2012. május 24. Közélet

Ne feled a gyűlölet gyengévé tesz. A tudás hatalom...

Ha a zsidóság mint nép fenn akar maradni, akkor sürgősen fel kell hagynia azzal a szerencsétlen gondolattal, hogy ők a világ választott népe s hogy most egy második esély nyílt meg előttük a millenarizmus megvalósítására, azaz arra, hogy ők legyenek az egyetlen uralkodó nép a világ többi népe fölött. (Mint Hitler mondta: a német a felsőrendű faj.)

A „második esély” sikere érdekében világszerte forradalmakat, háborúkat szítanak, erkölcsi és gondolkodási káoszt teremtenek maguk körül. Már sokszor rámutattunk arra lapunkban, hogy az elmúlt 100 évben minden háború, vérontás, forradalom és nyugtalanság mögött mennyire ott áll a zsidóság. A nagy tömegek ezt alig, vagy éppen nem tudják észrevenni, a zsidó sajtó, rádió, tv, egyszerűen meghipnotizálta őket, egy hamis biztonságot nyújtó fikcióban tartja őket. Ma már a legtöbb ember úgy gondolkodik, ahogy ez a szuggesztió meghatározza számára. Miként egy papírlapon szétszórt vasreszelék az alá elhelyezett (s ennél, fogva rejtett) mágnes hatására varázsütésszerűen elhelyezkedik a mágnes erővonalai irányába: egyöntetűen, katonásan engedelmeskedve és arra fordulva, amerre a pólusok vannak.

Mindezt azonban a függetlenül gondolkodó kívülálló látja, akit épp e tulajdonsága miatt bizony barbár antiszemitának bélyegeznek. Bartha Miklós találta fején a szöget, amikor azt mondja, hogy antiszemita az, aki a kelleténél jobban utálja a zsidót.

Cionista zsidók maguk között — és sajnos felénk is — azzal érvelnek, hogy Izrael állam visszaállítása és a zsidók visszatérésé, valamint szellemi újjáéledése tulajdonképpen a nagy próféciák betöltése, megvalósulása (Deut. 30:4 továbbá Ezra 2:64-65 es 6:21, Neh. 7:6).

Pedig egyáltalán nem a próféciák betöltését jelenti a zsidóknak jelenlegi, palesztinai „visszatérése”. Ez a prófécia már réges-régen betöltést nyert vagy 2500 évvel ezelőtt a babyloni fogságból való részleges visszatelepüléssel. Ugyanakkor — és ez a legfontosabb itt — a zsidó nép megszűnt mint egységes nemzet létezni, amikor a Római birodalom elleni esztelen lázadásukban, Kr.u. 70-ben Titus szétszórta és megsemmisítette őket, nemzeti szimbólumukkal, a Templommal együtt. Azóta csak frakciókra hullott rabbinista csökevények maradtak fönn. (Lásd: „A Bajkeverők” c. cikksorozatot lapunk régebbi számaiban.)

A mai zsidó állam megalakulása egyáltalán nem a nagy világbéke periódusát készíti elő, ahogy a zsidók szeretnek elhitetni a világgal. Épp ellenkezően, súlyos, balvégzetű próféciák megvalósulását jelenti, amikoris a sátán veszi át ideiglenesen az uralmat a Földön.

A kereszténynek mondott, de minden vallási karakterétől megfosztott Nyugat pénzbeli és erkölcsi támogatást nyújt a csalárd Izrael államnak s ezzel akarva-akaratlan betölti a „Pusztító Utálatosságra” vonatkozó régi jóslatot.

