1464. március 24. Mátyás egyesíti a főkancellári és a titkos kancellári méltóságokat

Mátyás megkoronázása után megváltoztatta a királyság központi adminisztrációját. A királyi tanácsban helyet kaptak a legnagyobb zászlósurak, a kincstárnok, aki az állami pénzügyek felelőse (a későbbi `pénzügyminiszter`), a tárnokmester, aki a királyi udvarhoz fellebbezett városi ügyekben a legfőbb ítélő (a későbbi `igazságügy-miniszter`), a territoriális zászlósurak, az erdélyi vajda, a székely ispán, a budai várnagy, több főispán, a bánok, a királyi udvarhoz kapcsolódó bárók, a főudvarmester, a főajtónálló és a főasztalnok. Ezek a királyi tanácsban egyszerűen hivatalnok referensként szerepeltek. Referálták a tanácsban az ügykörükbe, illetve territoriális rendelkezési körükbe eső ügyeket. 1464-ben egyesítette Mátyás a főkancellári (aki tanácstag volt) és a titkos kancellári (aki a király személyes tisztviselője volt) méltóságokat. A kancellária kibővült, vezetője, a kancellár a király kegyence lesz. Általában közrendű vagy külföldi, ismeretlen származású férfiak voltak ők, akiket maga a király emelt fel, vagy ha akart, megfosztott tisztétől. A kancelláriában mind nagyobb számban foglaltak helyet humanista, elsősorban Itáliában egyetemet végzett fiatalok. A kancellária készítette elő a királyi tanács számára tárgyalandó ügyeket. Ennek következtében az egyes ottani bárók tulajdonképpen a királyi tanács referenseivé váltak. A hivatalban a központi adminisztráció kulcsszerepbe került.

1607. március 24. Megszületett Michael Ruyter holland tengernagy

A magyar gályarabok kiszabadítója Ulissingonban látta meg a napvilágot. Először kereskedelmi hajó kapitánya volt, majd 1641-ben a holland haditengerészet admirálisaként segítette a portugálokat a spanyol hajóhad elleni küzdelemben. Utána újabb tíz esztendőt töltött a kereskedelmi tengerészetnél és az észak-afrikai partoknál küzdött a berber kalózok ellen. 1652-54 között, az első brit-holland háborúban több győzelmet aratott az angol hajóhad fölött, majd sikerét megismételte a második és a harmadik háborúban is. Az egyesült angol-francia hajóhad legyőzésével megteremtette a holland és az angol flotta közötti erőegyensúlyt, és megakadályozta a Holland Köztársaság tenger felőli elözönlését. Nevéhez magyar vonatkozású esemény is fűződött: 1676-ban ő szabadította ki fogságukból azokat a magyar református gályarabokat, akiket a magyarországi ellenreformáció idején a katolikus egyház megsértésével vádoltak és végül büntetésből eladták őket gályarabnak.

1801. március 24. Összeesküvő gárdatisztek meggyilkolják I. Pál orosz cárt.

1821. március 24 .Meghal Teleki László író

Szirákon született 1764. szeptember 2-án. Tanulmányainak befejezése után 1789-ben kormánytisztséget vállalt. 1792-ben az erdélyi királyi tábla bírája, 1803-ban a Duna-melléki Református Egyházkerület főgondnoka, 1819-ben a hétszemélyes tábla bírája lett. Bessenyei György hatására ifjú korában írt négy prózai tragédiát. Elnöke volt a Tudós Társaság előkészítő bizottságának. Felesége és fia ajándékaként könyvtára az MTA könyvtárának alapja lett.

1922. március 24. Meghal Széchenyi Ödön gróf

Széchenyi István fia Pozsonyban született 1839. december 14-én. 1863-ban ő szervezte meg a pesti tűzoltóságot. Több tűzoltóeszköz feltalálójaként is ismert volt. 1868-ban ő alakította meg a Budai Hegypálya Társulatot, amelynek segítségével 1870-ben megnyílt a budai Sikló. 1874-ben a szultán meghívására Törökországba ment, ahol megszervezte az ottani tűzoltási szervezetet. Katonai tűzoltódandárt hozott létre, amelynek élén altábornagyi rangban állt, egyben a szultán tábornokhadsegéde lett. 1874-től állandóan Törökországban élt. Konstantinápolyban érte a halál.

