1179. március 5. III. Sándor pápa megnyitja a III. lateráni zsinatot, amely energikus intézkedéseket fog hozni a valdens és albigens eretnekek kiirtása végett, mellékesen pedig megtiltja a klerikusok számára a fizika tanulmányozását. (Mint a magyar „holokauszt-törvény”)

1233. március 5. IX. Gergely pápa közzéteszi „Sufficere debuerat perfidae judeorum peridia” kezdetű bulláját, amelyben megtiltja a zsidóknak, hogy háztartásaikban keresztény szolgákat alkalmazzanak. (Vö. 1940. szeptember 19.)(Nem csak kihasználják őket, hanem megalázzák szegénységükben.)

1616. március 5. Az egyházi hatóságok a katolikusok számára tilalmazott könyvek listájára helyezik Kopernikusz „De Revolutionibus” című munkáját. (Vö. 1822. szeptember 11.) (Ez olyan mint napjainkban a holokauszt vallást nem lehet kutatni.)

1674. március 5. Hűtlenség és felségárulás vádjával rendkívüli bíróság elé idéznek 730 magyarországi református prédikátort. A Szelepcsényi György esztergomi ések elnöklete alatt Pozsonyban zajló per végén azt a 236 vádlottat, akik kötelezték magukat arra, hogy hivatásukról lemondanak, szabadon engedték, a reverzábilis aláírását a kínzások ellenére is megtagadó 42 lelkészt pedig fej- és jószágvesztésre, majd „kegyelemből” gályarabságra ítélték.

1950. március 5. A szovjet belügyi egységekkel való összecsapásban Lvov mellett életét veszti Roman Sukevics (53), a Wehrmacht kötelékében a Vörös Hadsereg ellen harcoló ukrán Nachtigall zászlóalj volt parancsnoka, az ukrán nemzeti függetlenség kivívásáért partizánháborút folytató Ukrán Felkelő Hadsereg főparancsnoka. Később Prágában a Sztyepan Bandera (vö. 1959. október 15.) által vezetett OUN (Ukrajnai Nacionalisták Szervezete) aktivistái meggyilkolják a Sukevics haláláért is felelős Andrij Pecara kettős ügynököt. Az ukrán kormány 2007. október 12-én nemzeti hőssé nyilvánította Roman Sukevicsot.

1956. március 5. A Sztálin halálának harmadik évfordulójáról való megemlékezésre a grúz főváros Sztálin-emlékművénél összegyűlt százezres tömeget az orosz katonaság szétkergeti, majd tüzet nyit a menekülőkre. A halottak számát 200-300 főre becsülik, a sebesültek száma ismeretlen maradt, mert a lakosság elrejtette őket. (Aki ateista  zsidó volt.)

1959. március 5. "Ne meséljenek ostobaságokat! Ön elment a muzulmánokhoz. Megnézte őket a turbánjaikkal és dzsellabáikkal. Jól látja, hogy ezek nem franciák! Azoknak, akik az integrációt prédikálják, kolibriagyuk van, még ha nagyon okosak is. Próbája meg összevegyíteni az olajat és az ecetet. Rázza meg a palackot. Egy idő után különválnak ismét. Az arabok arabok, a franciák franciák. (...) Azt hiszi, hogy a francia test befogadhat kétmillió muzulmánt, akik holnap húszmillióan, holnapután negyvenmillióan lesznek? (...) Ha integráljuk őket, ha Algéria összes arabját és berberét franciának tekintjük, hogyan akadályozzuk meg őket abban, hogy az anyaországban telepedjenek le, amikor az életszínvonal itt sokkal magasabb? Az én falumat többé már nem úgy fogják hívni, hogy Colombey-les-Deux-Eglises (Két-Templomú-Colombey), hanem úgy, hogy Colombey-les-Deux-Mosquées
(Két-Mecsetű-Colombey)! - mondja De Gaulle tábornok Alain Peyrefitte-nek, ez utóbbinak a volt köztársasági elnökkel folytatott beszélgetéseit tartalmazó, C'était de Gaulle c. könyvében.

München, 1989. március 5. (SZER, Világhíradó) - A közelmúltban joggal keltett kínos feltűnést az érintett magyar vállalatok körében az államhatalom akciója, amelynek során a kormány egyik
minisztere tőkebefektetési ajánlatokat tett nyugatnémet partnereknek magyar vállalatokban való tulajdonrészesedés megvásárolására. Nemcsak az indokolt kérdés, hogy akad-e erre vevő,
de az is, hogy tulajdonképpen van-e jogosult eladó? (Vegye-vigye mindenki a nemzeti vagyont, csak fizessen kenőpénzt a MSZMP KB vezetőinek. Retye-rutyát meg foglalkoztassa zsíros állásban, még ha „amőbaagyú” is.)

München, 1989. március 5. (SZER, Zene, szó) - Az elmúlt héten hozták nyilvánosságra a március 15-i megemlékezést szervező független demokratikus szervezetek, csoportok közös nyilatkozatát,
amely tisztázza a televízió jelképes lefoglalása körül kirobbant, inkább mondva csinált ürügyek alapján felszított vitát. A hazai tömegtájékoztatás ugyanis következetesen a televízió jelképes
elfoglalásáról beszélt, és a két kifejezés között van némi hangulati és főleg jelentéstartalmi különbség.

