2011. december 9. Közélet

Nem sűrűn fordul elő, hogy ehelyütt a Heti Válasz valamelyik, ráadásul ugyanazon lapszámunkban olvasható írását tűzzük tollhegyre.

De az sem mindennapos eset, hogy az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete kitüntet bennünket azzal, hogy – vélhetően nagy visszhangot kiváltó – publicisztikájával a mi ajtónkon kopogtat.

Nem kis nagyvonalúságra vall ez azok után, hogy korábbi számainkban többször is voltunk bátrak szóvá tenni: Eleni Tsakopoulos Kounalakis olykor mintha nem azonos mércével mérne az amerikai, illetve a magyarországi politikacsinálás dolgaiban.

A nagy közérdeklődés már csak azért is borítékolható, mert a jeles diplomata mostani lapszámunk 31. oldalán – korábbi figyelmeztetéseire ráerősítve – újfent aggodalmát fejezi ki közállapotaink miatt. A nagykövet elismeri ugyan, hogy a kétharmados parlamenti többség minden korábbinál erősebb legitimációt ad az Orbán-kormánynak, ám ezután hosszan sorolja az igazságszolgáltatás átalakításával, a választási vagy a médiatörvénnyel kapcsolatos kételyeit. Ezek a reformok mennyiben szolgálják a demokráciát, s a kabinet nem fogja túlságosan a maga képére formálni a jogrendszert? – fogalmazza meg aggályait.

E kérdéseket hétről hétre magunk is feltesszük. És szoktunk is találni a kétharmados parlamenti többségű kabinetet – kevéssé elegáns módon – helyzeti előnybe juttató jogszabályokat. Mivel azonban Magyarországon politikai erőnek még nem volt ilyen erős felhatalmazása, nemigen van olyan hazai előzmény, amelyhez mérni lehetne e törekvések demokratikus fokát. Arról nem beszélve, hogy a mai világban mégoly önkényes intézkedésekkel is nehéz csak úgy dróton rángatni a szavazókat. Erre példa az Orbán-kormány vádbeli példaképe, a putyini Oroszország, ahol a kabinet a múlt hétvégén a választások manipulálása ellenére is el tudta veszíteni kétharmados parlamenti többségét.

Ha pedig más, érettebb demokráciákkal vetjük össze hazánkat, akár zavarba ejtő következtetésekre juthatunk. Vegyük példának az Egyesült Államokat. Itt a mindenkori elnök olyannyira befolyásolni tudja az igazságszolgáltatás és a diplomácia működését, hogy kizárólag rajta múlik, milyen világnézetű személyt nevez ki a legfelső bíróság megüresedő posztjaira – avagy éppen nagykövetnek. Most pedig, lássunk csodát, a gazdasági és pénzügyi világválság közepette az amerikai kormány olyan „non-ortodox” intézkedéseket hoz, amelyeket sokan a – demokrácia alapjának tekintett – piacgazdaság durva megsértésének tartanak.

Ezzel együtt a legkevésbé sem aggódunk az Egyesült Államok demokratikus elkötelezettségéért. Vagy ha mégis, akkor csak annyira, mint amennyire – az egy éve elfogadott, s azóta is teljességgel ártalmatlannak bizonyuló médiatörvény láttán – a magyar sajtószabadságért. (hetivalasz.hu)

Szabad Hirek