Az Izraelnek nevezett állam még a nevében is hazug, mert semmi köze sincs a régi, bibliai Izraelhez. Hazug, erőszakos és csalárd módon kaparintott maga alá területet két millió zsidó, akiknek a Zsidó Enciklopédia szerint is vagy 82%-a sok ezer kilométerről vándorolt oda. Olyan zsidók, kik semmi vérszerinti kapcsolatban sincsenek az ószövetségi zsidó etnikummal. Askenáziak, sárga törökök ezek, akik valamikor a Kr. u.-i VI. szd.-ban valahol Dél-Oroszországban vették föl a rabbinizmust. Minden idők legzsarnokibb korszakát megszégyenítő brutális erővel üldöztek ki másfél millió arabot a házából és földjeiről és a hatalomtól megrészegült ember arroganciájával dicsekszenek a világgal, hogy ők, a világtörténelem legnagyobb eseményeként térnek vissza „őseik” földjére és jogos tulajdonába. Ennek a hazugságnak támogatásaiban a Nyugat legkülönbözőbb nem-zsidó szektorai vesznek reszt, kormányok, felekezetek, szekták, tudósok, nemtelen nagyok és kicsik egyaránt. Nem egy megzavarodott vallási prédikátor azzal dicsekszik, hogy ő cionista. A józanabbak meg attól való félelmükben, hogy a mérhetetlen hatalmú zsidó apparátus őket esetleg antiszemitáknak bélyegzi, vagy valamilyen más hátrányuk támad, hallgatással támogatja ezt a világ-összeesküvést.

Igazán nem kell ma már prófétának lenni ahhoz, hogy mindezek után felismerjük azt, hogy ily, az egész Földet behálózó bűn és hazugság valahol visszahatást fog találni a Természet rendjében. Mert a természet világa csak törvényt és rendet ismer, a fölborulást, a káoszt nem tűri. A nagy földrengések úgy jönnek létre, hogy a föld több kilométer vastag kérgében törések, feszültségek, egymás ellen dolgozó erők lépnek föl. Egy ideig a gyanútlan emberek mit sem sejtenek, amíg a jelek nem sokasodnak. A rend, egyensúly és nyugalom visszaáll, de csak a nagy katasztrófa után. Az erkölcsi válságokkal valami módon mindig együtt járnak a természeti katasztrófák — mondja valahol Renan.

Az Izrael körüli téboly ugyanakkor egészen más irányban, a tiszta magyarság lelkiségében excentrikus kinövéseket növel, a mélylélektannak ki tudja milyen áttételezése folytán. Hiába, minden összefügg mindennel valahol a mélyben. A „második esély” magyar vonatkozásban ugyancsak megjelenik a jószándékú emigrációs körökben. Erről talán máskor kellene írnunk, itt csak az összefüggés miatt néhány szóval utalunk a dologra.

Ugyanis a magyar nemzet jövője fölött önmagában tépelődő magyar lelkekben fokozódó visszahatás és ellenszenv támad az Izraellel cinkosnak mutatkozó Nyugat és a kereszténység irányába. Ezt a jelenséget természetesnek és logikusnak kell mondjuk. A hibát abban latjuk, hogy sokan megelégszenek a látszatokokkal és nem veszik észre azt, hogy a Nyugat és a kereszténység ugyanattól a fekélytől szenved, mint mi. Miként most itt az emigrációban, történelmünk folyamán is, irtózunk attól, hogy sorsunkat magunk vegyük a kezünkbe, másoktól várjuk, hogy helyettünk csináljanak valamit. Másokat okolunk és a legképtelenebb helyeken keresünk magunknak „nagybácsikat”. Ólmos álmodozásunkban olykor egészen fantasztikus, kontrollt-vesztett végletbe lendülünk át, s nemcsak a kereszténységet vetjük el, hanem mar-már a józan eszünket is. (Kínai szövetség, stb).

A „második esély” lázálmos lidérce az önámítások legszélesebb skáláján ragad végig minket. Vannak, akik szentül hisznek abban, hogy az űrből vagy valamelyik planétáról jövő isteni lények mentik meg a világot, a másik nagy csoport meg a dilettánsok magabízó abszurditásával torzítja el a szumir kutatások eredményeit lapos, a realitástól távol eső álmítosszá. Nem veszik észre, hogy ezzel is a pokoli hatalmak malmára hajtják a vizet.

Összegezve, minden „második esély” nyílt vagy rejtett millenarista „örökség-átvétel” vallásos színbe öltöztetett esztelenség és ha keresztülvitelét erőltetik, miként a cionisták, a maguk pusztulásába visz. Válságos, apokaliptikus időkben fokozottabban szükség van a józan észre, a reális perspektívára és a keresztény hitre, hogy harcolni tudjunk az ezerarcú sátán ránk törő uralma ellen, amit a hitehagyott zsidó Hitler a „dőreség és gonoszság szövetségének” nevezett.

Szabad Hirek