2012. június 4. Közélet

Pénteken ünnepséget tartottak a zsidó hitfelekezet által fenntartott Benjamin óvodában: az intézményt húsz évvel ezelőtt hívták életre. Az ünnepségen beszédet mondott Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz örökös ügyvezető igazgatója. Beszédét a Síp utca honlapja is közölte ezzel a címmel: „A jövőnket látom ma itt”.

Zoltai úr szövegéből mindössze két bekezdést, összesen három mondatot emelek ki:

„Egy olyan ember áll Önök előtt, akinek volt ’szerencséje’ túlélni egy szörnyű világégés poklát. A zsidóság története a kezdetektől napjainkig egybeforrt az újrakezdés küzdelmével, melynek egyik pillére a jövő zsidó nemzedékének nevelése jelentette mindig is.

Elődeink és mi is tisztában voltunk és vagyunk azzal, hogy túlélésünk záloga az, ha gyermekeinknek és unokáinknak átadjuk hitünket, megtanítjuk őket vallásunk alapjaira, tanításaira, a szokásainkra és hagyományainkra.”

Az első mondat igaz állítást tartalmaz: Zoltai tíz éves volt a háború végén, s mind édesanyját (Tusák Piroska), mind édesapját (Zucker Béla) elvesztette. Az örökös ügyvezető igazgatónak azonban „szerencséje” volt – túlélte a háborút.

Az idézet második mondata jellegzetes Zoltai-mondat: a kezdete még értelmes, a vége felé azonban egyre zavarosabb lesz, akárcsak a gyermekként „szerencsés” Zoltai későbbi pályafutása.

A harmadik mondat az igazi csemege, Zoltai megható önvallomása. Az örökös ügyvezető igazgató szerint elődei és ők (tehát a Zoltaik) is tisztában voltak és vannak azzal, hogy át kell adni a gyermekeknek és unokáknak a zsidó hitet, szokásokat, hagyományokat.

Igen, Zoltai Gusztáv hosszú élete azt példázza, hogyan kell átörökíteni a vallási hagyományokat, szokásokat az utódokra. Zoltait a „túlélés záloga” foglalkoztatta már akkor is, amikor a kádári korszak első éveiben a Magyar Hirdető osztályvezetőjeként ténykedett. Hitbéli buzgalma csak növekedett, amikor – 1968 és 1976 között - a szintén hithű Komlós János művészeti titkáraként a zsidó hagyományok átadására áldozta minden percét. Ugyanez a buzgalom fűtötte akkor is, amikor a Játékszín művészeti titkára lett a szintén mélyen hívő Rigó László lelki vezetése idején. Aztán eljött az 1987-es év, Zoltai végre meglelte honját e hazában: a Budapesti Zsidó Hitközség kulturális (majd később ügyvezető) igazgatója lett, 1991-ben pedig a Mazsihisz élére került. Azóta is ügyvezető igazgatóként buzgólkodik, nézi a jövőt.

A gyönyörű pályafutás kezdetéről megfeledkeztem. Pedig Zoltai Gusztáv mély hite, a „túlélés záloga” melletti őszinte, tántoríthatatlan elkötelezettsége 1956-ban és az utána következő egy-két évben kapott gránitkemény alapot.

Mint emlékszünk rá a SS-kommandó szovjet megfelelője a pufajkások vagy "antifasiszták.

Az örökös ügyvezető igazgató az 1956-os forradalom napjaiban a kecskeméti repülőtéren teljesített katonai szolgálatot, a forradalom után munkásőr lett a Kőbányai Textilgyárban, és - képzavarral élve - belépett a „túlélés zálogába”, az MSZMP nevű hitközségbe. Akkor az volt a jövő.

Tagadhatatlan: Zoltai Gusztáv már ifjú legényként felismerte, hogy népe „túlélésének záloga”, ha átadják gyermekeiknek-unokáiknak a hitet, megtanítják őket vallásuk alapjaira, szokásaira, hagyományaira. A mellékelt fénykép is ezt bizonyítja: a pufajka és a veres csillagos sipka szerves része a Zoltai-féle hagyománynak, szokásoknak.

Zoltai már akkor látta a jövőnket. Akarom mondani: a jövőjüket. Tényleg „szerencsés” ember.

Szabad Hirek