1933. március 24. „Júdea hadat üzen Németországnak! Világ zsidói, egyesüljetek! A német áruk bojkottja! Tömeges tüntetések!”, főcímek az angol Daily Expressből, amely az alábbi módon folytatja németellenes gyűlöletkampányát: „A zsidó emberek szerte a világon gazdasági és pénzügyi háborút hirdetnek Németország ellen. Tizennégymillió zsidó egy emberként tart össze a Németország elleni hadüzenetet illetően (…) , hogy egy szent háborúban egyesüljön Hitler népe elllen”. (Közben mint tudjuk a zsidó magántulajdonú tőke be szállt Hitler fegyvergyártásába. A profit érdekében.)

1950. március 24. A Minisztertanács hozzájárul, hogy a csepeli Weiss Manfréd Művek Rákosi Mátyás nevét vegye fel. (A rabszolgaság ne továbbija. A rabszolgának kötelező imádnia urát.)

1958. március 24.Az Angol Kommunista Párt küldöttsége Budapesten tárgyal

Célja, hogy a szovjet megszállók Kádár-rezsimét legalizálja a világ előtt. Ebben segítsen az angol kommunista párt. Ne beszéljenek a megtorlásról az aljas gyilkosságokról.(Sajnos legalizálták a kommunizmus fasizmusát. Szembe köpték a népet.)

1980. március 24. Megkezdődik az MSZMP XII. kongresszusa

Az MSZMP XII. kongresszusa az immáron évtizede folytatott gyakorlatot követte: a kongresszuson ne történjék semmi lényeges, a kongresszus sugallja politikánk erősségét és változatlanságát. Az évet majd összesítő politikai jellemzések is inkább a novemberi KB-ülésnek a gazdaságpolitikát érintő mondataira figyelnek. (Mert mit szólnának a megszálló szovjet elvtársak, ha nem lenne egyet értés és összefogás.)

1989. március 24., péntek - Jurij Moszkovszkij, a Szovjetunió Külgazdasági Bankja ügyvezetőségének elnöke, aki március 22-24. között Bartha Ferenc államtitkárnak, a Magyar Nemzeti Bank elnökének meghívására Magyarországon tartózkodott, pénteken Budapesten megnyitotta a Szovjetunió Külgazdasági Bankja első szocialista országbeli képviseletét. Jurij Moszkovszkij megbeszéléseket folytatott Bartha Ferenccel aktuális pénzügyi kérdésekről, a két bank közötti együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről, és tárgyalt Demján Sándorral, a Magyar Hitelbank, valamint Erdélyi Gáborral, a Magyar Külkereskedelmi Bank elnök-vezérigazgatójával. (MTI) (Elvtársak szétosztották egymás között. Az új MDF kormánynak csak a veszteség maradt. Emlékszünk rá több milliárd Ft-ot fordítottak az adófizetők pénzéből a hiány jóváírására.)

 
München, 1989. március 24. (SZER, Magyar híradó) - Az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtása után a szovjet tankokkal hatalomra került Kádár-rezsim (szovjet megszállók báb-kormánya) nem erőszakolta mindjárt a felbomlott téeszek újraalakítását, hanem a tátongó sebek begyógyítása, a lakosság élelmiszerellátásának javítása érdekében, ideig-óráig
tűrte a magántermelést. 1959-ben azonban a budapesti kormány már elérkezettnek látta az időt a kényszer kolhozosításra. Alig több mint egy esztendő alatt szellemi és fizikai terrorral a parasztokat
beverték a téeszekbe. Ezzel lezárult egy folyamat, amely 1848-ban a jobbágyfelszabadítással kezdődött, aztán 1945 után a földosztással folytatódott, majd a visszatérő kolhozosítási hullámok után a föld elvételével végződött.

