2010. március 3. Közélet

Noha a baloldal mint haladó erő hagyományosan a racionalizmus képviselőjeként mutatkozik, Magyarországon figyelemre méltó módon gyártja az újabb és újabb mítoszokat. Ilyen mítosz volt még Horn Gyula (akinek megtört az elméje a sok gyilkosságok miatt. Mint "antifasisztát pórázon vezetik, hogy ne tegyen kárt környezetében és önmagában.szerk.) idején a szocialista szakértelemé és a hazát szigorú, ám elkerülhetetlen csomagjával megmentő Bokros Lajosé. Ilyen mitikus költemény íródott az átmeneti kormányfő, Bajnai Gordon köré is, aki – így a hivatalos énekmondók, balliberális véleményvezérek – a válság idején árvízi hajósként önzetlenül tette, teszi a dolgát mint a politikusi ambíció nélküli szent szakértelem megtestesülése.

A legcifrább baloldali legenda főhőse azonban természetesen a bukott kormányfő, Gyurcsány Ferenc, aki most bizarr módon éppen az őszödi beszédet igyekszik e mítoszteremtés szolgálatába állítani. A választások megnyerése, a narancsos bukta felfalása után, 2006. május 26-án hangzott el a szónoklat az MSZP-frakció zárt ülésén, s a róla készült hangfelvétel szeptember 17-én terítette be a magyar nyilvánosságot. – Valakik elárultak, ha tudnám, kik, elmondanám – mondja most Gyurcsány. S ezzel azt a mítoszt táplálja, miszerint ő az a politikus, aki a baloldal és az ország vezetésére hivatott, akinek van víziója a jövőről, ám akinek küldetését, a nagyszerű reformok végigvitelét az önző részérdekeket képviselő társadalmi csoportok ellenállása, a maradi ellenzék kíméletlen elutasítása, a modern gondolatok befogadására rest MSZP tétovázása és a belső árulás átmenetileg zátonyra futtatta. Így nem a hazug, bukott, az országot a csőd szélére kormányzó politikus áll előttünk, hanem a hátba döfött, elárult hős, aki nem a távoli utókortól várja az igazságtételt, hanem az egészen közeli jövőtől, amikor a gyűlölt második Orbán-kormányt ostorozhatja majd – gondolja ő – a baloldali ellenzék vezéreként. Szép, kerek történet, csak éppen kimódolt és hiteltelen.

Szili Katalin a gyurcsányi politika belső ellenfeleinek nevében is kikérte az árulózást, a sanda célozgatást, amikor felszólította a volt kormányfőt: legyen bátor, nevezze meg, kire is gondol! A volt házelnök korábban a beszéd kiszivárogtatásáról készített nemzetbiztonsági vizsgálat nyilvánosságra hozatalát sürgette. Jogosnak látszó igény, hiszen erről három és fél év után is kevesebbet tudni, mint a vasárnap az ország éjszakai égboltját végigszántó fényes űrbéli tüneményről. Amit állítólag tudni lehet: nem jelenlévő szocialista képviselő vagy valaki más kívülről készített kalózfelvételt, hanem a hivatalos felvétel másolata került valahogy „avatatlan kezekbe”. Szocialista politikus nem érintett, ismételgeti a pártvezetés, ám akkor miért beszél árulásról Gyurcsány Ferenc? A Népszabadság tegnap az ügy kapcsán megemlítette Gál J. Zoltán egykori miniszterelnöki kabinetfőnököt, az exkormányfő bizalmasát (!), akinek a páncélszekrényében volt egy felvétel, amit egy ideig nem talált, majd mégis előkerült onnan. Mi ez a sületlenség? Paranormális jelenségek, belpolitikai X-akták?

A szolgálatok elzárkóznak a vizsgálati anyag közlésétől, sokan pedig úgy sejtik, egy szűk kör régóta pontosan tudja, mi is történt. Bizonyosság helyett marad a találgatás, a legendagyártás. Pártbeli riválisa akarta így megbuktatni a vezért? Valaki, lelkiismerete parancsára elnyomva magában a párthűséget, az igazságot akarta tudatni az őszödi falakon túli világgal? Áruló vagy hazafi? Vagy Gyurcsány el is hitte, hogy igazságbeszédet mondott, és…? Akárhogy is, a lényeg mégiscsak maga a beszéd és a gyurcsányi politizálás máig ható gyakorlata. Hazugság, hatalommánia, erőszak, cinizmus, kormányképtelenség. És a teljes hitelvesztés, aminek örvényébe a mosdatlan szájú szónok az Őszödön és azóta is gyáván viselkedő pártját, a teljes magyar baloldalt magával húzta.

Szerető Szabolcs

(mno.hu alapján szerk.)