2012. június 29. Közélet

Avagy ki nem kakálja le, mit mondanak...Ne idegeskedjünk, hanem röhögjünk rajtuk.

„Magyarország állj! Ne tovább a rasszizmus útján!” – így kiáltott föl mai sajtótájékoztatóján Zoltai Gusztáv, a Síp utcai társulat örökös ügyvezető igazgatója, „holocaust”-túlélő és ex munkásőr. Zoltai most is elmulasztotta figyelmeztetni zsidó polgártársait: Állj és ne tovább! Amíg a volt munkásőr saját fajtáját nem részesíti bírálatban, addig kötelességünk időről-időre lajstromozni a szélsőséges zsidó megnyilvánulásokat.

A Horthy-szobrot festékkel leöntő Dániel Péter fészbuk oldalán találtam egy friss, néhány órával ezelőtt kelt bejegyzést. A bolond ügyvéd ezt írta:

„’A zsidóság fekélye csontvázzá rágta a keresztény magyar népet.’ /Prohászka Ottokár, 1893./

’A zsidóság sakterkezek alatt vérbe akarta fojtani a magyarságot.’ /Prohászka Ottokár, 1923./ ’A jó kurva anyját azoknak, akik ennek az antiszemita uszítónak szobrot akarnak állítani Magyarországon.’ /dr. Dániel Péter, 2012./”

Az apai ágon zsidó származású, a zsidóságát büszkén vállaló Dániel Péter kétszeres bűnt követett el.

Nézzük például az első Prohászka-idézetet: az idézett szavak A zsidó recepció a morális szempontjából című Prohászka-írásból valók. Ugyanakkor ilyen mondat NINCS az említett írásban, mert az idézett szavakat egy hosszabb mondatból metélték ki a „sakterkezek”. Mellesleg Prohászka éppen ebben az írásban fejti ki, mi a lényege az ő „antiszemitizmusának”. Számára az „antiszemitizmus” nem faji, hanem szociális reakció. S ebben az értelemben jogos és helyes volt az „antiszemitizmus”. Én legalábbis így gondolom. Azt pedig, hogy a zsidóság a nemzet nagy részét koldusbotra juttatta (amiről az idézett szavak után beszél a püspök), nemcsak Prohászka vallotta. Előtte hatvan évvel ugyanezt fejtegette egy másik nagy magyar, Kölcsey Ferenc. Kéretik ezt is figyelembe venni.

Írtam, Dániel kétszeres bűnt követett el. Az első bűn: meghamisítja Prohászka szövegeit, önkényesen kimetél néhány szót egy hosszú szövegből. A dánieli zsidók kedves szokása ez már régóta. Talán genetikai örökség.

Egyébként pedig mi van, ha valaki a zsidóság fekélyéről beszél? Ez „antiszemitizmus”? Nem, nem az. Ilyen véleményből nem következik, hogy a vélemény tulajdonosa ki akarja irtani a zsidókat, vagy üldözni akarja őket. Aki ilyen véleményt megfogalmaz, az a magyar nép védelmében teszi azt, amit tesz. Jogot véd – a jogtalan haszonszerzéssel szemben. Az áldozat mellé áll – a bűnnel szemben. Bizony. Kéretik ezt is figyelembe venni.

Másodszor akkor követ el bűnt Dániel, amikor „kurvanyázik”. Hát ilyesmit boldog emlékű Prohászka Ottokár soha nem művelt. Én legalábbis nem olvastam tőle olyasmit, hogy bárkinek az édesanyját szidalmazta volna. Ez is dánieli sajátosság. Nem mondom persze, hogy az édesanyjától örökölte. Rühellem bizony Dánielt (nem azért, mert zsidó, attól még lehetne rendes ember is), de soha nem írnék le olyasmit, hogy „a jó kurva anyját”.

Dániel fentebb idézett bejegyzéséhez sok híve hozzászólt. Például egy szintén zsidó fajvédő hölgy, aki érdekes kultúrtörténeti ismeretekkel gazdagította a dánieli oldal olvasóit:

„a középkorban csak a zsidók ’mostak’ kezet, így a pestis nem pusztította őket olyan nagy mértékben, mint a MOSDATLAN KERESZTÉNYEKET. az ötezer éves kultúra a mai napig helyt áll. ezt ez az antiszemita püspök nem tudta lenyelni. no meg sok minden mást. NEM KÉRÜNK PROHÁSZKA OTTOKÁRBÓL!!!”

Ugye, milyen szép? „MOSDATLAN KERESZTÉNYEK”. A zsidók persze állandóan tisztálkodtak és tisztálkodnak, s a keresztények éppen ezért - valószínűleg bosszúból - „büdöszsidóznak”. Gondolom én a fenti hozzászólás „logikáját” követve.

Az egyébként rendben van, hogy a zsidó fajvédők Prohászka Ottokárból nem kérnek. Furcsa is lenne, ha fajvédőink ősi gyűlölete hirtelen elillanna, akár a kémény füstje. Azt azonban nekik is meg kellene fontolniuk, hogy ez az ország – Magyarország. Magyar és keresztény ország. Olyan világ pedig soha nem lesz, amikor zsidó fajvédők fognak diktálni ebben a honban. A történelem legalábbis erre tanít.

Spányi Antal székesfehérvári püspök úr nem oly rég egy előadásában azt mondta: Prohászka Ottokár közéleti írásai ma is „élnek”, ma is aktuálisak. Bárhol ütjük fel ezeket az írásokat, minden mondat, minden okfejtés érvényes. Így igaz, s ez fáj annyira többek között az említett fajvédőknek. Idéztem már máskor is, most újra idemásolom Magyarország apostolának 1918-ban írt sorait:

„Három pontban összegezem azt, hogy mit akarunk e részben, amiért aztán antiszemitának mondanak minket:

az első, hogy meg akarjuk akadályozni a keresztény társadalom letörését,

a második, hogy meg akarjuk akadályozni Magyarország elzsidósodását,

a harmadik, hogy rá akarjuk segíteni a jóakaratú s nemzeti érzésű zsidóságot a nemzeti, keresztény társadalommal való összeforrásra.”

(Prohászka Ottokár Összegyűjtött Munkái. XXII. kötet. Bp., Szent István Társulat, 1929, 190. o.)

Jó lenne, ha a dánieli társaság megbékülne a gondolattal: Prohászka Ottokár ma is iránytű. Nekünk, keresztény magyaroknak.

Szabad Hirek