Az új földosztás, a szocio-feudális birtokstruktúra felszámolása elkerülhetetlen. Mire lenne szükség?
Szabad utat biztosítani a föld-magántulajdonnak, az alkotmányban garantálni elidegeníthetetlenségét. Legalább 50 hektárra növelni az egy személy által birtokolható földterület nagyságát. Oszthatóvá tenni a szövetkezeti vagyont, hogy abból a tagok a bevitt érték,
illetve munkájuk arányában - kilépés, megszűnés esetén egy összegben - nyereségéből pedig évente részesüljenek.
A faluról városba kényszerített, üldözött, csábított százezrek térhessenek vissza szülőhelyükre, kapjanak végkielégítést, újrakezdési támogatást, adókedvezményt, és alacsony kamatú
gazdálkodási-beruházási hitelt. Ideje lenne már, hogy a kommunista kormányzat anyagi és erkölcsi elégtételt szolgáltasson a kuláküldözés, a kolhozosítás áldozatainak. Ez is az újrakezdés
alapjául szolgálhatna. (A vidéki MSZMP vezetői megakadályozták az ilyen folyamatokat. Úgy látták csak és kizárólag ők jogosultak magán tulajdonra. A vörös bárók az így ingyen megszerzett magántulajdon védelmében látták a piacgazdaságot. Ami meg jól működő TSZ volt azt szétrombolták, mert mint ahogy a szocializmusban most sem értettek hozzá. Más részt a szét lehetett hordani a vagyon ingyen.)

München, 1990. március 24. (SZER, Kelet-európai szemle) -Kelet-európai szemlénk következik Bárdy István összeállításában: Nacionalizmus, Kelet-Európa átka.
A szabadság kapuján most kopogtató Kelet-Európa új rémséggel, a nacionalizmus démonával találja szemben magát. Felületesebb kommentárokban ezt gyakran azzal magyarázzák, hogy a marxizmus, a kommunista uralom lett volna az egyetlen erő, amely 40 éven át sakkban tartotta a nacionalista szenvedélyeket, amelyek a diktatúra megdőlésével nyomban újra fellángolnak. A valóság ezzel szemben -amire egyre több nyugati megfigyelő rámutat -, hogy a kommunizmus nem csupán tartósította, hanem egyenesen szította, sőt újakkal tetézte a népek közti ellentéteket.
Számtalan népet kényszerítettek bele a szovjet birodalomba, amelyeket mind még a cári időkben alávetett népekkel egyetemben a proletár internacionalizmus jelszavával, tőlük teljesen idegen
népekkel való együttélésre kárhoztattak.
A kényszer volt a szovjet, majd a kelet-európai gyarmatokon is bevezettetett kommunizmus legfőbb ismérve. Kényszer és béklyó mindenfelettire, ami emberi megnyilvánulás, lett légyen az szó, gondolat vagy cselekedet. Tilos volt legfölsőbbképp minden, ami nem volt összeegyeztethető a népek közti barátság központilag elrendelt mákonyával.

 Nyugaton széles körű megdöbbenést vált ki a Pamjaty nevű szovjet náci szervezet felbukkanása. Nem csupán az, hogy az internacionalizmust papoló Kreml nem tiltja be, hanem hogy mennyire
népszerű, sőt hívei és támogatói közé tartoznak nem csupán párttagok, hanem vezető funkcionáriusok, még a KGB is.
(A neoliberalizmus ordas eszménye által antimagyar nézőpont demokratikus lett. Ha tiltakozol ellene, te vagy a fasiszta. Még mindig érvényes a „Benes-dekrétum” magyarok, németek ki rekesztése.)

1998. március 24. „Az iraki elnök senki ellen nem képes csatát vívni, sem a földön, sem a tengeren, sem a levegőben. (…) Irak sohasem rendelkezett valamire való hadiiparral”, jelenti ki Martin Van Creveld katonai szakértő, a jeruzsálemi Héber Egyetem tanára a Jeune Afrique című hetilapban. (Vö. 1991. február 15.; 1996. május 12.; 2003. február 5.; 2003. február 20.; 2003. április 9.)

1999. március 24. A kőszegi téglagyár előtt tartott szokásos évi megemlékezésen, ahol a túlélők emlékei szerint 1945-ben ezen a napon állítólag 120 munkaszolgálatos zsidót gázosítottak el az

(anti.dogma.hu MTI alapján szerk)