2011. szeptember 11. -Közélet

Saját szövetségesei is elégedetlenek voltak Gyurcsány Ferenc 2007-es külpolitikai teljesítményével, derült ki az amerikai nagykövetségen kelt diplomáciai táviratokból. Az April Foley vezette misszió emellett továbbra is élénk figyelemmel kísérte, mit akar a magyar miniszterelnök az oroszoktól, de a táviratokban az is felmerült, hogy a magyar zsidó nagyvállalkozók állhatnak Gyurcsány újdonsült keleti vonzalma mögött.

2007 júliusában több táviratban is elemezte a Szabadság téri amerikai nagykövetség a Gyurcsány-kormány külpolitikai teljesítményét, amellyel a döntéshozók körének egyetlen tagja sem volt megelégedve, beleértve a kormánypárti képviselőket is.

Az első távirat idézi a jobboldali Budapest Analyses (BA) elemzését a magyar külpolitikáról. A követségi tanácsosok összefoglalójából megtudhatjuk, hogy a Gyurcsány-kormány egyetlen olyan kérdésben sem alakított ki önálló magyar álláspontot, amelyek fontosak lettek volna az ország számára. A BA anyaga szerint például hazánknak nem volt véleménye az amerikai rakétapajzsról, Koszovó függetlenségéről, a Nabucco és a Kék Áramlat (a Déli Áramlat egyik előzetes változata) támogatásáról és Törökország EU-csatlakozásáról sem, noha 2007 nyarán ezek a kérdések dominálták az összes európai és amerikai külügyér napirendjét. A követség idézi Orbán Anitát is, aki szerint „kínos”, hogy a magyar kormány nem foglalkozik Koszovó kérdésével.

A kormány tehetetlensége mellett folyamatosan kapta a kritikát az ellenzéktől, és főleg Németh Zsolttól is, aki akkoriban az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke volt. De nem csak Németh volt elégedetlen, a háttérbeszélgetéseken a szocialista Szabó Vilmos, a Külügyi Bizottság alelnöke például csak grimaszolva tudta kommentálni a magyar külpolitikát (helyesebben annak hiányát), Eörsi Mátyás, az Országgyűlés Európai Ügyek Bizottságának elnöke pedig úgy minősítette a Gyurcsány-kormány eredményeit, miszerint Magyarország „úgy bolyong a sivatagban, mint Mózes”.

Mint az a hivatkozott táviratból kiderül, a nagykövetség elégedetten nyugtázta Banai Károly miniszterelnöki tanácsadói kinevezését, ugyanakkor kevés esélyt láttak arra, hogy az általuk rutinosnak tartott diplomata komoly eredményeket érjen el. Foley nagyköveték örültek, hogy Banai atlantista meggyőződése erős (mint azt megjegyezték, Banai egyszer úgy nyilatkozott, „nagyon örül, hogy végre nem kell egyetértenie az oroszokkal”), de úgy tartották, hogy saját stáb, iroda és politikai háttér nélkül nem igazán lehet hatással Gyurcsány Ferencre új tanácsadója.

Az amerikai nagykövetség nem volt jó véleménnyel a kormányzati háttérintézményekről, a Külügyi Intézetről és a miniszterelnök külpolitikai tanácsadó testületéről sem. Az MKI a távirat szerint csak lazán kapcsolódik a külügyminisztériumhoz, viszont igazgatója, Dunay Pál idejének legnagyobb részét azzal tölti, hogy támogatáskérő leveleket írjon a minisztériumnak, de minden alkalommal szomorúan kell tudomást vennie arról, hogy pénz sajnos nincsen. Dunay elmondása szerint csak kétféle választ szokott kapni a külügyből: az egyik: „sajnáljuk, de nem tudunk segíteni”, a másik: „nagyon sajnáljuk, de nem tudunk segíteni”.

A miniszterelnök külpolitikai tanácsadó testületének létrehozását a követség ugyan üdvözölte, de nem igazán látta, miként fogja a szakértői közösség feljavítani a magyar külpolitikát. A tanácsot vezető Valki Lászlóval kapcsolatban például Banai egyik tréfás megjegyzését szerkesztették bele a táviratba, miszerint Valki legfőbb feladata, hogy „tanácsokat adjon (…) majd újabb megoldásokat ajánljon azokra a problémákra, amelyeket a saját tanácsai okoztak”.

Gyurcsány első évének értékelésében az amerikai nagykövetség nem fukarkodott a kemény szavakkal. Navracsics Tibort, a Fidesz akkori frakcióvezetőjét idézve a távirat leszögezte, hogy Gyurcsány újdonsült oroszbarátságának oka egy olyan titkos megállapodás lehet, amely szerint Moszkva titokban finanszírozza az MSZP-t. Az ellenzéki párt már ekkor elkezdett a Nyugat felé közeledni, és a kormányt megelőzve sokkal Amerika-barátabb álláspontra helyezkedett, mint Gyurcsány. Foley nagykövet saját véleményében leírta azt is: a külügy szerint Gyurcsány azért vonta el tőlük a döntéshozatalt, hogy megvalósíthassa saját külpolitikai céljait, de korántsem biztos, hogy Magyarországnak ezekre a célokra van szüksége. Foley szerint a következő fordulópontot Gyurcsány szaranszki útja jelenti majd, amelyet a magyar kormányfő már Dan Fried üzenetének teljes tudatában fog majd abszolválni.

