Folyamatosan tapasztalhatjuk, hogy az összefogás minden társadalmi rendszeren belül nemzetbiztonsági kockázatot jelent.

A mai társadalmi rendszer összetételében és azon túl - ki lehet az a személy -, aki ismeri a helyes nemzeti útvonal feltárásának azon összetevőit, amely összefog minket, s nem pedig megoszt, ahogy annak tanúi lehetünk mindennapjainkban is.

Több alkalomkor is hallhattunk számos elméleteket, kísértetiesen veszélyes útmutatásokat, de én úgy vélem, hogy itt van az ideje a nyílt, mindenki számára ismert közösségformáló, egyének lelkeit felölelő módszerekre, mint a személyes kommunikációra.
Ne elégedjünk meg a virtuális kommunikációkkal, a klasszikus levelezgetésekkel! Törekedjünk a személyes kapcsolatok elmélyítésére, annak legapróbb szemcséinek tisztázására, feltárására még akkor is, ha netán nézeteink eltérőek.

Nincs időnk tétovázni, nincsenek lehetőségeink további ideológiák, társadalmi kísérletek, gazdasági-politikai „modellek” kipróbálására. Minden perc drága, minden hátrálás, megalkuvás a végső pusztulásunkat hozhatja. Csupán a merész, kitartó, becsületes cselekvés segíthet. Ebben nem számíthatunk semmilyen más népre, „testvérre” vagy szövetségesre, kizárólag magunkra. Csak akkor érhetünk el sikert, ha polgáraink java fölismeri történelmi hivatását, és önmagáért hajlandó lesz összefogni, majd keményen síkraszállni a földgolyó legrombolóbb, legdémonibb erőivel szemben. Ennek a küldetésnek, ennek a korparancsnak a föltárása, megértetése, az önzés és a gyávaság elsöprése ma szent kötelessége minden hazafinak, valamennyi gerinces írástudónak és értelmiséginek.

Félelem nélkül, mindenre elszántan, őszintén és szabadon beszélnünk kell, nem állíthatunk tabu témákat. Mindent, minden vonatkozásban nyíltan fel kell tárni – igyekeznünk kell egyenes útra térítenünk.

A magyarok Istene áldja meg eltaposott, szenvedő népünket, hogy balsorsából végre fölemelkedhessen, és boldogan szárnyalhasson a viharok tépázta Kárpátok felett!

Nem a saját túlélésünk fontos, hanem hogy hasznosan előrelendítsük népünk önmagára találását és átmentését a következő századokba. Én és munkatársaim eddig is a magyar igazságot, szabadságot és értékrendet képviseltük, ezután is ezen a rögös úton kívánunk járni. Két lábbal állunk e véráztatta földön, de szívünkkel és szemünkkel az égbe is nézünk.

Figyelembe kell és muszáj venni minden tenni akaró polgár egyéni gondolkodásából fakadó autonóm döntést, hiszen mindannyian más és más eszközöket, módszereket alkalmazunk a cél eléréséhez.
Nagyon fontos - és ez alfa-omega, hogy át kell látnunk az adott helyzeteken is.
Erre csak akkor leszünk képesek, ha nem vagyunk az adott helyzetnek, csoportnak vagy egyénnek az elkötelezettjei, vagy kiszolgálói – ugyanis: amennyiben az összefogás fő célja a közösség érdekeit szolgálja, addig elképzelhető a fejlődés, de ha már az önös érdek rejtőzik az összefogás szándékában, akkor eleve halálra van ítélve az elmélet csírája is.

Mindig sok jó megoldás van, és jószerivel csak a véletlenen múlik, hogy melyik lesz a legjobb. Nem hazaárulásból, nem rosszindulatból, nem gonoszságból tesz valaki valamit, míg más az ellenkezőjét - mindketten, mindannyian jót akarunk, csak egy kicsit máshogyan.

Lehet és szükséges is az összefogás: …, de kivel?
Olyanokkal, akik már évek óta keresik az igazságot, s máig meg sem tudták közelíteni?
Számtalan ilyen és hasonló kérdés merül fel, főleg átláthatatlan mozgalmakkal és szervezetekkel szemben!
Előbb tisztítsuk meg önmagunkat, majd az általunk is képviselt közösséget – s ha ez sikerült, aztán gondolkodjunk a további teendőkön. 
Önmagunkkal teremtsünk rendet. Így elérhetjük, hogy az utolsó gyalog is belép e játszmába.