A megemlékezés szervezői kijelentik: semmilyen módon nem kívánják a televízió munkáját zavarni, azt viszont elvárják, hogy március 15- én a televízióban is elhangozzék a független demokratikus szervezetek Mit kíván a magyar nemzet? című 12 pontja. Hogy miért?
Azért - érvelnek a nyilatkozattevők -, mert a Magyar Televízió a magyar társadalom, a magyar nemzet, az adófizető magyar állampolgár tulajdona.
Hogy a Magyar Televízió vezetői hozzájárulnak-e a 12 pont közléséhez, a több mint kétséges. Persze ez nem is rajtuk, hanem az ellenőrző szerveken múlik, és nekik feltehetően sok lesz az a
radikalizmus, amelyet a 12 pont sugall. +++ (Mint látható a márciusi tizenkét pont is radikális. A nép butítás érdekében szükség bolt a balliberális TV-re. Ami a félre vezetést az adófizetők pénzéből csinálta.)

1990. március 5., hétfő - A sajtószabadság és az államtitok összefüggéseiről adott tájékoztatást a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházában hétfőn Ilcsik Sándor belügyminiszter-helyettes. Mint mondta, a megszünetett belső elhárítással foglalkozva a sajtó olyan, a titkosszolgálati munka egészére és annak részleteire is vonatkozó információkat hozott nyilvánosságra, amelyek megőrzése államérdek lett volna. Ugyanakkor elismerte, hogy az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1987. évi törvényerejű rendelet elavult, de - mint mondta - figyelmen kívül hagyni mégsem lehet, mert jelenleg még hatályos. (Mindent eltitkolnak. Azért, hogy ne derüljön ki a szovjet megszállók báb kormányának aljas gyilkosságai.)

München, 1990. március 5. (SZER, Késő esti világhíradó) – Hogyan fogadták a Vatikánban a szovjet KGB-nek a pápa elleni merényletben játszott szerepéről érkezett hír? Hallgassák meg római tudósítónk, Bojtár István beszámolóját:
- A Szentszék szóvivőjének szombaton elhangzott nyilatkozata szerint: „nincs mit mondania” a korábbi KGB-ügynök Viktor Sejmov által tett - a pápa ellen 1981-ben elkövetett merénylet hátterét
leleplező - kijelentésekről.
Semmi meglepő sincs abban, hogy a Vatikán elzárkózik a e kényes témát illető mindennemű kommentár elől - meglepő az lenne, ha így vagy úgy nyilatkozna. Erre ugyanis ezidáig csupán egyszer szánta magát: 1981. szeptember 5-ikén azért, hogy cáfolja egy angol
televíziós állomásnak azt az állítását; a Szentszék meg van győződve, hogy a szovjet KGB részt vett a pápa élete kioltására szőtt összeesküvésben.(Ez a KGB ügyosztálya volt a magyar titkosszolgálat is.)

München, 1990. március 5. (SZER, Magyar híradó) – Nagy felzúdulást váltott ki Magyarországon egy bűncselekmény, amelynek elkövetője egy szovjet katona volt, szenvedő alanya pedig egy magyar fiatal. Az eset nem mai keletű, de az ügy még nem zárult le - amint
azt a következő beszélgetés is illusztrálja.
- Ma délután Vég Gábort, a szabaddemokraták XVI. kerületi képviselőjelöltjét nem fogadták a szovjet katonai parancsnokságon. Hogy mi volt ez a történet, arra először emlékezzünk az
előzményekkel. Itt ül mellettem a studióban a 14 és fél éves Bácsi Norbert: szerencsésen már kikerült a kórházból. Miért került oda?
- Egy barátomnál voltam. Jöttünk kifelé tőlük, mögöttünk jött egy orosz busz - gyorsan. Majdnem elgázolt minket, éppen hogy csak felugrottunk a járdára. A barátom visszafordult, széttárta a karjait
és szidalmazta az orosz katonát. A busszal megállt az orosz katona. Mi megijedtünk, és elkezdtünk visszafelé szaladni miután hallottuk, hogy megáll a busz - aztán megnyugodtunk. Láttuk, hogy megfordul. Mi berohantunk a kiserdőbe, és kétfelé váltunk. Utánam futott a katona.
Én megcsúsztam, és ő hátulról vesén rúgott, meg elkezdett ütlegelni. Azután visszajött a barátom egy nagy vasdoronggal, de akkorra már a katona elment. (A nép felháborodása miatt a megszálló szovjet katonát megbüntették.)

1990.március. 5.  Szabad György, az MDF Országos Elnökségének tagja, Antall József, az MDF elnöke és Kulin Ferenc, az MDF Országos Elnökségének tagja: az MDF tárgyalócsoportja a pártok csúcstalálkozóján a Parlamentben, melyen azon tizenkét párt vezetői vettek részt, amelyek országos listát állíthattak a közelgő választásokra. A csúcstalálkozó Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke kezdeményezésére jött létre. (Megegyeznek, hogy aki a volt MSZMP vezetőit akarja felelősségre vonni törvényesen az szélsőséges párt. Azaz zavarja a békés módszerváltást.)

2002. március 5. „Egyetlen dologra kell összpontosítanunk: a lehető legkeményebben lesújtani a palesztinokra. Amire szükségük van: csapások. Meg kell értetni velük, hogy ők lesznek a vesztesek”, jelenti ki Ariel Saron izraeli miniszterelnök, ugyanakkor Zeev Schiff neves publicista írja a baloldali Ha’aretzben: „Ebben a rettenetes háborúban közeledik az a nap, amikor mindazoknak, akik izraeli családokat pusztítanak el, gyerekeket és csecsemőket beleértve, számításba kell venniük, hogy Izrael is elpusztíthatja a családjaikat, és nem csak a javaikat”.(Palesztinok mivel nemzsidók, családjuk elpusztítása nem bűn.)

(anti.dogma.hu MTI alapján szerk)