Gyurcsány nem hallgatott a figyelmeztetésre

Alig egy héttel később a budapesti nagykövetség Banai Károly beszámolója alapján részletesen ismertette Gyurcsány azévi harmadik orosz útjának részleteit a washingtoni State Departmenttel. Gyurcsány a Finnugor Csúcstalálkozóra utazott az oroszországi Szaranszkba, ahol ötven perces kétoldalú megbeszélést is folytatott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Az amerikaiak már az út előtt kritikusan tekintettek a látogatásra, ugyanis a csúcsról kizárták Andrus Ansip észt miniszterelnököt az orosz-észt ellentétek miatt, így Gyurcsányra nem igazán vetett jó fényt, hogy egyáltalán részt vett a találkozón, mert ezzel is azt sugallta, hogy egyetért Putyin lépéseivel.

Banai szerint a csúcs jól alakult, és a magyar kormány sikeresen lobbizott a finnugor népek szélesebb autonómiájáért. Ugyanakkor a miniszterelnök tanácsadója kínosan kerülte az észtek kizárásának ügyét, hangsúlyozva, hogy Gyurcsány odafelé vezető útján megállt Tallinban, és szorosan együttműködik az észt miniszterelnökkel is.

A találkozó csúcs utáni reptéri kétoldalú egyeztetésen Gyurcsány rákérdezett arra, az osztrák OMV valóban orosz megbízásból vásárol-e be a Molba. Banai beszámolója szerint Putyin erre nevetve adott biztosítékot arra, hogy ilyenről szó sincs.

Banai azt kérve, hogy szavait ne rögzítsék elmondta: mindent megtett annak érdekében, hogy Gyurcsány ne utazzon el Oroszországba, tudván, a magyar miniszterelnök lépéseit többen is kétkedve figyelik, ugyanakkor nem tudott mit tenni, mert a látogatást még az ő beiktatása előtt leszervezték. Banai ugyanakkor ígéretet tett arra is, hogy Gyurcsány a közeljövőben nem tárgyal majd az oroszokkal, ugyanis a miniszterelnök szépen lassan kezdi megérteni tetteinek súlyát, és Banai is megerősítette, hogy Magyarország érdeke továbbra is szoros nyugati kapcsolatainak ápolása.

Csányi és Demján álltak az újdonsült oroszbarátság mögött?

A következő, titkos minősítésű, magyar-orosz kapcsolatokkal foglalkozó távirat augusztus 17-én kelt a budapesti követségen. Az amerikaiak lakonikusan nyugtázták: Gyurcsány nem okozott csalódást azzal, hogy ismét csalódást okozott. A Foley nagykövet által jegyezett távirat szerint ugyanis a magyar kormány túlértékelte a magyar-orosz gazdasági kapcsolatok szerepét, miközben az oroszokhoz való közeledés hátterében bizonyos magyar nagyvállalkozók keleti terjeszkedési tervei állhatnak.

Gyurcsány szaranszki útja után nem sokkal Ukrajnába látogatott, ahol egy földgáztárolással kapcsolatos megállapodást írt alá. A miniszterelnök bejelentése szerint a megállapodás a magyar állami tulajdonú MVM érdekeit szolgálta, azonban az amerikaiak szerint inkább az EMFESZ, és annak maffiakapcsolatokkal gyanúsított vezetője, Dmitrij Firtas (és ezzel közvetve az orosz Gazprom) érdekei állhattak a háttérben.

A magyar-orosz gazdasági kapcsolatokat elemezve a követségi távirat leszögezte: a hazai döntéshozók túlértékelik a kétoldalú üzleteket, és szimbiotikusnak hiszik azt, miközben az Oroszországba irányuló magyar export eltörpül a – főképp energia – import mellett. Ugyanakkor a keleti kapcsolatok felülértékelése nagyon jól jön a régi idők hálózatainak, akik szépen profitálhatnak az új kezdeményezésekből.

A követségi távirat a Világgazdaság cikkeit idézve megemlíti, hogy több magyar nagyvállalkozó is kelet felé akar terjeszkedni, ahol szívesen látják őket, ugyanis a magyar vállalatok nem törekednek annyira az átlátható üzletekre, mint más „nyugati” befektetők. A nagykövetség több ilyen projetktet is felsorol, amelyek között első helyen áll a Demján Sándor érdekeltségébe tartozó TriGránit szentpétervári megjelenése, a második a Csányi Sándor vezette OTP oroszországi terjeszkedése, majd következik az EMFESZ-hez közelálló Kapolyi László szerepe az ukrán gázügyletben, illetve a Mol-vezér Hernádi Zsolt Gazpromhoz való közeledése is.

Gyurcsány ismét ellentmondásban

Bár a követségi távirat állításai szerint Gyurcsány Ferenc a kétoldalú megbeszéléseken többször is feltette a kérdést, miszerint „ki az ördög akarna Oroszországtól függeni”, nyilvános megszólalásai egy kicsit más képet alakítottak ki keleti politikájáról. A 2007. júliusi nagyköveti konferencián például egy „felemelkedő Oroszországról” beszélt, illetve arról, hogy a világ súlypontja most Nyugatról Keletre vándorol (érdekesség, hogy ezek a gondolatok három évvel később, egy másik magyar miniszterelnök szájából is elhangoztak – a szerk. megjegyzése). A követségi elemzés szerint a Putyin és Gyurcsány közötti személyes kémia is jól működött, ugyanis az orosz elnök szívesen fogadta az európai fővárosokban fájó és rendszeres felkészületlensége miatt hűvös távolságtartással kezelt magyar kormányfőt.

Ahogy arra egy Budapestre akkreditált nyugati nagykövet felhívta a figyelmet, Oroszország meg akarta nyerni a „Magyarország legkedvesebb partnere” címért folyó versenyt. Hazánk keleti vonzalmait a követség szerint tovább erősítette, hogy a magyar kormány szerint az új EU-tagállamok másodrendű tagnak érezték magukat az Unióban, és Putyin ügyesen játszott rá ezekre a félelmekre, a jóságos nagybácsi szerepében tetszelegve.  (Kitekintő.hu)

Szabad Hírek