2010. augusztus 25. Közélet

Érdekes párhuzam. Az egyik magyar, börtönben ülő politikus, a másik lengyel–francia és talán börtön előtt álló filmrendező. Elsőre csupán az látszik közösnek, hogy az utóbbi évek két negatív hőse áll egymás mellett. Talán nem is létezik összefüggés, csak az én fejemben gomolyog ködösen valami. Előre szólok: ha így van, akkor csupán egy játékról, két összeesküvés-elméletről lesz szó…

Az erőszakos tettei miatt Hollywoodból, a hatóságok elől menekülő filmrendező 1977-ben visszatér Párizsba, és folytatja munkáját. Huszonöt év múlva megrendezi A zongorista című filmet, amely egy lengyel zsidó igaz történetét meséli el a varsói gettóról és az emberi kapcsolatokról. Tele személyes élményekkel a lengyel zsidóüldözésről. 2002-ben mint legjobb rendező Oscar-díjat kap ezért az amerikai Filmművészeti Akadémiától. Abban az országban, ahol elfogatóparancs van érvényben ellene, és ahol ezért nem is veheti át személyesen a szobrot. Karrierje egész 2009-ig töretlen, mígnem megrendezi a Szellemíró című politikai krimit. A történet az amerikai és az angol politika mélyében húzódó hazugságokról rántja le a leplet. A főszereplő tragédiája mögött az amerikai hatalom arcképe rajzolódik ki, miszerint az a CIA-n keresztül irányítja az angol politikát és a filmből azonosíthatóan Tony Blairt. A cél a világhatalom fenntartása, és a háborúk folytatása az arab világban. Ezért pedig ártatlan embereket is képesek meggyilkolni. Polanskit, aki évek óta szabadon jár-kel Svájcban (hisz villája is van itt), az amerikai politikát pellengérre állító filmje után hirtelen őrizetbe veszik, és harminc év után előveszik a bűncselekményei miatt. Valami miatt fontos lett ismét a pár éve még Amerikában Oscar-díjjal ünnepelt művész piszkos múltja, ami természetesen megkérdőjelezi a hitelességét.

Ismertem Zuschlagot. Tudom, nem leszek túl népszerű e kijelentésemmel. Nem tehetek róla: egyidősek vagyunk, és ugyanannak az egyetemnek a bölcsészkarán tanultunk, illetve ugyanazon a kollégiumi szórakozóhelyen pocsékoltuk fiatalságunkat. Persze nem ugyanannál az asztalnál, és a pontosság kedvéért nem ugyanazon a szakon. Azért hallottuk egymás szavát. Nem akarok mindent elmesélni, mert nem lenne sportszerű, annyit viszont el kell árulnom, hogy bármily meglepő is, de éjfél felé ment a zsidózás, a „nagy-magyarországozás” és a kormány anyázása az ő asztaluknál (is). Így számomra, mint más fültanúk számára sem volt meglepő az a bizonyos Zuschlag-viccelődés a holokauszt áldozatairól a Terror Házánál 2004-ben. Annyi különbség volt csupán, hogy akkor a Hír Tv szemfüles kamerája megörökítette az idétlenkedő képviselőt.

Meglepő azonban az a lavina, ami nem sokkal a vicc, illetve a lemondatása után indult meg. Furcsa annak tükrében, hogy ma már látjuk, sőt lépésről lépésre bebizonyosodik, hogy az elmúlt nyolc év a politikai szervezett bűnözésről szólt, mégis ez az egy árva ügy robbant ki abban az időben. Az SZDSZ és az MSZP tele volt korrupciós ügyekkel, a rendszer mégis mindig összezárt, és a zsidózó Zuschlagon kívül pedig senki sem ütötte meg a bokáját. Nem szerecsenmosdatás, és sajnálni sem kell „Cusit”, de az összefüggéseken el lehet gondolkodni.

A két párhuzamos életből most már kitűnik, hogy miért is kerültek egymás mellé. A zsidóságról és az amerikai politikáról írni, szólni, alkotni, vagy uram bocsá’ viccelni nagy kockázat lehet. (Remélem, nem ezt tettem!) Mostanság Julian Assange, a svéd Wikileaks szerkesztője tudna erről mesélni. Miután leleplezés szándékával nyilvánosságra hozott egy csomó titkos dokumentumot az amerikaiak afganisztáni szerepvállalásával kapcsolatban, két hölgy is nemi erőszakkal vádolta meg. Aztán tarthatatlansága miatt ejtették a vádakat. Szóval Amerikáról és a zsidóságról jót vagy semmit! Mert karriert hoz vagy kettétör, felemel vagy letaszít. Utoljára hangsúlyozom, ha igazak az összefüggések, ha nem, akkor csak a fejemben kavargó téves összeesküvésekről van szó. Hisz tudjuk, összeesküvés-elméletek mindig voltak, és mindig lesznek. Döntse el mindenki, kinek és mit hisz el!

(MHO alapján JOBBIK GONDOLAT)