1387. március 31.Zsigmondot magyar királlyá koronázzák

Ez év tavaszára az ország koronás király nélkül maradt. Kis Károlyt megölték, Mária raboskodott. Az üres trónra az egyetlen szóba jöhető jelölt a királynő férje, Zsigmond volt. Őt, miután elfogadta az országnagyok által elébe terjesztett feltételeket, 1387. március 31-én Fehérvárott magyar királlyá koronázták. Zsigmond kötelezettséget vállalt, hogy a királyi tanácsba nem vesz be idegeneket, és nem adományoz idegeneknek birtokokat. A koronázási feltételek betartására - teljesen újszerű módon - a király ligára lépett az őt támogató bárókkal. Egyben felhatalmazta őket, hogy ígéretei teljesítésére akár erővel is kényszeríthetik. A liga tagjait név szerint nem ismerjük, de feltételezhető, hogy azok a bárók voltak, akik a legszűkebb környezetéhez tartoztak. Közülük a két legtekintélyesebb: Lackfi István nádor és Kanizsai János egri püspök, főkancellár. Kanizsaiak, mint a királyi és egyben a királynő kancellária fejének jelentős szerepe volt abban, hogy Zsigmond nem maradt társuralkodó a felesége mellett, hanem szinte észrevétlenül az ő kezébe került a királyi hatalom.

1492. március 31. Három hónappal a reconquista befejeződése után a spanyol királyi pár, Ferdinánd és Izabella (akinek gyóntatója, Talavera kikeresztelkedett zsidó volt) aláírja a zsidók kiűzéséről szóló rendeletet. „A grandok által védelmezett zsidókat utálta a nép, mindenekelőtt az adóbehajtókat, a pénzügyi elnyomás eszközeit és haszonélvezőit, harácsolókat látva bennük, akik felhajtják az árakat a nyomorúság idején, végül pedig uzsorásokat, akik keményen kizsákmányolják a szegényeket, mindezt azzal a felsőbbrendűségi érzéssel súlyosbítva, amelyet a zsidó oligarchia tanúsított minden alkalommal, és amelyet vagyonából, sikereiből, valamint a királyoknál és a nemeseknél élvezett befolyásából merített”, írja témába vágó könyvében (Isabelle et Ferdinand, rois catholiques d’Espagne, Fayard, Párizs 1992) Joseph Pérez. A királyi rendelet előírta a zsidóknak, hogy három hónapon belül térjenek át a katolikus hitre vagy vagyonelkobzás terhe mellett hagyják el Spanyolországot. Különböző források szerint a kiűzött zsidók száma 105 ezertől 800 ezerig terjed, s körülbelül 50 ezren vették fel a kereszténységet. (Vö. 1965. január 20.)

1694. március 31. A prágai Thein-templomban újratemetik a 12 éves Abelesz Simont, akit előbb a zsidó temetőbe temettek, majd a templomi sírfelirat szerint „a hatodik napon kihantoltatott, hatóságilag megvizsgáltatott és mind a koporsó lepecsételéséig természetes színű maradt, meg nem merevedett, csúf szagot nem árasztott, látványa nem volt kellemetlen és rózsaszínű vér ömlött belőle”. A fiú apját, Abelesz Lázárt azzal vádolták meg, hogy megölte fiát, mert az át akart térni a katolikus hitre, és miután börtöncellájában felakaszotta magát, holtában is bűnösnek mondták ki, az ítélet alapján szívét kitépték és arcába vágták, majd hulláját felnégyelték és máglyán elégették. Felesége, hogy férjét mentse, egy bizonyos Loebl Kurtzhandl nevű ismerősükre fogta fia megölését, akit szintén halálra ítéltek és kerékbe törtek, noha az ítélet foganatosítása közben egy páter noszogatására áttért a krisztusi hitre.

1745. március 31. Prágából kiűzik a zsidókat.

1891. március 31.Megszületett Asbóth Oszkár, az első helikopter megalkotója

A pankotai születésű mérnők kiváló eredményeket ért el a kísérleti úton kialakított ún. Asbóth-légcsavarral. Az I. világháború után több éves kísérletezés eredményeként megépítette a légcsavarjával felszerelt és kormánysíkokkal stabilizált helikopterét. Az ő gépe volt az első, amely valóban egy helyből, függőlegesen szállt fel 1928. szeptember 29-én. Sikerei Európa-szerte új lendületet adtak a korábban megoldhatatlan problémának tekintett helikopterkutatásnak. Kísérleteinek úttörő szerepét a nemzetközi szakirodalom is elismerte. Budapesten halt meg 1960. február 27-én.

