, hogyha azt mondom, hogy a hatalom gyakorlásában kell munkamegosztást létrehozni, ez azt is jelenti, hogy bizonyos pozíciókat föl kell tudni adni.
Én végignéztem annak idején a Gomulka politikai életútját: nálunk fegyveres harc, radikális konszolidáció, a lengyeleknél egy revizionista folyamat, és enyhén revizionista konszolidáció, és
mentek tovább, egy kicsit jobbra, azért, hogy visszakanyarodjanak.
Sajnos a visszakanyarodás olyan jól sikerült, hogy 1968-ban és 1970-ben ismét robbanás következett be.
Nekünk most föl kell adnunk például mondjuk a parlament 20 százalékát. Mondom, nehogy azt tessék már mondani, hogy ez kiszámított, csak mondom: mondjuk 20 százalékát. Meg kell
engednünk, hogy egy-két parlamenti csoport alakuljon, és így tovább. Egyet nem adhatunk föl: az egypártrendszert. Mert ha most azt föladjuk, akkor az alapjaiban rendül meg a párt önbizalma,
magatartása és a politikai intézményrendszer is. Ezekben tudatosan kell eljárnunk. Ilyen szempontból mondom, hogy ez nem hátrálás: ez pozíció fölajánlása, szövetséges-szerzés, vagy netalán tán pozícióadás az ellenfélnek ahhoz, hogy politikai harcban megerősödjünk és működését lehetetlenné tegyük, vagy csatornákba vigyük. Csatorna alatt én azt értem, hogy mi szocialista
társadalmat építünk egy hosszú történelmi szakasz folyamán.
Múlt év novemberében a Népszabadságban: "A magyar történelemben sajátosan és sajnálatosan visszatérően megjelenik, hogy egy-egy konfliktust a másik fél szellemi vagy fizikai kiiktatásával
akartunk megoldani. Ez a magatartás egy évezred óta kísért.
Szerencsénkre van példa arra is, hogyha összeforrt elegendő erő és a nemzet nem kockára tette, hanem kezébe vette sorsát, képes volt elindulni a választott úton".
Nagyon nagy politikai bölcsességet kíván. Bennem nincs meg, ne tessék megijedni, nem azért mondtam, hogy én ezzel rendelkezem, de egy Politikai Bizottságnál feltétlenül szükség van erre a
bölcsességre. Ha nem, akkor, ki kell cserélni, vagy föl kell ismernie, hogy ki kell cserélnie. (...) föl lehet ezt ismerni, hogyha ilyen helyzetbe kerül. Tehát ez nem hátrálás: a hatalom
gyakorlásának megosztása és némely pozíció tudatos feladása. De akkor azt tudni kell, hogy annál tovább nem fogunk engedni, és ezt a partner tudomására is kell hozni. (...) A felelősségben van egy kis hiba még. Felelősségteljesebben kell nyilatkozni mindenkinek - nekem is, de annak is, akit főtitkárnak vagy miniszterelnöknek neveznek. (...) Felelősségteljesebben, inkább később, átgondoltan, de felelősségteljesen kell nyilatkozni.
Három évnél biztos tovább tart ez a konszolidációs szakasz. Én örülnék, ha 5 év alatt meg tudjuk teremteni azt, vagy meg tudnánk teremteni azt a bázist, ami után valóban kibontakozás következik.
Nagyon radikálisan kellene a műszaki fejlesztésre áldozatot hoznunk. És ezen a területen ő is bátrabb volt, mint budapesti első titkár és én is bátrabb voltam, mint Népszabadság főszerkesztő..
A Demokrata Fórum, fórum, sztrájkjog, többi - ezekre az előbb már válaszoltam. Jánosi elvtárssal mi régi vita-harcostársak vagyunk. Ő sok igazat is mond, szenvedélye is elragadja néha ezekben a
kérdésekben. Azt mindenképpen meg kell mondanom, hogy egy, amit a piacról mond, abban igaza van. Sajnos piacot nehéz csinálni. A piac törvényeit kellene hagyni érvényesülni és a közgazdasági
környezetet hozzá igazítani, és akadályozni a piac törvényeinek érvényesülésében azokat, amelyek közösségellenes hatásúak. De ehhez jobb gazdasági helyzet kéne, mint amibe vagyunk. Ezért ő hiába lázad, a "kézi vezér" Marjai erre ment rá. (....) Marjainak mindig kézileg be kellett avatkozni, hogy ki tudjuk fizetni az arra a hónapra esedékes tartozást mindig. Ő erre ment rá. És lehet, hogy holnap egy másiknak kell erre rámenni, vagy egy harmadiknak. Ilyen küldetést is kell vállalnunk, és ha kell, akkor minden héten döntünk a kézi beavatkozásról, hogy ki tudjuk fizetni az adósságot
és megmaradjon a hitelünk nemzetközi porondon. Nagyon nehéz.
- Berecz János előadását hallották, melyet tavaly ősszel tartott a Politikai Főiskolán.+++

1989. március 22. Létrejön az EKA

Az Ellenzéki Kerekasztal fél év múlva az MSZMP-vel és a Harmadik Oldallal folytat tárgyalást a békés rendszerváltás menetrendjéről. A Fidesz és az SZDSZ végül elzárkózott a megegyezés aláírásától. (Békés rendszerváltás egyenlő, hogy a szovjet megszállók bábjai megússzák a törvényes felelősségre vonást.)

1990. március 22., csütörtök - Lemond a Magyar Szocialista Párt a Népszabadság napilap tulajdonjogáról, azt átruházza a megalakult Szabad Sajtó Alapítványra. A párt nem kívánja saját lapjaként felhasználni az újságot, az a célja, hogy a Népszabadság szocialista szellemű, demokratikus néplappá váljon - jelentette be Nyers Rezső, az MSZP elnöke csütörtökön az újságírószövetség székházában. (Megmarad balliberális dezinformálós szó csőnek a nép átverése érdekében. Csak ezért kell átalakítani, hogy ha ellenzéki párt győz, ne tudjon bele avatkozni.Lényeg, hogy ingyen kapták az állami tulajdont.)

1990. március 22.  Szűrös Mátyás, Pozsgai Imre, Nyers Rezső, Németh Miklós és Horn Gyula a párt vezető személyiségei a Magyar Szocialista Párt választási fesztiválján, a Budapest Sportcsarnokban. (Büszkék, hiszen sikeres volt a lenyúlások. Aminek az eredménye a szegénység növekedése.) (anti.dogma.MTI alapján szerk)