Többször is foglalkoztam az összefogás elméletével, de meg kell állapítanom, hogy az anyagias társadalmi forma és a szabadkőművesek kölcsönös mókuskereke inkább mágikus erőkkel, mintsem tudományos eszközökkel formálja az összefogás elméletét.
Innentől fogva, nagyon nehéz behatárolni, hogy mi a helyes és a helytelen.
Tisztázni illő azt is, hogy a szabadkőművesség nem titkos társaság… hanem egy társaság, amelynek titkai vannak úgy, mint pl. az összefogás elmélettanának is.
A Tórában, a zsidók istene, JEHOVA néven is szerepel (Jeova, Jehova, Jahve, Elohim), de a római fordítások egyetlen latin kifejezéssel szerepeltetik, éspedig: Jeova Sanctus Unus. (Isaacus Neutonuus)
Így tehát, kutatásaim során minden lehetséges tényezőt figyelembe vettem, és így arra is fényt derítettem, hogy a szabadkőművesek „titkos” szervezetét éppen a Jehovák támogatják olyan filozófiai alapon, mint egy politikai pártot a saját ifjúsági tagozata. 
Az összeesküvés elméletek hívei körében népszerű bizonyítéka volt annak, hogy a szabadkőművesek titkos befolyást gyakoroltak a nemzet születésére – ebből kifolyólag viszont állíthatom, hogy a mai napig, TELJES MÉRTÉKBEN uralják az egész világot.
Tanulmányaim mélyreható bizonyítékokat tartalmaz és hordoz magában, amelyek az összefogás elméletének SIKERES kivitelezéséhez vezet. (lásd tanulmányomat: AKÁR NEMZETBIZTONSÁGI ÜGYET IS TÁPLÁLHATUNK…? címmel)

Szemléletváltásra van szükség – AZ IDŐ RÖVID – az életünk még rövidebb.
Nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy milyen kevés idő adatott meg nekünk a Földön, hogy meg tudjuk – megértsük, hogy miért fontos erényesen, becsülettel, embertársunk szolgálatában eltölteni ezt a kevés időt.
Az önzők, hiúk és bölcstelenek ezt sosem lesznek képesek megérteni, de nem is rendelkeznek annyi tudattal, hogy ezt parányi szemcséjében fel is fogják.

Bízom benne, hogy egy zseniálisan egyszerű iránymutató rendszernek megtaláljuk az útját a sötétségen át úgy, hogy a kisebb közösségek egy közös univerzumerő segítségével képesek lesznek együtt lélegezni.
EZEK AZ ÁTTÖRÉSEK TELJES PARADIGMAVÁLTÁST ÍGÉRNEK A GONDOLKODÁSBAN.

Mélyebben kutatva tehát akkor lesz összefogás, ha az emberi gondolkodás minden tézisében megszűnik a zűrzavar.
Hatalmunkban áll arra ösztökélni az anyagias világot, hogy egy adott irányba haladjon.
Tehát urai lehetünk (vagyunk) saját egyetemességünknek.
Az összefogás elméletének a gyakorlatba való kivitelezésének és megteremtésének leglényegesebb alkotóeleme a tudat.
Inkább csak tanácsolni szeretném, hogy illene már végre tanulmányozni a modern tudomány és az ősi miszticizmus kapcsolatát.
Kísérjük figyelemmel a noetika tudományt – a modern átjárót az ősi bölcsességhez.
Így aztán, akár részben is, meg tudjuk találni azokat a szemcséket, amelyek befolyásolhatják az összefogás gyakorlati kivitelezését is.

Ne feledjük:
„… a tudás eszköz, és mint minden eszköznek, a felhasználó kezében dől el a hatása.”

Ha elég sok ember kívánni fogja az összefogás elméletének TELJES kivitelezését, akkor érzékelhetővé válik annak a gondolatnak a gravitációs ereje, és tényleges erőt fog kifejteni.
Ha ez bekövetkezik, képes lesz megváltoztatni az anyagias világ mókuskerekeit is.
(megjegyzés: az alábbi témával mélyebben foglalkozom a AKÁR NEMZETBIZTONSÁGI ÜGYET IS TÁPLÁLHATUNK…? című tanulmányomban, amely a Kárpáti Harsonában is olvasható)

HÁZIK ZOLTÁN
közíró, kölő, tudományos kutató

Szabad Hirek