1927. március 31. Megszűnik Magyarország katonai ellenőrzése

Trianon után még a vesztes ország felett ellenőrzést volt országunk felett. Nehogy a terület felosztása miatt ellenséges belső folyamat alakuljon ki.

1946. március 31. Ferenczy László csendőralezredes, a Szálasi-kormány tárca nélküli minisztere a BBB áldozatává válik.

1957. március 31. A Reformátusok Lapja leközli Ravasz László püspök rádiószózatát az ’56-os események értékeléséről, amelyben többek között ez áll: „Bűnbánattal valljuk meg, hogy az egyház mint földi intézmény a kényszerűségen felül is engedte magát megkötöztetni a vele halálos ellentétben álló politikai hatalom erőszakától és cselekvéseitől, és emiatt örökkévaló lelki céljainak elérésében is kárt vallott. (…) A forradalomnak nemcsak a reakció az ellentéte, hanem az anarchia is. Még gondolni se merjen senki az elmúlt korszakok rendszereinek visszaállítására. A forradalom vívmányainak megőrzése és továbbfejlesztése, hibáinak megigazítása és igazságtalanságainak jóvátétele lehet egyetlen célunk. Életfeltétel, létkérdés, hogy mielőbb helyreálljon a rend és a nyugalom. Üdvözlet azoknak, akik az igazság és a szeretet magvetését végzik”. (Vö. 1848. január 20.; 1848. március 20.; 1849. január 28; 1849. szeptember 9.; 1849. november 8.; 1850. augusztus 25.; 1919. március 29.; 1950. szeptember 26.; 1957. február 18.; 1957. április 10.; 1961. március 15.; 1985. március 31.; 1985. április 28.; 1987. május 21.; 1987. december 17.; 1989. május 2.)

1985. március 31. „Népünkkel együtt ünnepelve, Isten irgalmasságát dicsőítve tekintsünk vissza a négy évtizeddel ezelőtti történelmi jelentőségű eseményekre és az azóta megtett útra. (…) Megindultan és kegyelettel emlékezünk meg a Szovjetunió Vörös Hadseregének és szövetségeseinek a felszabadításunkért hozott súlyos véráldozatáról” írja a Reformátusok Lapja (alig négy évvel a rendszerváltás előtt!). (Undorító. Az „antifasisztának nevezett új cionnáci különítmény nőket, gyermekeket gyilkolt meg. Ezek a háborús bűnösök most magas nyugdíjat kapnak.)

München, 1989. március 31. (SZER, Magyar híradó) - Nemcsak az MSZMP, de az újonnan alakult pártok is gondokkal küszködnek. Igaz, a gondoknak általában más és más a természetük. Tóth Gy. László következő interjúalanyunk, aki nemrég mondta fel MSZDP tagságát,
most a Szociáldemokrata Párton belüli nézeteltérésekről vall.
- Kedves Tóth Gy. Lászlói Egyike vagy azoknak, akik a közelmúltban elhagyták a Szociáldemokrata Pártot. Mi késztetett arra, hogy kilépjél a Szociáldemokrata Pártból?
- Elsősorban a pártban eluralkodott helyzet, és ebből következően a demokrácia teljes hiánya. A januári megalakulást követően 5-6 ember kinevezte magát elnökségnek anélkül, hogy erről bárkit megkérdeztek volna. Ők maguk - pontosabban ketten-hárman közülük - megpróbáltak
a pártnak főtitkárt keríteni, ami rendkívül elfogadhatatlan módszer volt számunkra. Ezt követően egy GANZ-MÁVAG-beli nagygyűlésen az önmagát kinevező elnökség egyik tagja közölte közel 1000 emberrel, hogy a párt nem tűri a frakciózást.
Na most, többünk véleménye szerint frakció és platformszabadság "nélkül nincs demokrácia, és akkor ez már nem egy demokratikus párt. Ilyen formában mi ezzel nem tudunk azonosulni. Ezt követték a március 15-i események, amikor a Batthyány örökmécsesnél többek
között a Münnich Ferenc Társasággal koszorúzott együtt a Szociáldemokrata Párt, de a Szociáldemokrata Párt képviseltette magát a Nemzeti Múzeumnál a hivatalos ünnepségeken is, ahol először jelent meg nagy nyilvánosság előtt a párt szóvivője, aki nemrégiben
még MSZMP-tag volt, és ezúttal a régi elvtársai mellett már egy új párt képviseletében állt helyt. Ez sokunknak nem tetszett. (Aki azt követelte egy új pártban, hogy a volt MSZMP funkciósok ne töltsenek be vezetőként szerepet, az szélsősége és radikális lett. Mivel ezen háborús bűnös gárda beépült a párt szét vált, megszünt a közélet számára. Amúgy is veszélyes lett volna a volt MSZMP KB tagjainak milliárdossá válásának folyamatában.)

