2009. december 6. Közélet

Tisztelt Kongresszus! Tisztelt Elnök úr! Tisztelt jelenlévők!

A történelemben a válságok mindig vajúdások is voltak egyben. A válságok ugyanis mindig új korokat szültek. Hogy jobbat-e vagy rosszabbat, ennek eldöntése a történészek feladata. De hogy új korszak előtt állunk most is, teljesen egyértelmű. Európa vagy megújul, vagy eltűnik a történelem süllyesztőjében. A lisszaboni szerződés körül bábáskodók magukat progresszív, modern gondolkodóknak tartják, tele önbizalommal és kevélységgel. Holott nem tesznek mást, mint továbbszolgálnak egy ideológiát és egy világrendet, amely éppen most készül megsemmisülni. A lisszaboni szerződés magabiztossága mögött rémisztő tanácstalanság, az ünnepi szónoklatok mögött pedig rémültség és félelem található. Ha ez lesz Európa jövője, az minden bizonnyal a sírba visz mindannyiunkat.

Ma Európának egyetlen egy lehetősége maradt. Megmaradni annak, ami mindig is volt. A nemzetek, a népek egyenlőségére és sokszínűségére épülő kontinensnek, amelynek hármas talapzatát a görög gondolkodás, a római jog és a keresztény erkölcs adta. A nemzetek Európája nem csupán az egyes nemzetek megmaradásának záloga, hanem Európa túlélésének a kulcsa is. Egy olyan hagyományok nélküli országban, mint amilyen az Egyesült Államok, működőképes lehet a föderalizmus és a liberalizmus, de itt nálunk csak az értékekre, a tradíciókra és a rendre építkezhetünk.

Én magyar vagyok, önök olaszok. Én büszke vagyok arra, hogy az Isten magyarnak teremtett, mert szerintem ez a világon a legcsodálatosabb dolog. Önök ugyanezt érzik, mert olaszok. És én ezért tisztelem Önöket. A barátomnak, európai testvéremnek tekintem Önöket. De ha elvennék tőlem a magyarságom, és azt akarnék, hogy innentől kezdve ne legyek magyar, csupán európai, akkor sem magam, sem másokat nem tudnék becsülni többé. Mert én magyarként vagyok európai, mint ahogy önök olaszként európaiak. Aki azt hiszi, hogy a nemzetek már idejétmúlt közösségek, azok valójában nem igazi európaiak. Azok a mi és a gyermekeink ellenségei.

Magyarországon, a hazámban ma szörnyű éveket élünk át. A posztkommunista kormány minden erejével azon van, hogy eltapossa a Jobbik Magyarországért Mozgalmat, azt a nemzeti pártot, amelynek az elnöke vagyok és amely az uniós választásokon 15%-ot ért el.

A titkosszolgálatok, a média, a rendőrség, háttérerők mind-mind azon vannak, hogy eltakarítsanak bennünket. Ehhez egyébként a magát kereszténydemokratának valló, de programjában inkább liberális ellenzék is asszisztál. Örömmel jelentem, kedves barátaim, hogy a támadások csak megerősítettek bennünket, és hogy a jövő áprilisban sorra kerülő országgyűlési választásokon, ha minden így halad, még nagyobb áttörést fogunk produkálni. Ebben nagy segítségünkre van az is, hogy nemzetközi színtéren is találtunk végre partnereket.

Európaszerte vannak politikai erők, amelyek tisztán látják, hogy mind saját nemzetük, mind az európai kultúra jövője azon áll vagy bukik, hogy a jó úton haladunk-e tovább, vagy továbbsétálunk a szakadék felé. Ezeknek a politikai erőknek lehetnek vitás pontjaik, nem kell, hogy mindenben egyetértsenek, összefogniuk azonban kötelező. Meg kell találniuk egymást, mert ez maradt az utolsó esély. Ezért volt nagy öröm és nagy büszkeség nekem, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom 6. születésnapján tartott ünnepi konferencián Budapesten házigazdái lehettünk az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetsége megalakulásának. Nagy öröm volt, hogy ezen a jeles napon Olaszországot, az olasz nemzetet ebben a kontinentális összefogásban az Önök pártja, a Fiamma Tricolore, és vezetőjük, Luca Romagnoli úr képviselte. Benne és ezáltal Önökben egy elkötelezett és becsületes társaságot, és egy erős szövetségest ismertem meg, akikre számíthatunk, és akik számíthatnak ránk.

Azt kívánom az Önök pártjának, hogy az első betűtől az utolsóig végre tudják hajtani a programjukat, hogy elérjék a céljaikat. Politikai ellenfeleinknek pedig az ellenkezőjét! Mindannyiunknak pedig szebb jövőt!

Köszönöm a figyelmüket és a türelmüket.
(barikád.hu alapján szerk)