1990. március 31., szombat - Az SZDSZ tiltakozik amiatt, hogy a Springer konszern tárgyalásokat folytat a megyei napilapok eladásáról, illetve megvételéről. A párt ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy az MSZP még mindig nem hajtotta végre azt a népszavazással megerősített döntést, hogy el kell számolnia vagyonával. Az új Parlament egyik első intézkedése az lesz, hogy a nép e döntésének érvényt szerez, és az MSZP-t elszámoltatja a vagyonával. Az elszámoltatás előtt a megyei napilapokról folytatott minden tárgyalást az SZDSZ vagyonátmentésnek tekint. (Nemzeti vagyon ingyen elúszott. Cserébe balliberális félrevezetés megmaradt.)

 
1990. március 31., szombat - Szombathely város tanácsa soron kívül megtartott tanácsülésén döntött: Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotása, mely a ,60-as évek közepe óta állt a Művelődési és Sportház és a megyei rendelőintézet között, kerüljön máshova. A leemelés határideje április 3-a volt, ám a szobor már szombaton nem volt a helyén. Immár Szombathelyen a Városgazdálkodási Vállalat raktárában várja, hogy kijelöljék új helyét. (A népirtás jelképe el tűnt.)

München, 1990. március 31. (SZER, A munka világa) - Néhányérdekes tapasztalatot, ellentmondást, furcsaságot is hozott a választás első fordulója. Például kiderült, hogy a szavazópolgárok néha nem vették figyelembe a jelöltek teljes múltját, és nem mindig honorálták a következetes ellenzéki kiállást, az antikommunizmusukért meghurcoltak, a nép szabadságáért mindenkor harcolók áldozatát.
Miként magyarázható, hogy mondjuk az a Horn Gyula, aki az 1956-os forradalom eltiprása után bizonyíthatóan pufajkásként vett részt a megtorlásban, mégis az élre került választókerületében, viszont Rácz Sándor, a Nagybudapesti Központi Munkástanács elnöke -akit életfogytiglani börtönre ítéltek, és mindig hű maradt a magyar nép ügyéhez - néhány száz szavazattal lemaradva csak a negyedik helyen végzett, és nem jutott tovább? (Mert a negyven év agymosása eredményes volt. A rabszolgák a rabszolga tartóra szavaztak mint biztos pont. Vajon ez a tudatmódosítás a mostani választáskor is meg lesz a magyar népnek.)

1994. március 31. Meghal Léon Degrelle.

2001. március 31. Meghal Vayer Lajos művészettörténész

A Herder- és Széchenyi-díjas akadémikus Budapesten született 1913. június 30-án. A budapesti tudományegyetem Eötvös Kollégiumában tanult. 1935-től a Szépművészeti Múzeum, illetve a Nemzeti Múzeum munkatársa, majd egyetemi magántanár, 1949-től a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettese, 1955-82 között az ELTE BTK művészettörténeti tanszékének tanára, majd a tanszékvezetője volt. Közben 1958-tól húsz éven át a Velencei Biennálé miniszteri biztosaként dolgozott, 1969 és 1973 között töltötte be az UNESCO Nemzetközi Művészettörténeti Bizottságának elnöki tisztét, később a bizottság tagjaként tevékenykedett. 1975-ben a Princeton Egyetem és Kutatási Intézet meghívott professzora. Ő volt az ikonográfia és az ikonológia hazai megteremtője. Műveit a műalkotások megismerésének kollektív tapasztalatokkal hitelesített eszközeinek segítségével, az európai és a magyar kultúra szerves összetartozásának tudásával írta. Fő kutatási területe a régi európai, elsősorban reneszánsz művészet, az ikonográfia-ikonológia, a grafikus művészetek, továbbá a XIX-XX. század magyar művészete volt. Művei: Pázmány Péter ikonográfiája, Rembrandt, Magyar uralkodók, A rajzművészet mesterei, Raffaello freskói a Vatikánban, Masolino és Róma, A Psychomachia és a Legenda Aurea. Piero della Francesca arezzói fő művének ikonológiai problémái.

(anti.dogma.hu MTI alapján szerk.)